Századok – 1974

Folyóiratszemle - Wood Ann Douglas: A „divatos betegségek”. Női panaszok és kezelésük a XIX. századi Amerikában 535/II

FOLYÖIRATSZEMXE 535 század új vívmányait is. Mindketten a progresszív Göttingában végeztek. Mindketten szerettek volna engedélyt kapni az említett társaságba való belépéshez. Követték Ranke-t a forráskritika primátusa elismerésének kérdésében. Hammer-Purgstall rendkívül jól ismerte tudományterületét, Bucholtz kevésbé jó tudós volt. De munkája, a Geschichte der Regierung Ferdinands a források mesteri kezeléséről tanúskodott. Mindketten jól ismerték a társtudományokat is. Bucholtz konzervatív volt. Véleménye szerint a történelemben két princípium harcát láthatjuk, a destruktív és a megőrző princípiumét. Számára a katolicizmus isteni megőrző küldetése tény volt. Minden ezzel szemben álló erőt elítélt, főként a protestantizmust. A racionalizmus „bűnös" elveit az egyháznak az állam alá rendeléséből származtatta. Bucholtz dogmatikus kritikát gyakorolt a protestáns német történészek felett, hangsúlyozva, hogy a történelemben csak azt tekinthetjük törvénynek, ami összecseng az egyedül kétségkívül isteni eredetűnek tekinthető „örök jó" és „örök rossz" elvvel. Hammer-Purgstall erősen támadta Bucholtz elveit. Bár sohasem volt olyan hatása a politikára, mint amelyet tudása alapján elvárhatott volna, Metternich figyelemmel kísérte nézeteit. 1818-ban udvari tanácsos lett. I. Ferenc megvétózta kinevezését a Keleti Nyelvek Intézetének élére, mert nem tartotta alkalmasnak egy neveléssel is foglalkozó intézmény vezetésére. Sikerült magát külügyi szolgálatba Isztanbulba helyeztetnie, ahol intenzív kutatásokat folytathatott. Négy év múlva azonban támogatói kegyvesztettek lettek az udvarnál és Hammer-Purgstallt áthelyezték lakiba. Soha többé nem tudott hosszabb időre visszatérni a keletre. Fő műve, a Geschichte der osmanischen Reiches 1827-ben jelent meg. Egy bizonyos fajta érzelemmentes történetírást testesített meg, amit Bucholtz elvetett volna. Egyetlen vallott előítélete az volt, hogy előnyben részesítette a rendezett, igazságos és a tudást pártoló kormányzatokat. Hammer-Purgstall tudatában volt az osztrák kormány kevéssé hatékony voltának és inkompetenciájának. A könyv az oszmán birodalmat már hanyatlónak mutatta be, és ezzel keresztezte Metternich balkáni taktikáját. A cenzúrát azonban a kiadásnál sikerült kijátszani. Metternich 1817-ben alapíttatta a Jahrbücher der Literatur-Ь. A két csoportból egy-egy szerkesztőt nevezett ki. Ez azonban senkit sem elégített ki, és amikor három év múlva a liberális szerkesztőnek le kellett mondania, Bucholtz kapott a szerkesztésre megbízatást. Előítéletei érvényesültek az irányvonal kialakításában és a militáns katolikus szerzők tág teret kaptak a publikálásra. 1822-ben Hammer- Purgstall visszautasította a felkérést, hogy írjon a lapba, mert Bucholtzot fanatikusnak tartotta. 1825-ben egy külföldi út során együtt volt Metternich-hel, és elérte nála Bucholtz leváltását. Az mélyen megsértődött, bár a kancellártól szabad bejárást kapott cserébe az állami levéltárakba, hogy kedvére kutathasson. 1837-ben tizenkét vezető értelmiségi tervet készített egy Akadémia létrehozására. Mind Bucholtz, mind Hammer-Purgstall aláírták a tervezetet. Metternich azonban visszautasította a beadványt, mert nehéznek gondolta az új intézmény ellenőrzését. Bucholtz ezután egy évvel, 1838-ban meghalt. Később, amikor az Akadémia terve újra felmerült, többen már a kezdetben ellenezték a történelmi osztály elnevezést, mondván, hogy a história szónak rossz a csengése Ausztriában. így keletkezett a Geschichtsforschung elnevezés. A kezdeményezést Joseph Chmel ragadta magához, aki főleg levéltári kutatásokkal foglalkozott. Metternich „semlegessége" miatt pártolta őt. Chmel 1845-ben egy esszéjében kifejtette, hogy Ausztria történetének megírásához elsősorban a forrásokat kell ismerni, az objektív tudománynak a források feltárásával kell foglalkoznia. Amikor 1847-ben végre létrejött az Akadémia, Chmel igyekezett őrködni az intézmény „pártatlanságán". Ez az irányvonal kompromisszum eredménye volt, de intézményesítése szilárd hagyománnyá változtatta. (History and Theory, 1971. 1. szám. 33—48. I.) H. Ann Douglas Wood : A „divatos betegségek". Női panaszok és kezelésük a XIX. századi Amerikában A tizenkilencedik századi amerikai kultúrával és társadalommal foglalkozó történészek számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az időszak számos orvosi elméleti és gyakorlati problémája nemcsak tudományos kérdést jelent, hanem inkább a kulturális attitűdök érzékeny mutatója. A kor jellegzetes női betegségei társadalmi problémákat