Századok – 1974
Folyóiratszemle - Wood Ann Douglas: A „divatos betegségek”. Női panaszok és kezelésük a XIX. századi Amerikában 535/II
536 FOLYŐIKATSZEMLE jeleznek. Számos 1849 —1900 között Amerikában Íródott könyv tanúskodik arról, hogy az amerikai középosztályhoz tartozó nők többsége ebben az időszakban valamilyen értelemben beteg volt. A betegség kifejezetten divatos állapotot jelentett, felfokozott érzékenységet és menekülést a hálószoba és a konyha nyomasztó igényeitől. Nem arról van tehát szó, hogy a tényleges betegségek száma volt nagy, hanem inkább arról, hogy a tizenkilencedik században igen sok amerikai nő akart betegnek látszani és a társadalmi közgondolkodás megerősítette, bátorította ezt az öndiagnózist. Catherine Esther-Beecher — a kérdés korabeli szakértője — szerint a jellegzetes betegségek (medence-bántalmak, krónikus fejfájások, neurózis) összefüggésben voltak a női nemi szervek működésével. A korabeli orvostudomány minden női baj okát a méhből, ill. a női test jellegzetes felépítéséből és működéséből kiindulva kereste, a gyengeség, fejfájás, idegesség egyik fő tényezőjét a menstruáció zavaraiban látta. Ezért a legtöbb ilyen panaszt helyi kezeléssel (égetés, piócázás) próbálták gyógyítani. Ezek a kezelési módok óriási fájdalommal és nagy veszéllyel jártak. Az 1870 — 80-as években már egyre ritkábban alkalmazták ezt a kezelési módot, sokan korábbi idők barbarizmusának maradványát látták benne. Népszerűségre tett szert S. W. Mitchell philadelphiai orvos „pihenő kúrája". Mitchell páciensei hat hétig teljes elszigeteltségben feküdtek, nem olvashattak, nem kelhettek fel, az orvoson és egy nővéren kívül senkivel nem érintkezhettek és rendkívül jól, tartalmasan táplálkoztak. Mai szemmel nézve ezek a módszerek igen komplex problémák tökéletlen kezelésének látszanak, gyakran inkább súlyosbították, mintsem javították a beteg állapotát. Szerepe volt ebben annak is, hogy a polgárháború előtti amerikai átlagorvos igen tudatlan volt és még a polgárháború után sem kapták meg az amerikai orvosok azt a képzést, amit ma természetesnek tartunk. Megnehezítette a vizsgálatok és kezelések eredményességét a korabeli nők prüdériája, álszemérmessége is. Az orvosok képzetlensége és e képzetlenség legyőzésének nehézségei önmagukban azonban nem magyarázhatják a neurotikus nők kezelésére alkalmazott módszereket; nem lehet figyelmen kívül hagyni a társadalmi környezet meghatározó erejét. Nagyon elterjedt volt ui. az a nézet, hogy a magukat betegnek tartó nők valójában csak mindennapos női kötelességeik elől akarnak menekülni. A neurózisok egyik fő okát a közvélemény a nők — a kor normái szerint — nem nőies foglalatosságaiban, tulajdonságaiban látta. (Kezdeményezés a szekszualitásban, intellektuális ambíciók, a női alárendeltség elhanyagolása.) A „hibás felépítésű" nők panaszait „orvosló" korabeli nőgyógyász injekcióival, pióciáival ós forró vasaival egy leplezett, de igen agresszív és ellenséges férfi felsőbbrendűségi érzetet jelképezett. A „pihenő-kúrát" alkalmazó Mitchell különösen hajlamos volt a despotizmusra, elvárta, hogy páciensei akaratukat feladva gyermekként rendeljék alá magukat utasításainak. A cél ugyan a páciensek nőiességének helyreállítása volt, de erre rendkívül brutális eszközöket alkalmaztak, és így rengeteg szenvedést okoztak. Az 1850-es évektől megjelenő női orvosok új szempontok alapján próbálták gyógyítani ezeket a betegségeket, amelyeknek okát a nők alárendelt helyzetében látták, a gyógyulás útját pedig „a férfi despotizmus" alóli felszabadításban képzelték el. A női orvosok első generációjának egyik legszókimondóbb tagja, H. K. Hunt azt javasolta a hozzáforduló betegeknek, hogy hagyjanak fel az orvosságok szedésével, ne vessék alá magukat a fájdalmas kezeléseknek, hanem írjanak inkább naplót és gondoljanak anyjukra. Célja evvel az volt, hogy felébressze páciensei hitét női erejükben; ne férjük karjaiban vagy akár egy férfi orvos kezében keressék a gyógyulást. Saját, „férfimentes"-en is kiegyensúlyozott nőiségének példáját állította páciensei elé. A nők öntudatra ébredésének bizonyítéka Elisabeth Stewart Phelps Dr. Zay című regénye (1882). Doktor Zay, az emancipált orvosnő uralkodik férfi betegei felett, teljesen befolyása alatt tartja őket. Phelps számára az orvostudomány elsősorban nem mint tudomány érdekes, hanem mint a nemek között a hatalomért folyó társadalmi, politikai harc eszköze. A nők önállóságát kívánja bizonyítani, képességüket saját problémáiknak a férfiak beavatkozása nélküli megoldására. (Journal of Interdisciplinary History, 1973. I. szám. 25— 52. I.) P.
