Századok – 1974
Folyóiratszemle - Steinberg V. A. lásd Vajtkevičius B. Ju. - Sutter Fichtner Paula: Történelem vallás és politika az osztrák „Vormärz”-ben 534/II
534 FOLYÓIRATSZEMLE Sokan úgy vélik, hogy Franciaországban nem beszélhetünk ,,take-off" periódusról a XIX. században, mert a francia gazdaság fokozatosan és lassan fejlődött. Az ipar részesedése a nemzeti jövedelemből csak 1885-ben haladta túl a mezőgazdaságét. Az újabb francia történeti munkák azonban ezt az időpontot körülbelül a nagy forradalom idejére teszik. Véleményük szerint Franciaország még a XIX. század első harmadában is a világ vezető ipari hatalma volt. Anglia csupán a pamutipar ós a szénbányászat területén haladta akkor még túl Franciaországot. A jelentős eltérés abból származik, hogy újabban megpróbálták a céhes és a háziipar termelését is felmérni és belefoglalni az ipari termelés mutatószámaiba. Ebbe most még a nem árutermelő házüpar termelését is beleszámítják. Ha ezt a nem árutermelő házüpart nem számítják be az ipari termelés mutatószámaiba, akkor a fordulópont azonnal az 1840 körüli évekre tolódik át. A francia ipari fejlődés megítélése tehát nagy mértékben függ az előiparosítási periódus megítélésétől. Az új felmérésekből azt a következtetést lehet levonni, hogy a XIX. század első felében sok helyen még a régi ipari struktúra termelése volt a döntő. Ez azonban nem feltétlenül az elmaradottság jele. Inkább arról van szó, hogy ezekben az országokban, eltérően Angliától, a munkaerő és nyersanyagellátás szerkezete sokkal kiegyensúlyozottabb volt. Ha a francia fejlődést csupán az angol fejlődés szemüvegén keresztül nézzük, akkor helytelenül túlértékeljük a francia ipari struktúra elmaradottságát. (The Journal of Economic History, 1972. 1. szám. 241 — 261. I.) H. Paula Sutter Fichtner: Történelem, vallás és politika az osztrák „Vormärz"-ben A német történészek gyakran használták fel kutatómunkájuk eredményeit arra hogy szélesebb filozófiai gondolatokat építsenek rájuk. Ausztriában azonban mindmáig свак azokat a történészeket becsülik, akik közvetlenül a források alapján dolgoznak. Talán az egyetlen Heinrich von Srbik rándult ki a mélyebb fejtegetések területére. Ez azonban nem mindig volt jellemzője az osztrák történetírásnak. Álphons Lhotsky osztrák historiográfiájában már rámutatott arra, hogy az 1848-at megelőző korszakban komoly vita folyt a történelem természetéről. Megjegyezte azt is, hogy 1848 után ez a vonal nem folytatódott, az osztrák történészek inkább a történetírás technikájának, a segédtudományoknak a fejlődéséhez járultak hozzá. Az 1815 utáni Ausztria pedig sok szempontból éppen nem kedvezett a mélyenszántó történelmi vitáknak. Metternich nem nézte jószemmel a történészek tevékenységét, mert segíthettek a politikai status quo felborításában. A múlt dicsőítésével például könynyen elégedetlenséget kelthettek a fennálló állapotokkal szemben. Megtiltotta az osztrákok belépését a Gesellschaft für ältere deutsche Geschichtskunde-Ъа, amely a Monumenta Germaniae-t adta ki. Metternich azonban a kutatásban bizonyos szabadságot engedélyezett. A legrátermettebb kutatók a bürokrácia tagjai közül kerültek ki, mint pl. Hormayr a levéltáros, Kopitar a szlavista és Hammer-Purgstall az orientalista. A történetírás szempontjából Hammer-Purgstall játszott fontos szerepet. А XVIII. századi jozefinista hagyományban nőtt fel, és gondolkozásában továbbvitte II. József elképzeléseit egy egységes birodalomról. Egyetértett József vallásügyi elképzeléseivel is. A jozefinistákkal szembenálló csoportot képeztek a „katolikus romantikusok", akik többnyire Németországból származtak és a karizmatikus pap, Hofbauer köré csoportosultak. Sokan közülük Friedrich von Schlegel hatása alatt álltak, aki ezidőtájt gyakran tartózkodott Bécsben. A patriotizmus kérdésében ez a csoport egy nevezőn volt a jozefinistákkal, de az állam és egyház viszonyát illetően ellentétes nézeteket vallottak. Ideológiai szóvivőjük a Münsterből származó fiatal történész, Franz Bernhard von Bucholtz volt. A Münsterkreis a szigorú római katolicizmust látta a felvilágosodás és a francia forradalom okozta káoszból való kivezető útnak. Ebben a kérdésben Bucholtz útja később elvált a Münsterkreisétől, amennyiben szerinte a katolicizmusnak központi szerepet kellett játszania az emberi élet tekintélyi struktúrájában, és ezért a politika felé fordult, míg a Schlegel hatása alatt maradt csoport a vallást továbbra is személyes kérdésnek tekintette. Mind Hammer-Purgstall, mind Bucholtz történelmi munkák útján terjeszteni akarják álláspontjukat. Hasonló történész képzésben részesültek, és alkalmazták а XIX.
