Századok – 1974

Folyóiratszemle - Soboul Albert: A szabadkőművesek szerepe a francia forradalomban 530/II

630 FOLYÓIRATSZEMLE I Míg a francia forradalom összehasonlíthatatlanul több erőfeszítést tett a régi rend felszámolására, korlátozottabb szabadságot adott a népnek. Könnyen áttekinthető I ez a politikai élet változásai mellett az agrárkérdés megoldásának összehasonlításában is. ] Bár az amerikai átalakulás nem számolta fel a rabszolgaságot, az agrárfejlődést demokratikusabb úton indította el. A jakobinus diktatúra szétzúzta ugyan a feudális földtulajdon rendszerét, thermidor viszont ellentétes tendenciát erősített, amely a nagybirtokot és a parasztság földéhségét igyekezett konzerválni. Az USA-ban a nagybirtokot felosztották, a nyugati földek pedig szabad eladásra kerültek. Az így kibontakozó mezőgazdasági kapitalizmus a farmer úton stabil belső piacot nyújt az iparfejlődés számára is. A szerző megállapítja, hogy bár nincs alap, hogy kizárjuk az amerikai forradalmat a világ forradalmi hagyományaiból, a francia forradalom történelmi érdemei összehasonlíthatatlanul jelentősebbek. , (Voproszi Isztorii 1972. 11. szám 62—81.1.) K. Gy. Albert Soboul: A szabadkőművesek szerepe a francia forradalomban , I Rendszerint két szélsőséges álláspont között oszlott meg a múlt századi történészek véleménye a szabadkőművesség forradalmi szerepének megítélésében: míg az ellen- j forradalmárok szerint a forradalom egy olyan összeesküvés eredménye volt, amelyet a : páholyokban szőttek a Régi Rend megbuktatására, a szabadkőművesek, épp ellenkezőleg, azt állították, hogy a szabadkőműves mozgalom nem csekély szerepet játszott a forradalmi eszmék terjesztésében, a rendi országgyűlés irányításában és az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben. Mielőtt e vitában állást foglalna, a szerző két, többnyire összemosódó kérdést ! különböztet meg egymástól: a forradalom közvetlen és távolabbi okainak problémáját. A szabadkőművesség ellenfelei a forradalom közvetlen előzményei között az első helyen emlegetik a „szabadkőműves összeesküvést", amely, szerintük, nemcsak a fölkelést készítette elő, de nagyban hozzájárult a Nagy Félelem időszakának kegyetlenségei- , hez is. Ebben a kérdésben megegyezik a kutatók véleménye: a legkisebb bizonyíték sem létezik arra vonatkozólag, hogy a szabadkőművesség, mint szervezett testület, részt vett volna az eseményekben. Hogy szabadkőműves is akadt a hazafiak sorában, ez magától ' értetődik, hogy a szabadkőműves kapcsolatok olykor megkönnyítették a hazafiak szervezkedését, ezen sincs semmi csodálnivaló. De számos más, családi, baráti vagy éppenséggel üzleti kapcsolat is szerepet játszhatott ebben, nem szólván arról, hogy temérdek más klub létezett a szabadkőművességen kívül. Egyébként a hazafias párt létszáma nagymértékben meghaladta e társaságok taglótszámát, s köztük a szabadkőműves páholyo- | két is. A távolabbi kiváltó okok problémája azonban már korántsem ilyen egyszerű. Vajon közrejátszottak-e a páholyok a fölvilágosodás ideológiájának terjesztésében? ! Vajon felkészítették-e a polgárságot a hatalom gyakorlására? Itt tehát a szabadkőművesség hatásáról van szó. De ha feltételezzük is e hatás meglétét, érvényességi körét nehéz fölbecsülnünk. Némelyek szerint, mivel a szabadság és egyenlőség eszméi hamar meghonosodtak a szabadkőművesek körében, a páholyok valóságos központjai voltak a felvilágosodás filozófiájának. Ezzel szemben Albert Mathiez a páholyok heterogén összetételét, zömmel arisztokrata tagságát hangsúlyozza. Meg kell állapítanunk tehát, hogy a felvilágosodás eszméinek terjesztése sokkalta általánosabb tevékenység volt, semhogy a páholyok szűk falai közé szoríthatnék. A felvilágosodás filozófiája ugyanis a szabadkőműves páholyok tagságánál jóval népesebb közönséget mondhatott magáénak. Mások viszont, köztük Gaston Martin, azt állítják, hogy a páholyok — mivel a szabadkőművesek egyaránt verbuválódtak a nemesség és a jómódú polgárság soraiból — egyrészt megkönnyítették a születésen és a vagyonon alapuló arisztokrácia összeolvadását, másrészt, a páholyokban szokásos viták jóvoltából, a felvilágosodott polgárság és a liberális nemesség jóelőre hozzászokott a parlamenti határozatok szabályaihoz, vagyis a képviseleti demokráciához. A forradalmi polgárság tehát a szabadkőműves páholyokban sajátította el a hatalom művészetét. Meglehet, bár voltak más társaságok is, amelyekben a polgárok szert tehettek ezekre az ismeretekre. Ami pedig a nemesek és a polgárok közti jogegyenlőséget illeti, ez az eszme csak lassan hatolt be az arisztokrácia gondolko-