Századok – 1974

Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I

A SZÁZADFORDULÓI KONZERVATIVIZMUS С .Г VONÁSAI 53 Az etatista-organizátor politikai típus előtérbe állítása mellett másik fontos jellemvonása a hegyvidéki akciónak erős antiszemita jellege volt. Az egész akciót körülvevő hecc légkör nem szorítkozott az e tekintetben sajátos körülményeket jelentő rutén területre. Ellenkezőleg: kifejezője volt egy újabb, a nyolcvanas évek elejihez hasonló általános antiszemita hangulati hullámnak. Az antiszemita közhangulat, resszentiment, amely az Istóczy-mozgalom átme­neti fellendülése idején fellángolt, sohasem múlt el egészen, csupán intenzitá­sából veszített. Az új fellángolás forrása sokban a régi volt, új erősítő körül­ményektől serkentve. A parasztságot terhelő „zsidó uzsora" számontartása távolról sem csupán a Ruténfölddel kapcsolatban merült föl. Az agrárproletár­ság elégedetlenségének kitörései ezt a szempontot is újra előtérbe tolták az erre érzékeny megfigyelők gondolataiban. A városi kispolgárság körében sem hiányzott a hajlandóság, hogy a bank- és kereskedő nagytőkével szembeni ellenérzéseit antiszemita szólamokban fogalmazza meg. Nem volt az újkonzer­vatív mozgalom tevékenységi körében olyan probléma, mely nem függött volna össze az antiszemitizmussal. Az újkonzervatív liberalizmus kritika min­denkor tartalmazott bizonyos olykor latens, olykor manifesztté váló antisze­mitizmust. A kapitalista korrupció, anyagiasság, önzés kárhoztatása, a polgár­ság tipizált magatartásának szembeállítása ellenpozícióként a feltételezett magyar nemzeti jellemmel az újkonzervatív kozmopolitizmus kritikában — mindezek különböző fokokon tartalmaztak antiszemita felhangokat. Az anti­szemita látenciák a század végére fokozatosan kibontakoztak, felszínre léptek az újkonzervatív szociálpolitikai akciók keretében. Az érdekképviseleti, szö­vetkezeti tevékenység a századforduló éveiben erős antiszemita színezetet kapott. Az agrárius szövetkezetek ilyen vonatkozású politikai szereplése olyan visszhangot váltott ki, hogy maga a miniszterelnök volt kénytelen az üggyel foglalkozni. Széli Kálmán belügyminiszteri minőségében 1902. március 4-én 147/Res szám alatt körlevélben utasította a főispánokat, referáljanak a megyé­jük területén működő OKH szövetkezetekről abból a szempontból, vajon űznek-e felekezeti (antiszemita) és nemzetiségi izgatást (utóbbi arra vonatko­zott, hogy a Néppárt a szlovák és kisebb részben a német kisebbségi területeken nemzetiségi demagógiával is operált egyes esetekben). A belügyminiszteri megkeresésre beérkezett jelentésekből 2G van meg. A jelentést tevő megyékből 23 területen működik hitelszövetkezet. 19 főispán azt jelenti, hogy semmi rend­elleneset nem észlelt. Ebből, mint az a részletesebb négy eltérő jelentés alap­ján következtethető, inkább a főispán személyére, mint megyéik szövetkeze­teire lehet következtetéseket levonni. Az esetek zömében láthatóan csupán a főispán hanyagságáról van szó, részben pedig arról, hogy a szövetkezet szer­vezés a főispán figyelmébe ajánlott állami feladat volt, tehát nem vetett volna jó fényt működésére, ha túl nagy bajok vannak velük. A nemleges jelentések mindössze annak megállapítására szorítkoznak, hogy a főispánhoz ilyen jellegű panasz vagy jelentés nem érkezett, olyan válasz, mely azt állítaná, hogy a szövetkezetek működését figyelemmel kísérve határozottan állítja, azok műkö­dése korrekt üzleti jellegű, minden politikai tendenciát nélkülöző, egyetlen sincs. Ezzel szemben Csongrád megye főispánja 1902. márc. 27-i válaszában és Jász-Nagykun-Szolnok megyéé márc. 11-i válaszában kifejti, hogy jelentős különbség van az OKH és a Hangya szövetkezetek között: utóbbiak feltétlenül antiszemiták és fő feladatuknak a zsidó boltosok „kiirtását" tekintik. Ilyen jelleget az OKH szövetkezeteknél is észleltek, mindenütt, ahol papok a szerve­zők és vezetők. „. . . a fogyasztási szövetkezetek közül is jogos kifogás alá

Next

/
Oldalképek
Tartalom