Századok – 1974

Folyóiratszemle - Novoszelcev A. P.: Timur történelmi értékeléséről 527/II

FOLYÓI RATSZEMLE 527 A. P. Novoszelcev: Timur történelmi értékeléséről Timur-ról — és a többi középkori elasztikus nomád államalakulathoz hasonló — birodalmáról csaknem minden fellelhető forrást közzétettek, feldolgoztak már a korszak kutatói. Az alább ismertetendő — mint látni fogjuk — vitacikk is csupán néhány, eddig kellőképpen figyelembe nem vett örmény, grúz és arab forrás beépítésével kísérel meg értékelést adni a nagy hódítóról. A vonatkozó források a keletkezés helye és az értékelés milyensége szempontjából két csoportra oszthatók. A Timur környezetében (udvarában, utódainál, tisztelőinél) keletkezettek bátorságát, nagyságát emelik ki, és kegyetlenkedéseiről is büszkeséggel szólnak. A források másik csoportja az általa meghódított, kifosztott népek köréből származik és érthetően kritikai hangvétel jellemzi. (A cikk a kasztiliai királyi követ ós főként Ibn Arabsah arab utazó-író feljegyzéseit emeli ki.) Ez az egykorú forrásbázis a kérdés első történeti feldolgozásaiban is tükröződik. Az első típushoz tartozó források hatása középkori iráni, különböző középázsiai történészek munkáiban figyelhető meg, akik a győzedelmes birodalomépítőt látták Timurban. A középkori keresztény (örmény, grúz, orosz stb.) írók viszont a források másik típusa alapján „Isten ostorának" tekintették. (Pl. a XV. századi örmény krónikás Tovma Metszopeci.) A szerző ez utóbbiakat nem kívánja kommentálni, a muzulmán történetírók indítékainál azonban elidőz. Azt tartja figyelemre méltónak, hogy bár a népeikre zúdított szenvedésel ket is megörökítik, mégis tisztelettel írnak Timúrról, azonosulnak vele. A szerző nem abban látja a magyarázatot, hogy ezek a munkák az ún. „utód államok" területén készültek, hanem osztályindítékokat keres, mondván, hogy a középkori történetírók a mindenkori uralkodók és a helyi arisztokrácia szolgálatában álltak, és mivel az említett területek uralkodó osztályai haszonélvezői voltak Timur hódításainak, fénykorukat élték árnyékában, ezért mint a szilárd belső rend megteremtőjét idealizálták. A kérdés modernkori historiográfiájából V. V. Bartold munkásságát emeli ki a cikk, aki pozitivista aprólékossággal mindent leírt, amit Timurra vonatkozóan talált; ! továbbá A. Ju. Jakubovszkij nevét említi (tanulmánya a Voproszi Isztorii 1946/8 — 9. . számaiban jelent meg), — aki egyoldalúan pozitív értékelést adott Timurról, mint a mai szovjet Közép-Ázsia népeinek nagy történelmi alakjáról, a térség egyesítőjéről, felvirágoztatójáról. Európa és Oroszország megmentőjeként tünteti fel, aki az 1402-es ankarai I csatával 50 évre elodázta Bizánc elestét, 1395-ös, Tohtamis felett aratott gyűzelme pedig i az orosz népet fojtogató tatár igát gyengítette. A továbbiakban a szovjet történészek monumentális kollektív munkáira utal a cikk (a 10 kötetes Világtörténet, a 12 kötetes [ Szovjetunió története stb.), amelyekben negatív vagy legalábbis nem idealizált értékelést I olvashatunk Timurról. Ugyanez jellemzi a szerző szerint a mai indiai történetírást is I (V. D. Mahajan: Muslim Rule in India [Delhi, 1965] с. munkáját említi). Ezek után tér i rá arra a publikációra, amely a cikk megírását kiváltotta. I. Muminov szovjet-középázsiai tudós munkájáról, van szó, amelyet az üzbég Akadémia jelentetett meg „Timur szerepe és helye Közép-Ázsia történetében" (Taskent, 1968) címmel. A cikk azt emeli ki ' Muminov művéből, — s ezért is vitatkozik vele —, hogy erős egyéniségnek, előrelátó politikusnak, hazafinak tekinti Timurt, akinek, mint nagy államépítőnek, a kultúra pártolójának a tevékenysége történelmi szükségszerűség volt Közép-Ázsia számára, s akit ezért a középázsiai népek mindmáig tisztelnek. Timur nemzetközi jelentőségének értékelésében — olvashatjuk a cikkben — Muminov még Jakubovszkijon is túltesz, mert nemcsak Bizánc, Európa és Oroszország, de Észak-Afrika (Egyiptom) megmentőjének is tekinti. A szerző szerint Muminov egy olyan állítólagos Timur-törvénykönyvet használt fel, amelyről már több kutató megállapította, hogy XVII. századi hamisítás, ugyanakkor az üzbég kutató nem ismeri el Novoszelcev szerint Ibn Arabsah és több görög ill. török forrás hitelességét. A szerző szerint Muminov Timur személyiségét állítja vizsgálódásai középpontjába ' és nem vet fel olyan kérdéseket, hogy milyen tényezők emelték a történelem színpadára, í megértek-e akkorra a közép-ázsiai népek tartós egyesítésének feltételei, stb. Novoszelcev elismeri, hogy Timur nagy hadvezér, ügyes diplomata, tehetséges, erőskezű államszervező volt, aki hódításainak „gyümölcseit" igyekezett a „szülőföld" felvirágoztatására fordítani, de a fő _kérdés, hogy elősegítette-e az egyetemes társadalmi haladást, vagy egyáltalán Közép-Ázsia fejlődését. A felvetett kérdések megválaszolását azzal kezdi a cikk, hogy meg kell vizsgálni, milyen történeti-földrajzi terület az, amelyen Timur felemelkedett. Véleménye szerint nem a mai és nem is a Bartold-féle Közép-Ázsia (szovjet Közép-Ázsia, ill. az ennél nagyobb kiterjedésű Turkesztán-fogalom) az, amely lehetővé tehette