Századok – 1974

Történeti irodalom - Lázár Márta Gellériné: A jobbágyság paraszti emlékképe (Ism. Benda Gyula) 512/II

614 TÖRTÉNETI IRODALOM 526 Az úrral szemben a parasztság jellemzése elsősorban vagyoni állapot és külső ismérvek alapján történik (külön érdekesség, hogy a szegénység gyakrabban bukkan fel, mint a gazdagság). Mellette jelentős még a tevékenységgel való jellemzés, de jelentéktelen a tulajdonságokkal történő bemutatás (jóformán csak a kevélység található meg, az is ellentmondásos módon). A parasztságon belüli viszonylatok már határozott rétegződést rajzolnak ki. Harmadik elemként kerülnek sorra a közhatalom, a megye és az állam. Itt előtérbe kerülnek az elemzés nehézségei: Magyarországon a jobbágyság számára a megye képviseli az egyetlen közhatalmat, az államnak nincsenek olyan szervei, amelyek átnyúlnának a megye feje felett. Ezt mutatja, hogy az állam képviselője alig egy-kétszer jelenik meg, pedig az állami adó és katonaság gyakori előfordulása magának az intézménynek jelentőségét sugallná. A katonadalok jelentősége a népdalokon belül felhívja figyelmünket a katonasággal kapcsolatos paraszti magatartás elemzésének hiányára, de jelzi azt is, hogy a népdal éneklési szokásai (fiatalok) a valóság tükrözését is befolyásolják, s megnövelik a dalszövegeken belül pl. a katonaság jelentkezését. Az egyház egyrészt egyenlő a dézsmával, másrészt a papság egyfajta dologtalan, mihaszna élet jelképeként jelenik meg. A képviselőknél, szolgáknál a bíró a központi alak. Ez a kategória elsősorban emberi tulajdonságaiban jelenik meg előttünk a forrásokban, egyfajta embertípussá válik. Az elemzés a mennyiségi viszonylatokban mindig külön mutatja ki a proverbiumot és a népdalt, s külön rámutat a köztük jelentkező eltérésekre. Ilyen az előfordulási gyakoriság különbsége. (A proverbiumokban első helyen áll a földesúr, a népdalban az állam.) Gellériné a néhány félnépi eredetű népdalt is megkülönbözteti, ezek az egyedi és általános egységében tükrözik a valóságot, míg a népdalra inkább az egyediség, a proverbiumra az általánosított forma a jellemző. Az elemzés ellenőrzésképpen mintegy lezárja a proverbiumok vizsgálatát Tolnai Vilmos hármas osztályozásának (megállapítás, ítélet és tanács) alkalmazásával. A társadalmi attitűd szempontjából az ítélet és a tanács előfordulása a lényeges, az előbbi elsősorban az úrra és képviselőjére utaló mondások formája, a másik pedig a paraszti világra vonatkozóké. Az elénktáruló összkép fő vonásaiban igen plasztikus — a jobbágyság legfőbb meghatározója a földesúri viszony, ezen belül legterhesebb a munkajáradék. A paraszti szemlélet tulajdonságában határozza meg a tőle elkülönülő urat és szolgáit. Kitapintható a paraszti világ tagoltsága, a szegénység—gazdagság ellentéte. A falu központi embere a bíró, ő a legfőbb közvetítő a társadalmi környezethez. Nyilvánvalóan számtalan kérdés merül fel bennünk a könyv áttanulmányozása során, s ez legnagyobb érdeme. Felvetődhet, nem lett volna-e szükséges a király, az uralkodó személyének bevonása a vizsgált kategóriák közé. Vitatkozhatnánk az állam és megye elkülönítésén. De a dolgozat maga is felveti a legtöbb kérdést, legfeljebb a hangsúlyokat tennénk máshova. Ezenkívül a közlés rendelkezésünkre bocsátja mindazt az anyagot, amiből a következtetések megszülettek, s így lehetőségünk van azok továbbvitelére. A történelem sokáig szemben állt a többi társadalomtudománnyal, azok részben ellenére jöttek létre. Jelenleg viszont közeledés figyelhető meg közöttük. Ebbe a folyamatba illeszkedik bele Gellériné dolgozata is — néprajzi forrásból szociológiai fogalmak és módszerek segítségével viszi előbbre történeti kérdések megoldását. A könyv alcíme kísérletként határozza meg az elemzést. Ügy érezzük, hogy a kísérlet sikeres. S bár a nagyobb, esetleg teljeskörű elemzés egészen más problémákat is felvet, Gellériné eredményei megmutatták a lehetőségeket. A történelem az utolsó két évtizedben sok szempontból megújhodott: nagymértékben kiterjesztette forrásbázisát (mind az írott, mind a tárgyi források vonatkozásában) és a nagyméretű forrásanyagot új, a gyorsan fejlődő társadalomtudományoktól átvett módszerekkel szólaltatja meg. A gazdasági tények mind alaposabb feltárása előtérbe állította az ezekre épülő tudati viszonyok vizsgálatát, a művelődéstörténetet is. Gellériné Lázár Márta könyve mutatja, hogy szükség és lehetőség van nálunk is ilyen irányú kutatásokra. Az ELTE Üjkori és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékét és személy szerint a szakdolgozat és doktori disszertáció patronusát, Szabad Györgyöt illeti a dicséret, hogy az ilyen irányú törekvéseket segíti és nekik helyet ad. BENDA GYULA