Századok – 1974
Történeti irodalom - Lázár Márta Gellériné: A jobbágyság paraszti emlékképe (Ism. Benda Gyula) 512/II
TÖRTÉNETI IRODALOM 513 igen esetlegesen határozhatják csak meg közelebbről az egyes darabok időbeliségét, ezt mutatja Gellériné ilyen irányú kísérlete is. A népdaloknál pedig a szerző tudósít arról az igen érdekes megfigyelésről, hogy a jobbágykortól távolabb eső gyűjteményekben kevesebb az elemzéshez használható anyag, az 1914-es világháború pedig kollektív élményével szinte cezúraként jelenik meg, mintegy eltörli a jobbágy világ emlékének legtöbb vonását. Mindezek a sajátosságok nehezítik a következtetések levonását, de Gellériné érdeme éppen az, hogy ezeket látva is mert vállalkozni az elemzésre, s az eredmények őt igazolják. A nehézségek felismerése és megfogalmazása pedig megóvja a túlzott következtetésektől. A feudalizmust egységként kezelve Gellériné el tud jutni fontos megállapításokhoz, de az is nyilvánvaló, hogy a további vizsgálatok, részben már ezekre az eredményekre támaszkodva, egyes problémáknál nem nélkülözhetik az idődimenziót (katonaság, állam szerepe stb.). Az összegyűjtött, önmagában is érdekes és sokatmondó anyag megszólaltatására Gellériné Lázár Márta fő megközelítésül a tartalomelemzés mennyiségi módszerét választotta. Azt tette vizsgálat tárgyává, hogy milyen gyakorisággal fordulnak elő a vizsgált anyagban a jobbágyvilág legfontosabb társadalmi, gazdasági elemei (földesúr, megye, dézsma stb.), milyen kapcsolatban állnak egymással, milyen más tartalmi elemekkel kapcsolódnak egybe. A tartalomelemzés némileg kiküszöböli a szövegek megítéléséből a szubjektív elemet, amikor nyelvi elemek mennyiségi összefüggéseivel világítja meg a tartalom jellegzetességeit, de egyben kifejezetté teszi a szubjektív ítéletet, ami az elemzési kategóriák rendszerének megválasztásában nyilvánul meg. A jobbágyparasztság társadalmi környezete a földesúr, az egyház, a megye és az állam, ezek képviselői, valamint sajátmaga, egyéneiben és közösségében. A jobbágyok tátsadalmi kapcsolatai megintcsak különböző formákban jelennek meg: egyrészt szolgáltarásokkal tartoznak a földesúrnak (robot, kilenced stb.), az egyháznak (tized), a megyének ós az államnak (adó, katonáskodás), másrészt hatóságuk alatt állnak (a„gazdaságon kívüli kényszer" különböző formái). Végül a környezettel való kapcsolat a földesúr, a megye stb. képviselőjén keresztül is megvalósul. Ilymódon áll össze Gellériné dolgozatában az elemzés kategóriarendszere: a földesúr, a vármegye, az állam és az egyház az a négy intézmény, amelyik a jobbágy fölött he-I lyezkedik el, s melléjük társul még gyakorlati okokból a dézsma (nem választható el, hogy tized vagy kilenced, azaz földesúri vagy egyházi), a bíró, akinek személye talán egy kicsit az egész intézményrendszert közvetíti a falu számára. A felsorolt kategóriák jelentkezési területe: 1) a szolgáltatások, 2) a gazdaságon kívüli kényszer, 3) a képviselők. Az anyag ilyen csoportosításban került fel a gyűjtőlapokra (186 —187. о.), a feldolgozás-elemzés pedig az előfordulási gyakoriságot mutatta ki (123 — 126. o.). Az elemzésnek azonban az egyes tartalmi elemek számbavételén túl kell mennie, s a szövegkörnyezet vizsgálatával minősíti az előfordulásokat, vagyis elkülöníti (túlkapásként) azokat az eseteket, ahol világosan kiderül a szövegből, hogy igazságtalannak minősített túllépésről, hatalmaskodásról van szó (pl. „Hájat adom gorófnak, goróf nekem botot ád") (124 — 126. oldal táblái). Végül az elemzés kapcsolatokat, viszonylatokat kutat: úr és paraszt, gazdagság —szegénység elkülönülése, meghatározása. Az úr, az „urat kiszolgáló személyzet", a paraszt jellemzésének, minősítésének mikéntje: tárgyias, emberi vonásokkal, személyes környezetével vagy pedig tevékenységén keresztül történik. Ez a rendszer laza hálóként fedi a jobbágyság társadalmi világát, s az elemzés során feltárt mennyiségi arányok az egyes szemek viszonylagos „vastagságát", jelentőségét mutatják. Az elemzés nyomán elénk táruló kép nem változtat gyökeresen azon, amit eddig tudtunk vagy sejtettünk. De nem is ez a tartalomelemzés célja. Viszont azt bátran állíthatjuk, hogy többet és alaposabban tudunk. A földesúr a jobbágy világának legfontosabb eleme, a proverbiumokban a leggyakrabban fordul elő, a népdalokban pedig csak a katonadalok szorítják az „állam" mögé a második helyre. A földesúr elsősorban szolgáltatásokkal van jelen, másodsorban mint a külső kényszer képviselője („gazdaságon kívüli kényszer"). A legkiugróbb szolgáltatás a robot, ez tűnik a legterhesebbnek (vagy állandó növekedése miatt annak érzik), mellette jelentős még a terményjáradék, itt azonban a terminológia bizonytalansága okoz nehézséget (a dézsma). Gellériné az elemzés során felsorolja a valóságos terheket s idézi azok szöveges megjelenését. Ez gazdagítja a számszerű megoszlás képét. A parasztság az elemzés tanúsága szerint szinte mindig személyes tulajdonságaival jellemzi az urat, emellett lemarad, de még mindig jelentős a vagyoni helyzet bemutatása (említsük a negatívumot is —az úr nem tevékenységében vagy személyes környezetében jelenik meg). A gyűjtött darabok plasztikusan mutatják az úr és paraszt ellentétét is, vagyis a rendi világ sajátos társadalomszerkezetének tükröződését. 13 Századok 1974/2.
