Századok – 1974
Történeti irodalom - Lázár Márta Gellériné: A jobbágyság paraszti emlékképe (Ism. Benda Gyula) 512/II
512 TÖRTÉNETI IRODALOM 512 lizmus doktrínái megvalósításaként marasztalja el. 1938-ban kimondja a verdiktet: „A New Deal a régi vágású kapitalizmus meghosszabbítása új formák közt, ...és célja a tőkebefektetések védelme és a munkásosztály visszatartása a szocialista ideológiától." LÁNQ IMRE GELLÉRINÉ LÁZÁR MÁRTA: A JOBBÁGYVILÁG PARASZTI EMLÉKKÉPE Kísérlet a kósei-feudalizmuskori jobbágyviszonyokra utaló pi'overbiumok és népdalok művelődéstörténeti felhasználására minőségi-mennyiségi elemzés segítségével (Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Újkori és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékének kiadványai II. Budapest. 1972. 230 1.) Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Újkori és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékének kiadványai között másodikként jelent meg Gellériné Lázár Márta bölcsész doktori disszertációja,, A jobbágy világ paraszti emlékképe" címmel. A sorozat első kötete a pesti céhek történetével foglalkozott (Dóka Klára: A pesti céhrendszer válságának kibontako-ZüBSi 8iZ 1840-es években), s hagyományosnak nevezhető történész erényeket mutatott fel. A jelen kötet viszont az átalakulóban levő történeti tudományok kísérletező vonulatához kapcsolódik, s tartalmi eredményei mellett elsősorban módszertanilag érdekes. A dolgozat, ahogy az elemzés végén maga a szerző is megfogalmazza, a jobbágyok „társadalom szemléletét" vizsgálja. Milyen kép élt a parasztság tudatában az őt körülvevő társadalmi környezetről, a feudális világról? A válaszadás nem történhet a közvetlen kikérdezés, felvétel módszerével, hiszen az eltűnt nemzedékek képviselőivel párbeszédet folytatni nem tudunk. Nyilvánvalóan nem lehet alapja az uralkodó osztály vagy valamely értelmiségi tagja tanúsága sem. Gellériné a népköltészet alkotásaihoz nyúl, hogy megtalálja azt a forrást, amelyikben a paraszti társadalomszemlélet visszatükröződhet és kiemelhető a modern elemzési módszerekkel. A népköltészet műfajai közül praktikus és elvi megfontolásokból kettőt választ ki: a népdalt ós a mondást (proverbiumot). Mindkettőt tömörsége, általánosító jellege s a mindennapok életét visszaadó tartalma jelölte ki az elemzés számára. Az elemzés majd azt mutatja, hogy a népdalban aránylag ritkán bukkannak fel a jobbágyvilág természeti és társadalmi összetevői, a föld, a munka, a függőviszony, a kötöttségek. Viszont a proverbium — a népi tapasztalatok összegzése — már sokkal bővebben foglalkozik velük. S ha elfogadjuk a szerző által javasolt magyarázatot a proverbiumok születésére, vagyis hogy abban lényeges szerepet játszik a társadalmi attitűd (értékelő magatartás) pszichológiai mechanizmusa, akkor a mondásban megtaláltuk a kérdésre adandó válasz adekvát forrását. A vizsgálat és elemzés kísérleti jellege, a doktori disszertáció korlátai nem teszik lehetővé a teljes népdalszöveg- és mondásanyag vagy akár csak jelentős részének feldolgozását, s Gellériné nagyon helyesen csak reprezentatív anyag kiválasztására törekedett. A proverbiumok esetében Margalits Ede múlt századvégi gyűjteménye igen jó kiindulásnak bizonyult; a népdal területén azonban több eltérő jellegű gyűjtemény bevonása vált szükségessé (Erdélyi János, Dégh Linda, Kiss Áron, Kálmány Lajos, a Magyar Népköltési Gyűjtemény, az Ortutay-Kriza népballadagyűjtemény). Itt a műfaji határok sem olyan tiszták — a népballadák az egyik oldalon, a félnépi eredetű szövegek a másik irányban kevésbé zárttá teszik a népdal csoportját. Végeredményben a fenti anyagból került tartalmi jegyek alapján kiválasztásra 340 proverbium és 114 népdal. A dolgozat az elemzés alapjául szolgáló forrásanyagot teljes egészében leközli (40 — 117. o.). A könyv első része röviden összegzi a néprajz és más tudományok megállapításait a forrásként használt két műfajt illetően, s foglalkozik történeti forrásként való elemzésük problémáival is. Mindezen kérdések közül talán a legfontosabb az, hogy míg a történelem térben és időben lokalizálható forrásokkal dolgozik, addig a népköltészet termékei lényegüknél fogva ellenállnak ennek a követelménynek. A térbeli helyhez kötöttséget nem helyettesítheti a feljegyzés helye (az „Erdő mellett nem jó lakni" kezdetű népdal egyik változatát Jászberényből jegyezték fel — nem valószínű, hogy a favágás ott nagyobb terhet jelentett volna). A keletkezés időpontja pedig (ha egyáltalán meg tudjuk állapítani), nem jelenti a szöveg végleges kialakulását. A népköltészet hagyományozó jellege még tovább nehezíti tehát alkotásainak datálását. A szövegben előforduló konkrét utalások
