Századok – 1974

Történeti irodalom - Gergely András: Széchenyi eszmerendszerének kialakulása (Ism. Szabad György) 495/II

TÖRTÉNETI IRODALOM 499 1945 nyarától — őszétől a párt említett szövetségi orientációjának felülvizsgálására, a Nemzeti Parasztpárt és a Magyar Kommunista Párt együttműködésének jelentős lazítására ösztönzött Kovács Imre csoportja. Ezzel egyidőben a Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt jobboldala és centruma a két párt még 1943-ban kötött szövetségének felújításával vélte a Magyar Kommunista Párt további térhódításának, növekedésének útját állni. E politika kivitelezésében fontos részfeladatot szánt a Nemzeti Parasztpártnak is, amit e pártnak a Parasztszövetságbe történő beléptetésével kívánt realizálni. Ezért kérték fel a Kisgazdapárt vezetői a Parasztpártot az érdekvédelmi feladatokat is ellátó Parasztszövetségbe történő belépésre, s ezt a parasztegység megteremtésének szükségességével indokolták. Kétségtelen, hogy e törekvések a magyar politikai élet jelentős súlypontmódosítását, a Magyar Kommunista Párt szerepének nagymértékű csökkentését célozták. A Nemzeti Parasztpártnak a Parasztszövetségbe történő beléptetését tehát nem egyszerű eseménynek, hanem a politikai élet egésze átrendeződését segítő fontos részmozzanatnak szánták. Mindezt a Parasztpárt baloldala hamar felismerte. Ezért, míg a Kovács Imre-féle szárny bizonyos feltételek mellett, a Parasztszövetségbe való belépés mellett kardoskodott, a baloldal hallani sem akart arról. A Parasztszövetségbe való belépés céljából meg-megújuló tárgyalások és a Parasztpártban azokat kísérő viták közel 1 1/2 évig napirenden voltak. Erdei és Darvas, mintegy válaszul a Kisgazdapártnak a Parasztszövetségbe való belépésre vonatkozó javaslatára, új jelszóként „Parasztegység a parasztpártban és munkás-paraszt szövetség" kiadását javasolták. Bár e javaslat vitája során a párt kettészakadása is kísértett, végül is a baloldal álláspontja kerekedett felül. A Nemzeti Parasztpárt az 1945 őszén tartott nemzetgyűlési választásokon némi csalódással vette tudomásul, hogy a várt 10% körüli arány helyett a szavazatok 6,7%-át kapta meg. E szavazat-arány, csekély volta ellenére, azt bizonyította, hogy a Parasztpárt gyökeret vert a magyar faluban, elsősorban az Alföld paraszti lakossága körében. A Nemzeti Parasztpártnak a választások után bele kellett nyugodnia abba, hogy mint a legkevesebb szavazatot kapott koalíciós párt, a nagyjelentőségű belügyi tárcát a kultuszminiszterivel cserélje fel. Kovács Imre a választások után a Nemzeti Parasztpártnak országot vezető nagy párttá történő fejlesztése céljából a középparasztság szervezésének előtérbe állítását s a Magyar Kommunista Párttal kialakult szoros kapcsolatok felszámolását, a két párt célkitűzései közötti különbség határozottabb megfogalmazását javasolta. Bár Kovács Imre e javaslatát a pártvezetőség és a képviselőcsoport 1945. december 6-i ülésén leszavazta, nézeteivel, a harmadik utasság nyílt megfogalmazásával — amint azt a könyv kifejti — Kovács Imre nem volt egyedül a Nemzeti Parasztpártban. Ezt reprezentálta Bibó Istvánnak a Valóság c. folyóirat 1945 okt. — dec.-i számában „A magyar demokrácia válsága" címen megjelent cikke. Bibó e cikkében (a kommunista taktika és módszer helyett) kispolgári-szocialista harmadikutas programot javasolt. Mivel 1946 elején a földreform jogi lezárására történt előkészületek során nyilvánvalóvá vált, hogy a Kisgazdapárt vezetői a volt földbirtokosok földvisszaperlő fellépésének jelentős részben helyt kívánnak adni, a Nemzeti Parasztpárt csatlakozott az 1946 március elején megalakult Baloldali Blokkhoz. A Baloldali Blokkba való belépést a Nemzeti Parasztpárt valamennyi irányzata egyöntetű helyesléssel fogadta. Ezek után a Baloldali Blokk megalakulását követő hetekben tartott első parasztpárti kongresszus, — Kovács Imre csoportjának korábbi várakozásával ellentétben — törvényszerűen a párt baloldali irányvonalát hagyta jóvá. A továbbiakban folytonos küzdelemben — a centrum által diktált előrehaladási ütemben — védte az Erdei—Darvas vezette balszárny az 1945 első felében kialakított szövetségi politikát az annak módosítására törekvő Kovács Imre csoport újabb és újabb kísérleteivel szemben. A pártvezér, Veres Péter s a mögéje felsorakozó centrum, amely a párt nagy többségét alkotta, volt mindig a mérleg nyelve, a jobb- és baloldal vitájában. 1947 derekáig lényegében a Veres Péter megfogalmazta politikai irányvonal érvényesült a Nemzeti Parasztpártban: „a kisgazdapárt jobbszárnyán levő úri osztályt, ipari és földbirtokos és hivatalnok urakat rákényszerítjük arra, hogy szépen félrehúzódjanak a földkérdéstől, az állami életből, közigazgatásból, a gazdasági életből és engedjék a demokrácia valóságos erőit a magyarság nemzeti erőviszonyai alapján érvényesülni." Veres Péter higgadtsága őrizte meg a párt egységét 1945 végén, 46/47 fordulóján. A párt paraszti képviselőcsoportjának politikai súlya ugyancsak Veres Péter támogatása révén növekedett. 13*