Századok – 1974
Történeti irodalom - Feodal’naja Rosszija vo vszemirno-isztoricseszkom processze (Ism. Kurunczi Jenő) 500/II
500 TÖKTÉNETIIRODALOM A Kovács Imre-féle szárny továbbfejlődést akadályozó politikájának a centrum mondott megálljt, ill. állította azt válaszút elé 1947 elején. Az 1947-es választásokon a párt a parasztság körében egyre növekvő tekintéllyel vett részt, ha az a koalíción kívüli pártok és az egyházak ügyesen időzített propagandája következtében számszerűleg — az elért 8,3%-os szavazati arányban — a várt mértékben még nem is realizálódott. Érdeme Tóth István könyvének annak bemutatása is, hogy a Nemzeti Parasztpárt akkor szüntette be tevékenységét 1948/49 fordulóján, amikor egyre nagyobb paraszti tömegek igényelték egy lassúbb tempójú szocialista fejlődést egyengető szavát. Alig több mint egy évvel az 1947-es választások után az egyesült munkáspártban, a Magyar Dolgozók Pártjában felülkerekedett szektás politikai koncepció következtében a Nemzeti Parasztpárt jelentős miniszteri tárcák birtokában beszüntette működését, feloldódott a Népfrontban. Ám éppen az 1947. évi választások figyelmeztettek: a parasztság kismagántulajdonosi aggodalmait csak huzamos munkával lehet legyőzni, s ebben a munkában a Nemzeti Parasztpártra jelentős feladat hárul. Tóth István könyve a Nemzeti Parasztpárt belpolitikai tevékenységére koncentrál. Figyelmet érdemelne azonban a pártnak Magyarország nemzetközi helyzetéről s a követendő külpolitikáról vallott felfogása is. Annál is inkább, mert a párton belül fellelhető valamennyi irányzat megfogalmazta a maga külpolitikai koncepcióját. E külpolitikai elképzelések részben még a népies mozgalom induló éveihez nyúlnak vissza. Tóth István a korszak és a téma avatott szakértője, a vonatkozó gazdag levéltári forrásanyag, a napi sajtó s a memoár-irodalom felhasználásával elismerésre méltó alapossággal oldotta meg feladatát. Magasra állított tudományos mérce, marxista igényesség érvényesül a tárgyalás során mindvégig. A szerző azonban szűkszavúsága miatt adós marad a pártvezetők egyéni politikai kvalitásai s a sokszínű politikai portrék, a pártnak a kormányzás szintjén nyújtott teljesítménye bemutatásával. A történész olvasó ezért azzal az óhajjal teszi le a könyvet, hogy ezután az alapvetést jelentő munka után a szerző már a jelzett irányban folytatja majd a téma továbbmunkálását. Idekívánkozik annak elmondása is, hogy a Nemzeti Parasztpárt ismertebb politikusai közül voltak néhányan, akik a szocializmus felé fejlődést vagy annak inkább csak ütemét határozottan elvetették — elsősorban a Kovács Imre körül csoportosultak. A továbbiakban azonban a félúton megállók is előbb vagy utóbb eljutottak annak a politikának az igenléséhez, amely Magyarországon a nemzetközi munkásmozgalom nagy állomása, a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. Kongresszusa után a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével bontakozott ki. MÉSZÁKOS KÁROLY FEODALNAJA ROSZSZIJA VO VSZEMIRNO-ISZTORICSESZKOM PROCESZSZE (Moszkva, Izd. Nauka. 1972. 439 1.) A FEUDÁLIS OROSZORSZÁG A VILÁGTÖRTÉNETI FOLYAMATBAN A tanulmánykötet komparatív történeti módszerrel igyekszik megállapítani a feudális Oroszország fejlődósének általános törvényszerűségeit és sajátos vonásait. Ezzel bizonyítani kívánja Oroszország kiemelkedő szerepét a történelemben és azon polgári nézetek tarthatatlanságát, melyek nem látnak általános törvényszerűségeket fejlődésében. A kötet tisztelgés a szovjet középkorkutatás kiemelkedő alakja, L. V. Cserepnyin tudományos munkássága előtt. A szovjet tudós tevékenységéről rövid méltatás hangzik el a könyv elején és ugyanitt közlik műveinek jegyzékét. A cikkgyűjtemény I. részében „A világ gazdasági-társadalmi fejlődésének alapvonásai és Oroszország" tárgykörből találunk tanulmányokat. Úgy véljük, A. L. Horoakevics cikke III. Iván külpolitikájának gazdasági indítékairól figyelemreméltó szempontokkal gazdagítja az eddigi történeti irodalmat. A cikk szerzője meggyőző gondolatmenetben fejti ki, milyen káros az állami egység hiánya az orosz kereskedőknek, ami meghatározta az egyesítéshez való viszonyukat, másrészt megadta a nagyfejedelem későbbi külpolitikájának egyik indítékát. Ez hosszú időre programot adott
