Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
50 SZABÓ MIKLÓS lizmussá, afféle „sozialer Obrigkeitsstaat-á" korszerűsítését látja.109 A dramatikus körülményen túl, — hogy ugyanis ebben a furcsa szövetségben egy sor ellenfél kerül egy táborba: a munkásmozgalom, az egykori 48-as emigráns által mindig gyűlölt Bécs, a modern nagykapitalista etatizmus — mélyebb irritáló tényező is rejlik. Károlyi nagyon is tudatában van annak, hogy a modern etatista szociálpolitika, annak technikája, módszere jórészt saját mozgalma, az újkonzervatív érdekképviseleti mozgalom talaján született. Az agrárizmus agg vezére bizalmatlanul kezdi szemlélni szociálpolitikai akcióit, s bennük is államszocialista tendenciákat gyanít. Mint látni fogjuk, nem alaptalanul. Az önálló testületek szervezkedési szabadsága veszélyeztetettségének érzése, sokkoló élményei sorozata ráirányítja szemét az újkonzervatív mozgalom bizonyos elemeinek, saját mértékével (legalább is új nézetei mértékével) is riasztóan reakciós vonásaira. Levelében az újkonzervatív tábor egyik jelentős osztagával szemben éles bizalmatlanság mutatkozik: „Magyarországon szabadságra van szükség, az erősebb uralmára, ha azt akarjuk, hogy a magyar faj domináljon és magyar legyen az állam. Prohászka és a papok a szabadságot nem akarják, mert csak káros hatásait látják, ezt letörni nem szabad engednünk, mert a szabadságra szükségünk van a magyarság érdekében, főképp, mert a szövetkezeti mozgalom korlátozni fogja a szabadság túlzásait, míg megmenti őt, mert a szövetkezeti eszme a szabadság mentsvára."110 Új koncepciójával, mely leveleiben kibontakozik, nem áll egészen egyedül kortársai között. A szabadelvű tábor régi vágású liberálisai között is akadnak olyanok, akik fokozatosan konzervatív pozícióba tolódva szemlélik a klasszikus liberalizmus, a gazdasági szabadverseny visszaszorulását s vele szemben mind szocialista mind polgári oldalról az állami omnipotencia fenyegető rémét fedezik fel. ők azonban a polgári oldalról jövő etatista áramlatot összefonódni látják az újkonzervatív reakcióval. Számukra a jobboldali államszocializmus lényegében azonos azzal az újtípusú konzervativizmussal, melynek Károlyi Sándor is prominens képviselője.111 Az agrárius mozgalom vezetője, az állami beavatkozás problémakörében összeütközésbe kerülvén tábora jobboldali irányba radikalizálódó tendenciáival fokozatosan elhagyja az újkonzervatív elvi pozíciót s a mérsékelt statikus-defenzív régi típusú konzervatív pozícióhoz közelít. Az állami beavatkozás ilyen mérvű elvi elítélése távolról sem volt általános az újkonzervatív mozgalomban. Ellenkezőleg, a tábor autorainak tekintélyes része kezdettől azon a véleményen volt, hogy a mozgalom reformpolitikáját teljes terjedelmében és átfogó voltában csak az állam képes megvalósítani. A két vélemény mögött társadalmi indítékok húzódtak. Míg az antietatizmus az arisztokrata nagybirtokos irányzat törekvéseit tükrözte, addig az etatista felfogás mögött a dzsentri állott. Ez volt az egyik momentum, mellyel színezte az újkonzervatív politikát s ideológiát. A birtokos dzsentri az állami beavatkozástól várta gazdasági szanálását : home steadet, moratoriumot, hitelt leszorított 109 ,,. . . Bécs azon vágya, mikép a magyar nem értelmesek tömegét — szocializmust kiáltván — megnyerje, míg államszocializmus és Polizei-Staat van a kosár fenekén . . ." Károlyi Sándor levele Darányi Ignáchoz 1905. dec. 6. OL. Darányi Iratok. P 1441. 1,0 Károlyi Sándor levele Darányi Ignáchoz 1905. dec. 21. I. h. 111 „. . . a szocializmus most már minden oldalról dédelgetett gyermeke lett a kornak. Az alkotmányosság hanyatlása nyomán ébredő abszolutizmus egyfelől — a liberális eszmék sírján életrekelő ultrámon tánizmus: a keresztény szocializmus neve alatt, más oldalról fogják őt karon . . ." Békésy Károly: Szabadelvű társadalomban. 1. köt. Kolozsvár, 1911. 7—8.
