Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
A SZÁZADFORDULÓI KONZERVATIVIZMUS ŰJ VONÁSAI 51 kamattal. A honorácior dzsentri érdekeltségét a fentebb ismertetett röpiratok alapján már láthatjuk. A vágyálom: a mindent, a társadalom, gazdaság, politika egész területét átfogó szociálpolitikai apparátus legkönnyebben s legkedvezőbb módon, mint államapparátus épülhet ki. A hivatalnok dzsentri politikai öntudatra az agrárius és egyéb újkonzervatív mozgalmak soraiban ébred, s itt alakulnak ki az önálló politikai szerep játszására irányuló törekvések. Ezek valódi színhelye azonban csak az államapparátus lehet. A hivatalnok dzsentri újkonzervatív törekvései az államapparátus meghódítása felé tapogatóznak. A honorácior dszentri hangadói kezdettől vonzódnak az államszocialista megoldásokhoz s egészen korán is bukkannak fel program javaslatok, melyek fentiekhez hasonló átfogó reformterveket állami keretben kívánnak megvalósítani. A Magyar Állam c. néppárti lap 1896. évi március 6-i számában egy Á-r szignójú cikk felvázolja egy átfogó bank- és életbiztosítási illetve személyi hitelrendszer tervezetét: ,,... a nagytőke kiszorítása, az egyéni érték és hitelképesség emelése végett átveszi az állam, illetőleg községek, kerületek, megyék az egész hitelügyet, beleértve a biztosítást, a takarékpénztárakat és a banküzletet egész teljességében. ...A munkaerő tényleges tőkévé válik, melyre az életbiztosítás által fedezve kölcsönt lehet adni, miáltal a gyárak is szövetkezetek útján a kiválóság által vezetve, a munkások kezeibe átmehetnek. A jelenleg fennálló takarékpénztárak, bankok, biztosító-társaságok átadják összes aktíváikat és passzíváikat és beszüntetik további működésüket."112 Az egyetlen nagyobb szabású akció a dualista korszak egész tartama alatt, mely során valami megvalósult azokból a nagyszabásí újkonzervatív szociálpolitikai reformtervekből, melyek fantasztikussá fokozott változataival fentebb találkoztunk, az Egán Ede nevéhez fűződő kárpátaljai ún. hegyvidéki akció volt. 1897-ben indult meg a nevezetes szociálpolitikai program a Földművelési Minisztérium keretében az ország legínségesebb vidékének tekinthető ruszin terület gazdasági fejlesztésére. Az akciónak súlyt adott a vidék nemzetiségi volta. A megoldandó problémák leglényegesebb sajátossága volt az a körülmény, hogy a terület a galíciai zsidó bevándorlás fő útvonalán feküdt. A szegény hegyi vidékre, mely saját lakosságát sem igen tudta eltartani, nyomorgó menekültek áradata zúdult évről évre s fokozta az amúgy is súlyos megélhetési problémákat. Mint minden hagyományosan gazdálkodó, fejletlen agrár területen itt is legélesebb, közvetlenül ható társadalmi ellentét a parasztság ellentéte a falusi kereskedőkkel, uzsorásokkal. A kárpátaljai falvakban, mint máshol is sokhelyt Magyarországon a falusi kereskedők, kocsmárosok nagy számban zsidók voltak. Ezek etnikai azonossága a bevándoroltakkal, utónpótlódásuk, feltöltődésük a Galíciából bejött vándor házalók soraiból végsőkig élezte az ukrán parasztság s a helyi falusi zsidó „özönvíz előtti" burzsoázia ellentéteit. Ez a problematika ideálisan alkalmasnak látszott arra, hogy kísérleti terepe legyen az agrárius újkonzervatív szociálpolitikának. Egan kormánybiztosi tevékenységét azzal kezdte, hogy kibérelt a szolvvai járásban az ottani Schönborn-uradalomból huszonöt évre 12 622 katasztrális hold földet s parcelláztatta. 41 községből 4303 paraszt kapott így földet. Továbbiakban létesített ugyanabban a járásban 11 hitelszövetkezetet s megkezdte a fogyasztási szövetkezetek szervezését, utóbbiak elsősorban a zsidó boltosok lekonkurrálását, kiszorítását, tönkretételét célozták. Az akció komplexen tartalmazta tehát az egész újkonzervatív programot. Valóban úgy tekinthetett 112 Idézi Petrassevich Géza: Magyarország és a zsidóság. Bp. 1899. 128. 3*
