Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - Jerofejev N. A.: L. Namier helye a polgári történetírásban 476/II
484 N. A. JEROFEJEV Később a prozopografikus módszert korszerűsítették, javult a kérdezési módszere is. Más kutatási tárgyak esetében is alkalmazzák. Az Egyesült Államokban most tanulmányozzák a különböző választott intézményeket. Az e munka koordinálására a michigani egyetem mellett létrehozott speciális központ — a „Politikai Kutatások Egyetemközi Konzorciuma" — hatalmas feladatot tűzött maga elé: a falusi plébániáktól egészen a Kongresszusig minden választott intézmény fennmaradt szavazati anyagának összegyűjtését és feldolgozását, a plébániákét 1824-től, a Kongresszusét pedig 1789-től. Ezeknek a kutatásoknak az eredményeit elektronikus számítógépbe táplálják be további feldolgozásra.4 9 A prozopográfiai módszer minden bizonnyal alkalmazható nagyobb csoportok és társadalmi folyamatok tanulmányozásakor is. A XIII. nemzetközi történész-kongresszuson A. Wilson kanadai történész azokról az új lehetőségekről szólt, amelyek most nyílnak az életrajzi műfaj és különösen a „törvényhozó intézmények kollektív életrajzai" előtt.60 Akár akarta Namier, akár nem, módszere lehetőséget nyújt arra, hogy még jobban lelepleződjék a burzsoá társadalom különböző intézményeinek osztályjellege és feltáruljanak az egyes személyek tényleges érdekei, beleértve vagyoni helyzetüket és üzleti kapcsolataikat is. Namier érdeklődését az anyagi tények iránt egyes polgári történészek úgy értékelték, mint a „marxizmusnak tett engedményt", sőt mint az ahhoz való „közeledést". G. Butterfield például azzal vádolta Namiert, hogy állítólag „túlságosan materialista".5 1 A Namier „materializmusáról" és még inkább módszerének a marxista módszerrel való „rokonságáról" elhangzott kijelentéseknek természetesen nincs alapjuk. Módszerét egyáltalán nem azért dolgozta ki, hogy igazolja a marxista történelemfelfogást, hanem egészen más célból; végeredményben ezt a marxizmus ellen fordította. A XVIII. századi angol parlament és a politikai pártok mikroszkopikus elemzése után Namier a parlamentet olyan emberek csoportosulásának tartotta, akik mind saját érdekeiket és céljaikat tartották szem előtt, az akkori ún. politikai pártokat pedig az újságírók koholmányénak, agyszüleményének tekintette. Namier az osztályharc eszméjének cáfolatára törekedett és azt akarta bebizonyítani, hogy az angol parlament és az angol társadalom (legalábbis a XVIII. században) emberi atomok halmaza, akiket csak egyéni, családi és csoportérdekek vezérelnek. Feladatának negatív elemző részét — a meglevő mítoszok leleplezését — Namier elvégezte. Az elemzés azonban nem lehet öncél, azt új szintézisnek kell követni. Namier pedig lemondott erről a szintézisről. Miután a XVlII. századi angol társadalmat atomokra bontotta, nemcsak a pártokat tagadta, hanem általában mindenféle társadalmi csoportosulást, elsősorban pedig az osztályokat. Végeredményben a társadalom, mint egész és vele az őt alkotó osztályok is eltűnnek. Mint látjuk, Namier nézetei nemcsak távol állnak a marxizmustól, hanem azzal egyenesen ellentétesek. Az emberek reális érdekei és gyakorlati tevékenységük közötti összefüggés cáfolásával, az osztályok fogalmának semmibevételével és a társadalom atomizálásával Namier erőfeszítéseit lényegében a materialista történelemfel fogás megcáfolására, a marxizmus elleni harcra irányította. Ez szegényebbé tette kutatásainak eredményeit. Az osztályok és az osztályharc figyelmen kívül hagyásával Namier azt a fő mozgatót távolította el, amely az akkori angol politikai gépezetet mozgatta. Mint már jeleztük, Namier nem vette figyelembe az osztályok szerepét és hatását, s az emberi személyiség tudatalatti és irracionális motívumait állította előtérbe. Amikor például Newcastle miniszterelnök politikáját írta le, annak sok döntését és tettét azzal magyarázta, hogy ez a politikus nem volt egészen állhatatos ember. Townshend kancellár politikáját, amely az amerikai telepesek elégedetlenségének heves robbanásához vezetett, Namier azzal igyekezett megmagyarázni, hogy Townshend fiatal korában saját bőrén tapasztalta hatalmaskodó atyja kemény kezét és ezért viselkedett parancsoló, despotikus atya módjára az amerikaiakkal szemben.55 A történetek mélyebb okát az ilyen magyarázatok természetesen nem tárják fel. Hol van hát Namier helye a modern polgári történetírásban ? Hány követője és folytatója van és ezek mennyire aktívak? Külföldön a „Namier-iskolához" szokták sorolni és „namieristáknak" nevezik mindazokat, akik az övével közös témát dolgoznak fel, de ugyanígy azokat is, akik életrajzi elemzést alkalmaznak. A „namieri iskola" ilyen tág értelmezése természetesen alaptalan. A prozopografikus kutatási módszert ma már számos tudós alkalmazza, akik a történelem legkülönbözőbb fejezeteivel foglalkoznak és így kutatási tárgyuk is eltérő. De maga a módszer is továbbfejlődött Namier óta. "L. Stone: i. m. 70. •• A. Wilson: Biography as History. Moscow. 1970, 11. " О. Butterfield: i. m. 220. " L. В. Namier : England in the Age of American Revolution, 147—148.
