Századok – 1974

Elméleti és módszertani kérdések - Jerofejev N. A.: L. Namier helye a polgári történetírásban 476/II

480 N. A. JEROFEJEV Namier ábrázolásában a XVIII. századi Anglia olyan ország, ahol minden társa­dalmi réteg tehetséges képviselője előtt nyitva volt minden út. Pontosan így ír: ,,»A tág teret a tehetségek számára« elvet, mely Franciaországban a nagy forradalom eredménye­képpen vált valóra, Angliában a XVIII. században valósították meg." A továbbiakban ezt írja: „Nem volt a világon még egy olyan hely, ahol az alacsony származású és kisjövedel­mű emberek ilyen szabadon kiaknázhatták volna tehetségüket." Namier még az angol sznobizmust is segítségül hívta abbéli igyekezetében, hogy minden érvet mozgósítson ennek a paradox tételnek a védelmére. „Angliában éppen azért nagyobb a sznobizmus, mint más országokban, mert itt mindenki előtt nyitva voltak az ajtók" — írta.24 Emlékez­tetünk arra, hogy mindezt arról a korról mondta, amikor Angliában a központi és a helyi hatalom az arisztokrata családok jelentéktelen csoportjának a kezében volt. Nehezen képzelhető el a történelmi valóság erőszakosabb megmásítása. Namier munkái az angol oligarchikus rendszer nyílt apológiái. Egyébként maga Namier sem titkolta kutatásainak politikai beállítottságát. Többször kijelentette, hogy határozottan ellensége mindenféle radikális átalakulásnak, más szóval — a forradalomnak. A „Történelem" c. cikkében hangsúlyozta a folytonosság döntő jelentőségét és a gyors változások veszélyét minden területen. „A tudat és az érte­lem az örökölt, történetileg kötött eszmék és szavak meghosszabbított nyomvonalán halad." Véleménye szerint a XVII. századi angol és a XVIII. századi francia forradalom sorsa megmutatta, hogy a múlt megtagadására irányuló kísérletek kudarcra vannak ítélve. „A nép életmódját, erkölcsét nem lehet erélyes cselekedetekkel vagy rendelettel megvál­toztatni ..." — írta. „A tervszerű változtatások csak a társadalom nagyon szűk spektru­mát érinthetik, a szélesebbkörű következményeket azonban ritkán sikerül előírni." Namier véleménye szerint „hasonló erőszakos beavatkozások a nép életébe csak lelassít­hatják azt az átalakulási folyamatot, amelyet a megváltozott körülmények megkövetel­nek."26 A szokás által „szentesített" valamennyi intézmény megőrzésének reakciós prog­ramjával van dolgunk. Hasonló tendencia sugallatára választotta Namier kutatási témául a XVIII. század közepét: Anglia politikai életének ezt a korszakát bizonyos politikai stabilitás jellemezte, amit az magyarázott, hogy az ország uralkodó osztályainak soraiban viszonylagos egyen­súly alakult ki, a dolgozó tömegek pedig még nem ismerték fel erejüket. Namier az adott időszak kiválasztásával igyekezett hangsúlyozni az angol politikai rendszer sajátos szi­lárdságát. A szerző azt akarta elhitetni, hogy a felsorolt ismertető jelek jellemzik a XVIII. századi Anglia egész történetét. Namier-nek ezt a tendenciáját emelte ki E. Carr angol történész. III. György trónralépésének időszakában — írja Carr — Angliában még nem ismerték azt az éles eszmei harcot, amelyet a francia forradalom időszakában ós a XIX. században megfigyelhetünk. „Nincsenek eszmék, forradalom, liberalizmus" — foly­tatja. „Namier elhatározta, hogy egy olyan korszak ragyogó portréját vázolja fel előttünk, amely még nem ismeri az őt később fenyegető veszélyeket.''26 E tendencia alapján életrajz­írója joggal nevezi Namiert „az öröklött hagyományok és a mélyen gyökeret vert intéz­mények védelmezőjének" és hangsúlyozza „nyílt meghajlását a XVIII. századi angol arisztokrata társadalom szilárdásága és magabiztossága előtt".27 Azok az angol marxista történészek, akik felfigyeltek Namier tory-szimpátiájára, joggal nevezik nézeteit „tudós konzervatívizmusnak".2 8 Carr „igazi konzervatívnak", liberalizmustól mentes torynak tartja.2 9 Maga Namier nyíltan vallotta konzervatív szim­pátiáját, bár jobban szerette magát „radikális torynak"3 0 nevezni. A másik kérdés, amelynek Namier jelentős figyelmet szentelt: az európai nemzeti mozgalmak története. Ennek a problémának nagy fontosságot tulajdonított. Annak a hatalmas szerepnek a hangsúlyozásával, amelyet az európai nemzetek konszolidációjának és a nemzeti államok létrejöttének folyamata játszott, az elmúlt száz év európai történeté­hez keresett kulcsot. Namier ezt a témát sok munkájában érintette, közülük néhányat külön ennek szentelt.3 1 Az európai népek történetében Namier két változatot látott a nemzeti kérdés megoldására. Az elsőt Anglia szolgáltatta; itt a nemzeti konszolidáció „területi úton" történt: az államhatárok általában egybeestek az egyes nemzetek letelepedésének hatá­raival. Namier véleménye szerint ennek pozitív eredményei voltak: a nemzeti kérdés nem " Uo. 11, 15, 75. lb L. Namier: History To Day. 3, 4. "E. H. Carr: What is History. London. 1962. 32-33. " H. ft. Winkler: i. m. 1 -2. " Party Politics in Eighteenth Century, 13. "E. B.Carr: i. m„ 33. i0 L. Namier: Conflicts, 94. 81 L. Namier : Personalities and Powers ; Ugyanő : Vanished Supremacies.

Next

/
Oldalképek
Tartalom