Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
48 SZABÓ MIKLÓS ban a végrehajtó apparátus ebben a tervezetben méreteinél s önsúlyánál fogva a végrehajtásban óhatatlanul nagymérvű önállóságot élvezhetne. A délibábos tervezetekben a valóságosan növekvő adminisztratív önállóság s végrehajtásbeli intézkedési befolyás vetül ki fantasztikus felnagyításban. Az újkonzervatív s azon belül mindenekelőtt az agrárius mozgalom tehát iskolája s szerveződési kerete a dzsentroid középosztály politikai önállósodásának. Ahogy innen veszi a szervezeti s ideológiai formákat törekvései artikulálására, úgy maga is színezi ezekkel a törekvésekkel az újkonzervatív ideológiát s politikát. A századfordulón, a Széli-kormány idején már érzékelhető s kitapintható a sajátos dzsentroid színező elem az újkonzervatív irányzat ideológiájában s politikai gyakorlatában. Ez ideológiai téren legvilágosabban tükröződött az államnak a gazdasági élet folyamatába való beavatkozásáról vallott új konzervatív felfogások bizonyos különbségeiben. Az állami beavatkozás problémája a liberalizmus egyik elméleti kulcskérdése s ennek megfelelően kulcsprobléma a liberalizmus, kivált a gazdasági liberalizmus elvi bírálatában is. Az újkonzervatív koncepció a szabadversenyt nem etatista pozícióból bírálta. A versennyel nem az állam szabályozó tevékenységét, hanem a szabad egyesületekként szervezett érdekképviseleti mozgalom egyensúlyozó szerepét állította szembe. Az esetleges állami beavatkozással szemben az agrárius publicisztika általában bizalmatlan volt. Hangoztatta, hogy a szociális és gazdasági problémák megoldása elsősorban a „társadalomra" vár; az állam „gyámkodása" gátolja a nemesi eredetű rétegek polgárrá nevelődését, a gazdasági harc minden kockázatától való megszabadításuk akadályozza a burzsoá munkaetika, gazdálkodási mentalitás elsajátítását a nemesi eredetű rétegek részéről. Bizalmatlan volt az újkonzervatív tábor az állammal szemben egyszerűen azért is, mert összmonarchiai szinten a burzsoázia nagyobb befolyással bírt a gazdasági döntésekre, a gazdaságpolitikára, mint a nagybirtok, s ez a tendencia növekvőben s nem csökkenőben van. Az újkonzervatív irodalom szélesebb politikai horizontú teoretikusai számontartották a gazdasági monopóliumok, a trösztösödés külföldön már megfigyelhető tendenciáját. Az osztályharc frontján két jól szervezett tábort láttak magukkal szemben: a monopóltőkét s a munkásmozgalmat. Űgy látták, mindkettő az állam meghódítására, a gazdasági s ez által végül a politikai hatalom megszerzésére tör. Az egyik oldalon a trösztök politikai befolyásából valamiféle gazdasági dirigista rendszer, az újkonzervatív publicisztikának a német katedraszocialistáktól átvett szóhasználatában „államszocializmus" kifejlődését várták, amely végső soron a polgári demokrácia, a szabadságjogok teljes felszámolásához, valamiféle tröszt-abszolutizmus kialakulásához vezet. Másik oldalom a szocialista forradalom szintén az egész gazdaságot, társadalmat, politikai életet ellenőrző omnipotens szocialista államot hoz létre.106 Ezzel a kettős tendenciával amelynek manővereit a központból intézné és igazgatná a Főpapság és Főnemesség közvetlen ellenőrzése és felügyelete alatt álló igazgatóság." Magyarország gazdasági bankja-A keresztény érdekek szövetkezése a nemzetközi nagy tőke ellen. Anonim gópirat a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár birtokában. Raktári szám: 8795. 25—26. 106 Egy néppárti szerző szerint: „Egész Európában, mint látjuk két irányzat áll egymással szemben, a liberalizmus ós a szocializmus. Mindkettő az államhatalom teljes összpontosítására, a társadalomnak centralizációja liberális óhaja szerinti megrendszabályozására, a személyes szabadság korlátozására és a független polgári élet megszüntetésére törekszik. Mindkettő a kényuralom eszközét akarja megszerezni az általa képzelt „állam" részére s a különbség közöttük csak az, hogy míg az első a nagy tőkepénzest, addig a másik a tudatlan flotans tömeg nyers erejét akarja »állama« egyeduralkodójává tenni." (Zimándy Ignác) : Szózat a néphez. Bp. 1895. 23—24.
