Századok – 1974

Elméleti és módszertani kérdések - A Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607–1790 közti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata 436/II

471 А MOE FOltRÁSKI ADÁSI SZABÁLYZATA háborút. Részt vett Pest, Esztergom és Székesfehérvár visszavételében és a mezőkeresztesi csatában. Az 1590-es évek végén Surány (Nagysurány) várának kapitánya. 1604-ben a Kamara elkobozta Surány környéki birtokait, ezért 1604 végén csatlakozott Bocskaihoz. Rhédey Ferenc hadtestében részt vett a felsőmagyarországi hadjáratban (NAGY, Bocskai 186. s köv. 1.) 1606. okt. 17-től 1606 júniusáig érsekújvári, attól kezdve haláláig füleki kapitány. (HÁICZL, Érsekújvár. 63 — 64. 1.) 1606-ban nyerte vissza elkobzott birtokait. 1607-ben megkapta a férfiágon kihalt Bajoni és Kenderessy családok egyesített vagyonát, 1609. dec. 10-én pedig II. Mátyás bárói rangra emelte. Az 1608-as országgyűlésre személyére szóló meghívót kapott, az országgyűlésen Illésházy István pártját támogatta. 1611-ben részt vett Forgách Zsigmond erdélyi hadjáratában. 1617. ápr. 3-tól Hont m. főispánja, 1620-ban Bethlen Gábor mellé állt, de 1621 márciusában visszatért a császár hűségére s fegyverrel harcolt Bethlen ellen. Jutalmul 1622-ben megkapta Apponyi Miklós hűtlenség címén elkobzott Nyitra megyei birtokait. 1624-ben kir. főétekfogó-mester. 1631. jún. 16.: a király kinevezte felsőmagyarországi főkapitánnyá, de betegeskedésére hivatkozva nem fogadta el. Első felesége Kenderessy Mária (megh. 1626), a második özv. Csehy Miklósné Zádori Katalin. (MATUNÁK Mihály, A magyarbéli Bosnyák család története. Körmöcbánya, 1896. 27 — 43. 1.; füleki kapitányságával kapcsolatos iratok, 1611-1614: KrA Hofkr. Registr. Prot. Bd. 226. Fol. 68; Expedit Bd. 229, Fol. 128, 232, 246; a füleki protestáns nemesség panaszai Bosnyák ellen, az ügyben lefolytatott vizsgálat, 1609 — 10: OL Thurzó es. Fasc. 34. N. 8-10; levelei Thurzó Györgyhöz, 1607 — 1616. uo. Fasc. 67 — 68. és 80. továbbá ILA Bálint, Ref. Egyháztörténeti adatok. . . a Thurzó levéltárban. Debrecen 1934. 14. 1. 12. sz.; Illésházy Istvánhoz írt egészen részletes 1605-ös beszámolói: OL Batthyány cs. Illésházy Lad. 1. Fasc. 17.) BUEDNER Elias, 1602 óta Körmöcbánya városának jegyzője. Az 1608 januári pozsonyi részgyűlésen és az őszi koronázó országgyűlésen a város egyik követe. DE MARRA Placido (? —1621) 1596-tól haláláig melfi (Itália) püspök. 1608 szeptemberétől 1613-ig Mátyás főherceg (majd II. Mátyás király, császár) mellé rendelt pápai nuncius. Ebben a minőségében jelen volt az 1608-as pozsonyi koronázó országgyűlésen. DERSFFY Orsolya, szerdahelyi (1593 előtt — 1619. márc. 15. Zólyom), D. Ferenc kir. főpohárnokmester, Sáros m. főispánja és lándzséri Császár Orsolya egyetlen leánya. 1607-ben férjhezment Mágochy Ferenchez, majd ennek halála után egy évvel, 1612. nov. 22-én Eszterházy Miklóshoz, akinek kedvéért róm. kat. vallásra tért át. Kezével a Dersffy és Mágochy vagyon az Eszterházyak birtokába jutott. (ESZTERHÁZY, Eszterházy cs. 91-93. 1.) FÁY Ferenc, 1698-ban elmaradt fizetéséért folyamodik a Hadi Tanácshoz, a kérvényről készült kivonat „gewester kriegsdienstmann in Ober-Hungern"-ként említi. (KrA Hofkr. Expedit. Protokoll, 1598. Bd. 200. Fol. 487.) 1607. február 9-én, mint „Kassa városában ő felségo porkolábja" tett hűségesküt. (HKA Ung. Gegenst. Fasc. 50. Conv. 1607. Fol. 67.), 1618-ban még élt. (OL M. Kamara NRA Fasc. 938. N. 29.) FORGÁCH Ferenc, gimesi báró (1560—1615. október 16.), esztergomi érsek, F. Zsigmond öccse. Fiatalon katolizált, Rómában tanult. 1587: veszprémi, 1596: nyitrai püspök. 1607. júl. 4.: esztergomi érsek, júl. 10.: Magyarország helytartója; dec. 10.: bíboros. Helytartói kinevezése ellen a magyar rendek tiltakoztak, s II. Mátyás 1608 febr-ban visszavonta. Az ellenreformáció minden megalkuvást visszautasító vezéralakja a korabeli Magyarországon. Politikailag II. Rudolf híve, az 1608 januári részgyűlésen a Mátyás főherceggel és Illésházy Istvánnal szembenálló tábor vezére. Csak Í608 őszén csatlakozik II. Mátyáshoz, de viszonyuk továbbra is feszült. Az 1608-as országgyűlésen végsőkig harcol a protestánsoknak adandó vallásszabadság ellen, s amikor ez nem vezet sikerre, a klérus nevében tiltakozik. (Életrajza: BÁRTFAI SZABÓ, Forgách cs. ld. névmutató; M. Életr. Lex., több hibás adattal; SÖRÖS Pongrác, F. F. esztergomi érsek. Bp. 1901; ACKERMANN Kálmán, F. F. bíboros. Bp. 1918; Veresmarty Mihály megtérése históriája. Kiadta IPOLYI Arnold. Bp. 1875. I. к. 39-79. stb. 1. Áttérésére: FRAKNÓI Vilmos, Egy jezsuita diplomata hazánkban. Kath. Szemle 1902. 703. s köv. 1.; Halálára: OSzK Závodsky 370. lap. Helytartói kinevezése: HKA Hoffinanz Ung. Fasc. 94. Conv. Júl.) FORGÁCH Zsigmond, gimesi báró (1559—1621. június 30.), F. Ferenc esztergomi érsek bátyja. 1599: kir. tanácsos és Nógrád megye főispánja. 1601: szécsényi kapitány. 1603-ban Pázmány Péter rábeszélésére katolizál. 1604. márc. 12.: főpohárnokmester, 1605 —06-ban Mátyás főherceg egyik megbízottja a Bocskaival való tárgyalásokon. 1607 jan. —1608 márc. Thurzó Györggyel, majd Dóczy Andrással Felső-Magyarország királyi biztosa; ebben a tisztségében egyik összehívója a kassai részgyűlésnek. 1607-ben még Rudolf híve, aki 1607 nyarán kinevezte országbíróvá, de a kinevezést a protestáns