Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
A SZÁZADFORDULÓI KONZERVATIVIZMUS С .Г VONÁSAI 47 üzleti tevékenységgel, melynek kétes értékű buzgalma sikereit spekulációra, a tapasztalatlanok becsapására építi, nem pedig a tudományosan alapozott szaktudásra. A szaktudomány és erkölcs fellengzős ködfüggönye mögött az agrárius apparátus természetesen politikai elvek alapján törekszik kontrollálni a gazdaságot. Az agrárius érdekképviseletek keretében tehát kinevelődik a gazdaságszervezőnek sajátos, a polgári típussal ellentétes bürokratikus típusa. A szorosan vett gazdaságszervező jelentkezésénél sokkal jelentősebb azonban, hogy ezekben az irodákban magának a politikai tevékenységnek új stílusa születik meg. Szociálpolitikai, gazdaságszervezési aprómunka feszül neki a politikai problémák megoldásának, büszkén, öntudattal vallva, hogy fel fogja váltani a parlamenti debatteriát, a hordószónoklatot.10 3 A teorikus írásokban itt-ott felsejlik az agrárius funkcionárius utópiája: „A társadalom rejtett tőkéjéből létrejött az országos gazdabank, egy óriási pénzerő, mely megoldja a függő hitelkérdéseket: az élőleltár-hitelt és a zöldtermés-hitelt; konvertálja a drága jelzálogkölcsönöket; kezébe veszi a telepítés ügyét; kis- és középbérleteket alakít; gazdasági ipari vállalatokat teremt; vért közvetít minden hasznos agrárvállalkozásba és nem szipolyoz. Emellett a központ szövetségi szerve szociális munkát is végez. Ez az agrár tevékenység összes társadalmi hatásait figyeli. A pillanatnyilag elnyomott rétegek védője. Foglalkozik a gazdasági verseny következményeinek kiegyenlítésével. Megelőzni igyekszik az ártó evolúciókat. Ez szűri át a társadalmi törekvések programját a napi politika tényezőihez. Programot ad, amelyre hallgatni kell, képviselői minőségben is, miniszteri minőségben is. A központ szövetkezeteinek ötmillió tagja van. Nincs gazda, aki ne tartozna valamely szövetkezethez. Ezek a szövetkezetek az értékesítés feladataival is megbirkóznak. ...A börze nem hatalmaskodik többé. Idebent szövetkezeti gabonaraktárak várják az acélos búzát; előleget kap rá a gazda s kiböjtölheti a jó piacot. ...Ez a szövetkezeti fejlődés jövője."104 Az OMGE titkár jövő víziójában az agrárius bank- és szövetkezethálózat átfogó szervezetté, félig hivatalos jellegűvé nő, mely meghatározó tényezője az ország egész szociális- és gazdaságpolitikájának, s ezen keresztül dominálja az egész politikai életet. Ez a „megszervezett társadalom" fantázia képe. A leírt vágyott perfekt organizáció paternalista jóindulattal, de kemény kötelekkel tartaná a kizsákmányolt osztályokat s ellenőrzése alá vonná a burzsoáziát. Elsősorban a nagybirtokos arisztokrácia bürokratikus eszközökkel prestabilizált uralma volna, amelyben azonban a stabilizációt megteremtő monstre-apparátus sem volna öntudatlan eszköz, személytelen masinéria. Távol áll a program-röpiratok szerzőitől, hogy az apparátus szerepét másnak ábrázolják, mint a nagybirtok uralma végrehajtó apparátusáét.105 Azon-103 „Mi ma, 1914 esztendőben, a balkáni háborúk után valahogy megszürkülten, hideg józansággal, folytonos számítással élünk és valljuk be, hogy a nagy nemzetközi ember-ideálok mint a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség nem lelkesítenek. Nézzük a nemzeteket, és nem aszerint boldogok, hogy van-e alkotmányuk vagy szabadságuk, hanem a legbrutálisabb abszolutizmus alatt is boldogok, ha van vasútjuk, gyáraik, utaik, olcsó az élelem, a hús, a szappan, drága a munkabér és kevés a gyerekhalandóság. Ma a nemzetek szívesen hódolnak be a szuveréneknek, lia azok kitűnő gazdasági, népjóléti és szociális politikát folytatnak." Kiss Menyhért: Március Idusa. Egyetemi Lapok, 1914. márc. 15. 104 Buday Barna: Magyar problémák. Bp. 1917. 109—110. los Egy másik hasonló röpirat, egy átfogó agrárius bankhálózat tervezet (mely a terv szerint szintén több volna, mint csupán pénzintézet: ellátna szociálpolitikai feladatokat is) a funkcionárius stábnak a nagybirtok alá rendeltségét egészen szervilis módon fejti ki: „A pénz-intézet minden vidéki fiókja, minden egyes város, község ós falu plébánosa természetes őrszeme és katonája lehetne annak a szervezett keresztény tőkének
