Századok – 1974

Elméleti és módszertani kérdések - A Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607–1790 közti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata 436/II

443 А MOE FOltRÁSKI ADÁSI SZABÁLYZATA III. A FORRÁSKÖZLÉS TARTALMI VONATKOZÁSAI A sajtó alá rendező egyik legfőbb feladata, hogy a forrásszöveget tartalmi szempontból minél pontosabban adja vissza. A szövegből elhagyni, ahhoz hozzátenni, egyes szavakat módosítani, átírni nem szabad; nem szabad a szerkesztőnek az általa fontosnak vélt részeket aláhúzni (dőlt vagy ritkított szedéssel szedetni), másokat zárójelbe rakni, vagy éppen jegyzetbe utalni. Hogy viszont a közölt irat értelme minél világosabb legyen, a szerkesztőnek meg kell szabadítania a szöveget azoktól a pontatlanságoktól, következetlen­ségektől és zavaró külsőségektől, amelyek szerzőjének szándéka ellenére kerül­tek bele, s amelyek gátolják a világos megértést. 1. Tollhiba, elírás, bizonytalan olvasat. Nyilvánvaló, kisebb tollhibákat a szerkesztés során megjegyzés nélkül igazítsunk helyre (pl. betűk fölcserélése, kimaradt betűk, tévesen megduplázott szavak stb. esetében). Nagyobb elírásoknál (pl. nyelvtani hibáknál, értelemzavaró szó­rendi tévedéseknél) az eljárás ugyanez, de szövegkritikai jegyzetben közölni kell az eredeti alakot. Egészen szokatlan formában írt név vagy kifejezés után szögletes zárójelbe rakott felkiáltójellel [!] figyelmeztetjük az olvasót, hogy nem olvasási hibával (sajtóhibával) áll szemben (ha szükséges, a név helyes alakját tárgyi jegyzetben közöljük). Elmosódott, javított, kusza írású részeknél, ha az olvasás bizonytalan, erre szintén utalunk a szövegkritikai jegyzetben. 2. Kihagyott szavak, csonka szöveg. Átugrott, tollban­maradt szavakat egyszerűbb esetben a szövegben szögletes zárójelben pótlunk, megjegyzés nélkül. Ha a kimaradt szó csak valószínűsíthető, a pótlást a szöveg­kritikai jegyzetben adjuk meg. Magyarázó, kiegészítő szavakat még szögletes zárójelben sem szabad a szövegbe illeszteni, ezeket a magyarázó jegyzetekben mondhatjuk el. (Ld. 5. § III. 2.) Ha a szövegben valamely szó (név, időpont stb.) helye üresen maradt, s azt pótolni nem tudjuk, az üresen maradt szó helyére szögletes zárójelbe rakott három vízszintes vonalat rakunk [ ]. A hozzá függesztett szöveg­kritikai jegyzetben megemlítjük, hogy a kéziratban egy vagy több szó helye üresen maradt. Ha az üresen hagyott helyre illő szót (nevet, időpontot) tudjuk, azt szögletes zárójelben közöljük, s eljárásunkat a szövegkritikai jegyzetben megmagyarázzuk. Ha a kéziratban vízfolt miatt vagy más okból az írás egyes helyeken olvashatatlanná vált, vagy ha a papíros elrongyolódott, egy része leszakadt, a hajtásnál kitört s így egyes szavak csonkává lettek, mások (esetleg egész mondatok) eltűntek, az olvashatatlan vagy hiányzó, de kikövetkeztetett sza­vakat, szótagokat szögletes zárójelben a szövegben pótoljuk. Csonka szavak esetében a megmaradt részt betűhíven kell közölni, hogy a kiegészítést az olvasó is ellenőrizhesse, illetve megkísérelhesse. Ha a szerkesztő által elvégzett pótlás csak részleges, a még fennálló hiányt itt is három fekvő vonalkával jelezzük (pl. reg [gel ]). A szövegkritikai jegyzetben minden esetben közölni kell, hogy a kézirat vonatkozó helyével mi történt (pl. Mintegy két szó kiszakadt stb.), valamint azt is, ha a kiegészítést más kéziratok alapján végez­tük el, illetve, ha a kiegészítésre több variációs lehetőség van. Ha a papír megrongálódása olyan fokú, hogy az elolvasható szavak értelmes mondat kikövetkeztetésére nem elegendők, akkor az egész részt ki­hagyjuk, s a már említett jellel és szövegkritikai jegyzettel látjuk el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom