Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - A Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607–1790 közti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata 436/II
444 А MOE FOltRÁSKI ADÁSI SZABÁLYZATA 3. A szöveg tagolása. Ha a tárgyi összefüggés úgy kívánja, a szerkesztőnek jogában áll az irat bekezdéseit összevonni, a tagolatlan szövegeket bekezdésekre osztani, illetve az értelmileg nem helyesen tagolt szövegben a bekezdéseket módosítani. Hosszabb, különböző tárgyakat érintő iratokat, ha ezt a munkát az irat szerzője nem végezte el, pontokba szedhetjük, az egyes pontok számozását azonban rakjuk szögletes zárójelbe. IV. A FORRÁSKÖZLÉS HELYESÍRÁSI SZABÁLYAI A cél, hogy a forrásszövegek mind értelmükben, mind az akkori beszéd ejtésbeli sajátosságainak visszatükrözésében, fonetikájukban minél hívebben nyújtsák az eredetit. A szerkesztőnek tehát egyrészt itt is tartózkodnia kell minden önkényességtől, másrészt a szöveget meg kell tisztítania az egykorú helyesírás következetlenségeitől és felesleges külsőségeitől, amelyek zavarják az értelmi és a kiejtésbeli rekonstrukciót. 1. Általános utasítások. A szöveg központozásában - függetlenül az irat eredeti interpunkciójától — az értelemnek megfelelően járunk el. Tehát nemcsak a mondatrészeket elválasztó vesszőket, hanem a pontot, pontosvesszőt, kettőspontot, felkiáltójelet, kérdőjelet, gondolatjelet, idézőjelet is a szöveg értelmének és az illető nyelvre érvényes mai helyesírási szabályzatnak megfelelően alkalmazzuk. Egyes kivételes, vitatható esetekben az eredeti központozást, illetve attól való eltérésünk okát a szövegkritikai jegyzetben közöljük. A szókezdő nagybetűk használatában az illető nyelvre érvényes mai szabály szerint járunk el. A család- és helyneveket, a helynévből képzett mellékneveket (de a keresztneveket és az országneveket nem) mindig teljes betűhívséggel közöljük, kivéve a szókezdő nagy vagy kisbetűt, amit a mai helyesírási szabály szerint alkalmazunk. A ma összetettnek számító szavakat általában egybeírjuk, a különállónak tekintetteket pedig külön. (Egyes kivételeket ld. a különböző nyelveknél.) A kézirat rövidítéseit minden esetben feloldjuk. Ha a rövidítés feloldása nem teljesen bizonyos, erre a szövegkritikai jegyzetben utalunk, s ugyanitt a rövidített alakot is közöljük. A tulajdonneveket jelző rövidítések (siglák) feloldására a jegyzetben mindig utalni kell. Ugyanakkor rövidítéseket (elsősorban az azonosan megismétlődő címekre, udvariassági formulákra) a szövegben alkalmazhatunk, ezekkel azonban függetlenül attól, hogy a különböző iratok milyen mértékig használják — egységesen mindenütt élni kell. A rövidítéseket a rövidítés jegyzék tüntesse fel. (Ld. a 3. sz. függeléket.) Titkosírással vagy számjelekkel írt (siffrírozott) részek feloldása hegyükkel kifelé forduló ék-alakú zárójelek közt történik. Egészében, vagy összefüggő nagy részeiben siffrírozott iratnál elég erre az iratmeghatározásban (5. § I. 4.) utalni. Az iratok keltezésében vagy a szövegben olvasható dátumokban a napot és az évet mindig arab számmal írjuk (akkor is, ha betűvel írták), a hónap nevét pedig betűvel (pl 8bris Octobris). A mennyiségre vonatkozó számokat, ha római számmal íródtak, átírjuk arab számra. Pénzösszeget minden esetben számmal jelölünk.
