Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
A SZÁZADFORDULÓI KONZERVATIVIZMUS С .Г VONÁSAI 43 azon ritka dokumentumok közétartozik, melyek a honorácior dzsentri politikai pozícióját mintegy „kétfrontos" frontállásban határozzák meg, egyaránt szembenállva az arisztokrata nagybirtokkal és a pénztőkével. Nem hiányzik belőle bizonyos populáris törekvés sem, báziskeresés a szélesebb néprétegekben, elsősorban a parasztságban. A parasztsággal kapcsolatos reformkövetelések között felbukkan az agrárius parasztpolitika szövetkezet-koncepciója. Az újkonzervatív érvelés beszüremlését érdemes megfigyelnünk. A program egyáltalán nem tükrözi azt, mintha fogalmazói az újkonzervatív törekvések bázisát jelentő arisztokrata nagybirtokhoz kötődő gondolkodók volnának. Ellenkezőleg: a parasztsággal kapcsolatos legfontosabb probléma, a földreform, a telepítés tárgyalásánál nyoma sincsen agrárius színezetű érvelésnek. Ez a passzus egyértelműen arisztokrata- és nagybirtokellenes. A hitbizományok megszüntetésének követelése szöges ellentétben áll az agrárius követelésekkel, s távol áll ezektől a kisbirtok magasabb termelőképességére utaló érvelés, mellyel a kisajátított birtokosok kártalanításának kérdését alátámasztják. Az agrárius szövetkezeti koncepció a nagytőke, a bankok elleni fejtegetésben bukkan fel. Itt, a bankokkal szemben ez az érvelés látszik a dzsentri álláspont kifejtésére legalkalmasabbnak. Mind a nemzetiségi bankokkal, mind pedig a magyar banktőke vidéki takarékpénztáraival szemben az agrárius szövetkezeti program látszik alkalmasnak a parasztság céljaik érdekében való tömörítésére. Itt ragadható meg a másik mozzanat, amely több irányban nyitott dzsentri frontot az újtípusú konzervatív tábor felé való közeledésre orientálja. Az újkonzervatív ideológia kialakult gondolatrendszere mutatkozik annak az eszmei keretnek, amely a honorácior dzsentri sajátos társadalmi-politikai követelései ideológiai megfogalmazására is leginkább alkalmas. Ez a tényező a későbbiekben erős és hatékony kapocsnak mutatkozik az újkonzervatív tábor és az önállósodó honorácior dzsentrifront között, mely - mint láttuk — akkor is jelentős kötőerőt képez, amikor a dzsentri teoretikusok tisztázzák és megfogalmazzák az objektív érdekek kollizióját. A hivatalnok dzsentri politikai önállósodási törekvései jelentkeznek a hivatalnoki érdekképviseleti szervezetek szintjén is. Ez a szervezeti forma még alkalmasabb keretnek mutatkozik a réteg társadalmi-gazdasági érdekeinek képviseletére, mint a politikai párt vagy a szabadkőművesség s a hozzá hasonló felépítésű társadalmi egyesületek. A köztisztviselők színtelen, inkább kaszinó, mint akárcsak bérmozgalom jellegű egyleti életébe politikai élénkséget az 1905/ 06-os közjogi harc hozott, amely minden tekintetben ugrásszerű fejlődési lépést jelentett a hivatalnok dzsentri önálló politikai tényezővé alakulásában. A közjogi harc érthetően elsősorban a megyei tisztviselőket, e harc fő harci osztagát mozgósította. Az új fejlemények a hivatalnoki érdekképviseleti intézmények közül elsősorban a legerősebben a megyei tisztviselők érdekképviseleti egyletében jelentkeztek. A Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete — jelentéktelen kezdetek után 1903. október 4-én alakult94 2514 taggal (1900-ban a megyei tisztviselők összlétszáma 5510 fő). Az egyesület jelentőségét az 1905/06-os vármegyei ellenállásnak köszönhette, melynek egyik szervezési centruma volt.95 Á szervezet alapítója s vezetője Horváth József, a Fejérváry-kormány elleni 94 Az egyesület alakuló ülésének jegyzőkönyve. OL. Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete iratai. P 1234. (A továbbiakban OL. VTOE.) 95 1906. jan. 6-én az egyesület keretében rendezték meg a megyei ellenállást szervező bizalmas alispáni értekezletet. Horváth József : Az 1905/06. évi vármegyei ellenállás története. Bp. 1907. 47.
