Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
44 SZABÓ MIKLÓS megyei hivatalnok rezisztencia egyik vezére. Az 1903-as alakuláskor a szervezet gyűlésein csupán jámbor fizetésemelési kéréseket emlegetnek. 1905-06 után a hang megváltozik. 1907. február 21-én az egyesület bizalmas értekezletet tart közéleti notabillitások részvételével. Tárgy: a megyei tisztviselők hitelügyének rendezése; hitelszövetkezet alakítása a hivatalnokok részére — ehhez állami hozzájárulást követelnek. Az egész megrendezése félreérthetetlenül a számla benyújtása a koalíciós kormányhoz : viszontszolgáltatás követelése cserébe a megyei ellenállásért. A követelés: ellenszolgáltatásként a kormány szanálja az eladósodott hivatalnokokat. Az eredmény nem marad el: az 1908. november 20-i választmányi ülésen már bejelentik: a kormány az 1908-as költségvetési év terhére kiutal egy millió koronát a hitelszövetkezet részére.9 6 A siker után a szervezet önbizalma ugrásszerűen megnő. Köreiben most már a széleskörű érdekképviseleti szervezetté való kiépülés tervei forognak. Olyan tevékenységet szándékoznak kifejteni, amely már lényegesen túlmegy a puszta fizetésjavítási kérvényezéseken. Példaképük — nagyon is érthetően — nem a szociáldemokrata szakszervezeti mozgalom, hanem az OMGE. Tehát a megyei hivatalnokok érdekképviseleti szervezetüket nem a munkavállalók, hanem a munkaadók érdekképviselete mintájára tervezik kiépíteni.9 7 Ez a szervezet az elgondolások szerint ugyanúgy félhivatalos elismeréssel bírna, mint a nagy munkaadó szervezetek s ugyanúgy befolyása volna nem csupán a hivatalnokok szorosan vett foglalkozási érdekeire, hanem munkaterületük, a közigazgatás általános problémáira, ahogy az OMGE és a GyOSz is mérvadóan befolyásolják a gazdaságpolitika döntéseit. 1908-ban Ivánka Pál váci főszolgabíró, az egyesület buzgó korifeusa dolgoz ki először tervezetet, mely az egyesületnek olyan hivatalos támogatással való kiépítését követeli, melynek e rendszerszerint minden megyében helyi szervezetei lennének, s esetleg — ezt bizonytalanságban hagyja a tisztviselők hivatalból automatikusan tagjai volnának. Ez a hatalmas szervezet nem csupán érdekképviselet lenne, hanem a szakterület adminisztratív, politikai és szellemi elitjét tömörítő szervezet is, melynek keretében rendszeresen foglalkoznának a közigazgatás elvi szakmai, politikai kérdéseivel s erről előterjesztéseket tennének.98 Ez a program 1917-ben az egyesület hivatalos programja lesz. Ez az elgondolás egyesíti a hivatalnokság kétféle lehetőségét érdekei szervezett érvényesítésére a társadalomban: az érdekképviseleti szervezet által, ahol a hivatalnok mint munkavállaló szervezkedik s az általa hivatásából adódóan kezelt államapparátusra való politikai színezetű befolyása által, ahol partikuláris, rétegérdekeit mint közérdeket, mint partikuláris érdekeken felül álló szakjellegű megfontolásokat juttathatja érvényre. Ez utóbbi területen már az érdekképvise-9e OL. VTOE. 97 ,,A magyar közigazgatásnak és különösen az önkormányzati igazgatásnak Magyarországon érdekképviselete nincs. A merkantilis és agrárius érdekek a közigazgatási érdek, tehát a valóban altruisztikus közérdek rovására előtérbe nyomulnak és maga a belügyi kormányzat is tehetetlenül áll szemben ezzel az áramlattal, mert közigazgatási érdekképviselet nélkül nem támaszkodhatik olyan hátvédre, aminőkre a szakminisztériumok az OMGE-ban, vagy a GyOSz-ban rendelkeznek. A közigazgatási érdekképviseletet ennélfogva az általános közérdek szempontjából meg kell szervezni és erre nincs alkalmasabb szervezet, mint a másfél évtizedes múlttal rendelkező Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete. . . . Egységes és céltudatos közigazgatási politikát eddig Magyarországon nem folytattak, a szervezett egyesület lesz hivatva ilyen politikát megteremteni. . . . Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy az egyesület a jövőben a vármegyei tisztviselők erkölcsi és anyagi érdekeit felszínen ne tartaná." Horváth József referátumából az egyesület 1917. dec. 29-i XV. rendes közgyűlésén. OL. VTOE. 98 Ivánka Pál: A magyar társadalom megszervezése. Gyoma. 1908. 26—30.
