Századok – 1974
Közlemények - Kerényi Ferenc: Az első magyar hivatásos színtársulat társadalmi kapcsolatairól 423/II
424 KERÉNYI FERENC milyenségét. Előbbi — a városfejlődés alacsony fokán — csak akkor kifizetődő, ha egyúttal a helység valamennyi szórakozási alkalma is egy kézben van; Pest-Budán Tuschl Sebestyén kávés bérletbe adja a gyakorta változó igazgatóknak a pesti és a budai német színházat, de gondosan ügyel arra, hogy a megbízhatóbb jövedelmek (kávéház, álarcosbálok, állathecc stb.) saját, közvetlen irányítása alatt maradjanak — míg a bérlő-igazgatók a bérlethez tartozó anyagi források kiterjesztésére törekszenek.4 Korabeli építészettörténeti példára utalhatunk Kassán, ahol az 1780-as években elkészült egyemeletes épületben bálterem, kávéház és boltok találhatók a színházi segédhelyiségekkel ellátott, játszásra alkalmas nagyterem mellett.5 A részvénytársasági forma hazai kedveltségének oka a meglévő, befektetendő tőke szórtsága; — ezért a színházbérlet kisegítő formájaként már a felvüágosodás korában találkozunk vele. Eugen Busch pest-budai színházbérlő 1795-ben részvénytársaság alapításával odázza el tönkrejutását, a tagok 5000 forint kölcsönt adnak, 6%-os kamatra.6 Az első, ilyen jellegű megyei kezdeményezés a hivatásos magyar színészet pártolására 1794 júliusában Szabolcsban történt: 400 000 forint megajánlásáról tárgyaltak a „Nemzeti Játékszín" felépítésére és támogatására. Ismerve azonban a vármegyei támogatás összegeit (négy esztendő alatt 3253 forint 32 krajcár), a terv pénzügyi szempontból nem reális; nem szólva most a megbuktatását közvetlenül okozó politikai légkörről.7 A Kelemen-társulat magántőkés vállalkozásnak indult. Kazinczy Ferenc 1790. július 1-én levélben fordult br. Prónay Lászlóhoz: „Ajánljon- fel Excellentziád egynehány aranyat eggy Magyar Játszó Társaságnak olly fel tétel alatt, hogy ők Német Játszók által illendően el- készítetvén, Hamletemet játszák-el." Prónay válasza kedvező volt: „Méltoztasék csak tuttomra adni, mennyi pénzt és hova külgyem: azt azonnal kézben olvastatni el nem mulasztom."8 Ez elég lehetett az 1790-es két előadáshoz, de a rendszeres játékhoz aligha; kivált, ha idevonjuk az alapítás költségeit: könyvtár, díszlet- és jelmeztár, gázsi a gyakorlatlan színészek képzési idejére is stb. A szerveződő magyar színtársulat szembekerülve a színházbérletből fakadó problémákkal, tevékenységét 1790. október 27. és 1792. május 5. között szünetelteti. Az 1792 és 1796 közötti folyamatos játszás ideje alatt is csupán ideiglenesen sikerült az anyagi feltételek biztosítása; a megyei segélypénzek, Pest vármegye rendszeres támogatása, a magánosok adakozásai nélkül a napi előadásbevételek nem bizonyultak volna elégséges alapnak. A színház — mindennapi tevékenysége során — közvetlen gazdasági kapcsolatok sorát alakítja ki annak a városnak polgárságával, ahol működik. Pest megye levéltárának színházi iratgyűjtemény ében vaskos köteg számla, nyugta, adósságlajstrom található,8 — ezeket a korábbi kutatás vagy félretolta, mint érdektelen forrást, vagy csupán szemelgetett belőlük. Noha sorozatuk nem teljes, mégis kirajzolódik valamelyes kép a közvetlen gazdasági kapcsolatokról. A társulat krónikása, Endrődy János megkülönbözteti Pest és Buda tanácsának magatartását. Az előbbi dicséretét összekapcsolja azzal a megjegyzéssel: Buda „ásétozva nyúla a Társaság peréhez..."1 0 S bár Endrődy Pest városának vonatkozásában túloz, forrásaink némileg megengedik az elkülönített ítélkezést. Buda városának iparosai, kereskedői teljesen a német színészet gazdasági vonzáskörében maradtak. 4 Az ebből fakadó problémákra ld. Pukánszkyné Kádár Jolán: A budai és pesti német színészet története 1812-ig, Bp. 1914. 46—65. 5 Kassai Városi Levéltár, 32/111—1888 ck. 1762—1816. 6 Pukánszkyné : i. m. 65. 7 Bayer : i. m. I. 202—206 és Mályusz Elemér : Sándor Lipót főherceg nádor iratai 1790—1795, Bp. 1926. 766 — 768. 8 Kazinczy Ferenc levelezése, kiadta Váczy János, Bp. 1891. II. 81 — 89. 9 Pest megye Levéltára, Színházi iratok gyűjteménye, 1. doboz. 10 Endrődy János: A magyar játék-szín, Pest, 1792—3.1. köt. XXXIX—XL.
