Századok – 1974
Közlemények - Kerényi Ferenc: Az első magyar hivatásos színtársulat társadalmi kapcsolatairól 423/II
ELSŐ SZÍNTÁRSULATUNK; TÁRSADALMI KAPCSOLATAIRÓL 425 Ők végezték a Várszínház átépítését 1787-ben,1 1 és később is csupán egyetlen budai polgár, a szappanfőző Peakovics Konstantin került világosítóként a magyar színházzal rendszeres üzleti kapcsolatba. Más a helyzet Pest iparosaival és kereskedőivel.1 2 Közülük csaknem húsz szakma képviselői szerepelnek számlával a színházi iratok között. Színházépületi felújításhoz és karbantartáshoz kőműves, lakatos, üveges, asztalos, bádogos, festő és kárpitos munkája kellett, a jelmeztárhoz szabó, szíjgyártó, gombkötő, szűcs, műhímző, csizmadia, süveges munkájára volt szükség, színlapot, szövegkönyvet és zsebkönyvet nyomdász és könyvkötő adott ki; foglalkoztatott a színház fodrászt, festőt és kéményseprőt is, napi beszerzései a kereskedőktől pedig az áruigény széles választékát ölelték fel a rövidárutól és a női divatcikkektől a díszlethez szükséges vászonon és papíron, a jelmezekhez való textiliákon át a látványosságot fokozó virágfüzérig és pirotechnikáig meg a természetben megjelenített élelmiszerkellékekig. Iparosaink zöme rendelkezik a második cenzusú városi polgárjoggal, vagyis azt céhtagságuk alapján, gyakorolt mesterségük jogán szerezték. Nem tartoznak a város tehetősebb polgárságához, közülük csak Ernyi Mátyás szűcs visel külső tanácsosi móltóságot. Nemzetiségi megoszlásuk nem mutat feltűnő sajátosságokat, megfelel Pest arányainak. A magyarokon, a magyarországi és a birodalmi nemeteken kívül megtaláljuk a görögkeleti vallású, balkáni eredetű kereskedőket is: Argir Miklóst, Szlavoja Konstantint, Simonovics Éliást. A társulat színészein kívül „subalterneket" is foglalkoztatott. Színházi szabót 1793. január 3-án szerződtettek Sélley Pál személyében. Kötelességei közé tartozott, hogy megvarrja az új jelmezeket, megvegye az ehhez szükségeseket, erről jegyzőkönyvet vezessen; a régi jelmezeket rendben tartsa és az előadások napján készen előadja. Mindezért havi 14 forint bér, 1 font faggyúgyertya és 1 öl fa a járandósága, „szabados szállást" rendel számára az igazgatás Bóbics János pesti polgár házában, ahol egyben a jelmezeket is elhelyezik, egy részüket bélelt ládákban tárolva. Az alább még részletezendő közönségviszonyokból következő gyakori bemutatók meghaladták egyetlen ember erejét, de indokolta mások bevonását a szakmai követelmények sokfélesége is. így került a jelmeztárral kapcsolatos gyakori munkákba Povanezecz Ferenc magyar, Ebenheh Thadeus, Eisele Xavér német szabó (a jelző itt nem nemzetiséget, hanem szakosodást jelent), Ernyi Mátyás és Demeter András szűcs, Oláh János szíjgyártó és Szilágyi Pál gombkötő, aki utóbb Kelemen László színésznő-húgát, Magdolnát vette feleségül. A lábbelik zöme Matzéka László pesti magyar csizmadia műhelyében készült, Steiner Friedrich német cipész alkalmi szakmunkát végzett. A jelmeztár gyarapítása jól rekonstruálható a „Színi-Készületek" két leltárából, amelyek — szakmunkák szerint részletezve — 1792. október 12-én és 1793. július 4-5-én készültek.13 Utóbbinál a jelmeztár értékbecsléséhez meghívták azokat az iparosokat, akikkel kapcsolatuk rendszeres volt, így Szilágyit, Oláht, Matzékát. Ugyancsak szerződtetett színházi alkalmazott volt 1793-tól a fodrász, 16 forint havi bérért: Neumayer Ignác parókás.1 4 Állandó színházi kapcsolata van, de előadásonként fizetik a világosítót (a már említett Peakovics Konstantin szappanfőzőt), gyertyáiért és mécseseiért alkalmanként 3 forintot kapott. Hasonló elszámolás alá esett a nyomdai munka. A színlapok Trattner Mátyásnál készültek, aki éppen ezekben az években válik a két város legtehetősebb nyomdászává.15 Általában 500 színlapot nyomattak, ritkáb-11 Vö. Clauderné Vladár Margit : A Várszínház története (Tanulmányok Budapest múltjából X. Bp. 1943. 174). 12 Ld. Illyefalvi Lajos : Buda és Pest polgárjogot nyert lakosai (kézirat, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, B-gyűjtemény) és Schmall Lajos: Adalékok Budapest székesfőváros történetéhez Bp. 1899. I. 248. 13 A két inventárium nyomtatásban: Színháztörténeti Értesítő, 1953/2. 14 A segédszemélyzet létszámára és bérkeretére ld. Endrödy : i. m. III. köt. XXII. 16 Gárdonyi Albert: Régi pesti könyvkereskedők, Bp. 1930. 37—44.