Századok – 1974

Közlemények - F. Csanak Dóra: Teleki József szerepe egy XVIII. századi francia tudományos vitában 406/II

I KÖZLEMÉNYEK F. Csanak Dóra : Teleki József szerepe egy XVIII. századi francia tudományos vitában Bod Péter „Magyar Athenas" című biobliográfiai munkájában egykori tanítványának, a könyv megjelenése idején 28 éves Teleki József grófnak addigi életútját és működését ismertetve egy, Teleki külföldi tanulmányútja idején megjelent munkája említése után a következőket jegyzi fel róla: „Belé elegyítették ezen ifjú Grófot Bernoulli Daniel és a' Párisi Tudósok abba a vetélkedésbe is, a' melly б közöttök fenn forog a Himlő által plántáltatásának az emberi nemzetségben hasznos vagy káros vóltáról."1 Megemlékezik Telekinek a vitában való részvételéről Horányi Elek is „Memoria Hungarorum..." című művében,2 ő azonban azt írja, hogy a párizsi tudósok hívták meg Telekit döntőbírául a közöttük ós Daniel Bernoulli között fellángolt vitában. Első olvasásra mindkét szöveg azt a hitet keltheti, hogy az orvostudomány XVIII. századi történetének egyik igen jelentős kérdéséről van szó, s ennek nem mond ellene a név szerint egyedül említett Daniel Bernoulli személye, aki képesítése szerint eredetileg valóban orvos volt, s aki professzori pályafutása első éveiben a baseli egyetem egyik orvosi tanszékét töltötte be. Orvos-voltának is volt némi része abban, hogy éppen őt kérték fel a himlőoltással foglalkozó tanulmány megírására, de a műben elsősorban matematikusként foglal állást s ellenfele, d' Alembert is matematikusként bírálja meg írását. A vita azonban általánosabb érvényűvé vált: szorosan összefüggött a felvilágosodás küzdelmeivel, sokrétűen tükrözte egyrészt a felvilágosodás eszméinek terjedéséért folyó harcot, másrészt a felvilágosodás vezető személyiségei között megbomlott jó viszonyt, s egy, a vitatott szakkérdésen messze túlmutató problémát, az egyén és közösség viszonyát feszegetett. A vita főszereplői d'Alembert, La Condamine és Daniel Bernoulli voltak, az ifjú Teleki József mindhármójukkal való ismeretsége révén, s mint La Condamine és Daniel Bernoulli barátja és tanítványa jutott bizonyos szerephez a polémiában. Személye bevonásakor — látni fogjuk — ugyancsak tekintettel voltak a felvilágosodás főszereplői között kialakult „hadállásokra". A többi író és tudós, aki véleményt mondott az ügyről, az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején kialakult helyzetben a maga álláspontjának megfelelően foglalt állást.3 Teleki életének ezzel az epizódjával mindeddig nem fog-1 Bod Péter: Magyar Athenas. (Nagyszeben). 1766. 289. 2Horányi Elek: Memoria Hungarorum. . . Pozsony. 1777. III. 390. 3 A vitát d'Alembert-nek az Enciklopédiában megjelent „Genève" című cikke váltotta ki. A cikkben — amelyet részben Voltaire sugallt — a genfi lelkészek felvilágosultságáról emlékezett meg elismeréssel, sociniánusként említve őket. A lelkészek tiltakoztak és helyreigazítást követeltek. D'Alembert erre nem volt hajlandó, s Diderot sem vállalta, hogy beleszóljon szerkesztőtársa munkájába. Rousseau — akihez szintén segítségért fordultak —, eleinte igyekezett elsimítani az ellentéteket, majd kevéssel azután a cikk egy másik, a genfi színház ügyéről szóló passzusa kapcsán megírta „Lettre à M, d'Alembert sur les spectacles" című művét, amely végleg elmérgesítette viszonyát Volraire-rel. A vita széles körben érdeklődést keltett, a felvilágosodás sok kisebb és nagyobb írója állást foglalt benne, pamfletek, folyóiratcikkek és akadémiai felolvasások foglalkoztak a felvetett kérdésekkel. Ennek során sok lappangó ellentét napvilágra került és a felvilágosodás legnevesebb képviselői kerültek szembe egymással.