Századok – 1974
Tanulmányok - Dolmányos István: Az 1907. évi politikai sztrájk és a koalíciós kormány 370/I
AZ 1907. ÉVI SZTRÁJK ÉS A KORMÁNY 393 A koalíció felsorakoztatta maga mellett, sőt szinte maga előtt tuszkolta a keresztényszocialistákat és az újjászervezett szociáldemokrata pártot. A függetlenségi párt sajtójelentése szerint a „keresztényszocialisták . . . több mint huszonöt városban tartott gyűlésen mondották ki, hogy e napon igenis fognak dolgozni".6 4 Mezőfiék igazi hozzáállásáról a Köztelek tudósított: „Érdekes különben a nemzetköziek testvérpártjának: az újjászervező socziálista pártnak az állásfoglalása az október 10-iki sztrájkban. Szerintük az egész sztrájknak semmi értelme nincs és felesleges károkat okoz a munkásságnak. Az egész nem mondható egyébnek, mint a nemzetközi szociáldemokrata párt vezéreinek nagyon is kopott és megtépett népszerűségének az összefoltozására való kísérletnek."6 5 Noha az agráriusok közlönyének cikke nem nélkülözte a sugalmazórábeszélő mozzanatokat, látta és felhasználta az újjászervezett párt akciócsorbító és a koalíciónak kedvező szerepét. Ennek az sem mondott ellent, hogy Mezőfi — hangsúlyozott külön akció formájában — a sztrájk támogatása és az általános választójog mellett nyilatkozott. Olyan körülmények között, amikor a függetlenségi párt és a kormány már az általános választójog reformjának elkészültéről beszélt, Mezőfiék kormányhoz szító választójogi mozgalmának alig | volt tőlük önálló súlya. A szociáldemokrata mozgalom a koalíció tömegbázisát is befolyásolta. A Köztelek idézett cikke például kénytelen volt megállapítani: „szomorúan jellemző, hogy a terézvárosi demokrata párt is a tömegsztrájkhoz csatlakozott." Az általános sztrájk előtti hangulatot egyébként az jellemezte, hogy csaknem minden párt „állást foglalt" az általános választójog mellett és több oldalról kétes értékű csatlakozási kísérletek történtek a hatalmas erejűnek ígérkező megmozduláshoz. Különösen serény munkát végzett e tekintetben Kristóffy, aki Andrássyval versengett a szociáldemokrata vezetők félrevezetésében. Kristóffy szabályszerű politikai tárgyalást kezdeményezett a nagy napot megelőzően az MSzDP-vel. Szeptember 30-án az alakulóban levő 67-es radikális párt vezetői értekezletet tartottak az Akadémia kávéház külön termében. Kristóffy hívei közül Kaffka László nyugalmazott miniszteri tanácsos, Baross Sándor nyugalmazott főispán, Krejcsey Rezső iparkamarai titkár, Dr. Krausz Mór miskolci ügyvéd és szerkesztő, Szakolczay Árpád és Lóránt Dezső újságíró, Turcsányi Pál és Breier Vilmos volt állam vasú ti alkalmazottak vettek részt. Az értekezletre meghívást kapott és ott megjelent a szociáldemokrata párt két küldöttje (neveket nem őrzött meg a sajtó). Kristóffy az utóbbiaknak mindenekelőtt ajánlatot tett: „a radikális párt e két vasutas embere révén a magyar államvasutak altiszti karában oda hat, hogy föltétlenül megszüntetik a munkát október tizedikén". „Ennek fejében azonban — szólt az egyidejű újsághíradás — a sociáldemokrata pártnak viszontszolgálatára kellene magát köteleznie. Állana pedig ez a viszontszolgálat abból, hogy a fölvonulásban résztvevő egész tömeg vezettessék el a radikális párt klubhelyisége elé. Ott a klub ablakából Kristóffy volt belügyminiszter beszédet fog intézni a szociáldemokrata munkássághoz ... A szociáldemokrata párt kiküldöttei az exminiszternek ezt az ajánlatát tartózkodással fogadták s kijelentették, hogy a szociáldemokrata párt ilyen formában semmiféle 64 Budapesti Hírlap, 1907. okt. 2. 1. — „Október tizedike". 65 Köztelek, 1907. okt. 5. 1984.
