Századok – 1974
Tanulmányok - Dolmányos István: Az 1907. évi politikai sztrájk és a koalíciós kormány 370/I
394 DOLMÁNYOS ISTVÁN más politikai pártért, avagy vezérembereiért nem eksponálhatja magát, s az exminiszter e kívánságának csak akkor tudna megfelelni, ha Kristóffy hajlandónak nyilatkozna a szociáldemokrata pártba belépni. A sociáldemokrata párt kiküldöttének ezt a válaszát hosszabb vita követte, a melyben azonban semmiféle irányban sem történt megállapodás, s ezzel a gyűlés véget is ért. Hír szerint a tárgyalás a radikális és a sociáldemokrata párt között ezzel, legalább egyelőre, meg is szakadt."66 A szociáldemokrata párt növekvő kulcsszerepére mutatott, hogy Tisza lapja — Kristóffyra rendkívül emlékeztetően — valósággal udvarolt a sztrájk szervezőinek. Dicsérte a mozgalom szervezettségét, józanságát. Megemlítette, hogy hazai dalokat is énekeltek a felvonulók, s hogy Justhnak (ez már 10-ére vonatkozott) a népparlament idejére hazafiságot ígértek. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a szociáldemokraták nem haza- és nemzettagadók. E hízelgő taktika ellenére az ó-szabadelvűek orgánuma ismét elárulta magát, amikor végül is céltalannak és kártokozónak minősítette a tömegsztrájkot.67 Nem sokkal az október 10-e előtti napokban ülésezett Pécsett a Szabadtanítás Magyar Országos Kongresszusa. Beöthy Zsolt és Pályi Sándor a koalíciós tábor nevében „Szózat" című felhívásban fordult a részvevőkhöz. A kormány eredetileg komoly várakozásokkal tekintett a kongresszus elé és attól saját politikájának támogatását várta. A történeti ábrázolásban gyakran elsikkad az a körülmény, hogy a szabadtanítási kongresszus megszervezésében és lefolytatásában a koalíció „szociológusai", „népművelői" és kulturpolitikusai milyen tevékeny részt vettek, s — főleg —, hogy meglepő fordulatként következett be a kongresszuson a polgári radikálisok által vezetett haladó irányzat felülkerekedése.68 E két oldalról is váratlan előretörés bekövetkezésében — erre történetírásunk egyáltalán nem mutatott rá — nagy mértékben közrejátszott az október 10-ét megelőző, s a koalíciós értelmiségi rétegekre is kiható demokratikus fellendülés légköre. A kongresszus többsége állást foglalt az általános politikai sztrájk mellett. A koalíció akkor fordult vadul a szabadtanítási kongresszus ellen, amikor ennek híre elterjedt, akkor átkozta el a „szociáldemokrácia [kiem. — D. I.] ez ifjú Magyarországát".69 A kongresszus progresz-66 Budapesti Hírlap, 1907. okt. 3. 4 — 6. A szerkesztőség a hírhez nyomatékképpen hozzáfűzte: „Utánna jártunk a dolognak s teljesen hitelt érdemlő forrásból merítjük a következőket." A függetlenségi orgánum híradása — a fő vonalakat tekintve — minden szempontból valószínűsíthető. Figyelmet érdemel a közlés szokatlanul tárgyilagos hangneme. Ezúttal elmaradt a szociáldemokraták gyanúsítgatása a Kristóffyval állítólag kötött nemtelen paktálásért. A szociáldemokraták lehetséges elvi okfejtését az újság elfogadhatóan közölte. Tulajdonképpen az a ritka eset fordult elő, hogy koalíciós lap bizonyította a szociáldemokraták független politikai vonalvezetését Kristóffyval szemben. A szokatlan objektivitás mögött a sajátos helyzet politikai parancsa rejlett: a koalíciónak ezegyszer érdekében állt az Andrássyval tárgyaló szociáldemokrata vezetők másirányú tárgyalásainak pontos leírása ós annak hangsúlyozása, hogy nem kötelezték el magukat Kristóffy-nak. Ha ekkor megismételték volna régi rágalmaikat — ez esetleg Kristóffy karjaiba taszította volna az október 10-e előtt óvatosan kezelt szociáldemokratákat. 67 Az Újság, 1907. okt. 11. 1. — „A vörös csütörtök". 68 Vö. A Szabadtanítás Magyar Országos Kongresszusának Értesítője. Szerkesztik Pályi Sándor és Vörösváry Sz. Ferenc. 1907. 1 — 3. sz. 68 Budapesti Hírlap, 1907. okt. 6. 6.
