Századok – 1974
Tanulmányok - Dolmányos István: Az 1907. évi politikai sztrájk és a koalíciós kormány 370/I
392 DOLMÁNYOS ISTVÁN 10-i sztrájk előestéjén érkeztek el csúcspontjukra és vele a tudatos politikai szédelgés is kulminációs pontjához ért. Az irányító szerepet e tekintetben az alkotmánypárt vezetője játszotta. A következő szociáldemokrata kongresszus beszámolója szerint maga „Andrássy Gyula gróf belügyminiszter is hozzálátott, hogy a tüntetés súlyát csökkentse. Leibzsurnálja, a Magyar Hírlap útján október 9-én este azt hirdette, hogy az általános választójogról szóló törvény jóformán már teljesen elkészült, és hacsak a parlament munkaideje megengedi, még 1907-ben a parlament elé terjeszti. A lapot a tüntetés előestéjén ingyen osztogatták az utcán és a városban hordárok kivilágított transzparenseket hordoztak, amelyekkel a belügyminiszter azt hirdette, hogy a választójog meglesz."6 1 Andrássy személyesen is hatni igyekezett a szociáldemokrata vezetőkre. Október 10-e előestéjén amint erről Strasser és Diner-Dénes beszámolt az MSzDP 1908. évi fegyelmi bizottsága előtt a pártvezetőség részéről ismét kihallgatáson voltak a belügyminiszternél (Strasser szerint Garbai). A szociáldemokrata ellenzéki kritikusok nem szóltak arról, melyik fél kezdeményezte az újabb találkozót, de egybehangzóan állították: Andrássy ekkori, — bizonyára maximálisan messzemenő — ígéretei olyan benyomást gyakoroltak a pártvezetőségre, hogy az már a tüntetést is bizonyos reményteljes várakozással bonyolította le, s október közepétől ismét visszafogta a szociáldemokrata sajtó hangját („A Népszava . . . X/ 15-től karácsonyig egyetlen vezércikket sem hoz a v.[álasztó] j.[og]ról" — Strasser) .«la Abban, hogy ez így történhetett, az október 10-ével tetőződő választójogi mozgalom nagy lélektani hatásának is része volt. Már az előkészület stádiumában meggyorsította a kormányzat bürokratikus kerekeinek forgását és a koalíció választójogi reformjának (nem az általános szavazati jognak!) kimunkálását. Az országos munkabeszüntetés ellen irányuló koalíciós propagandában a rágalmazás, szidalmazás is nagy szerepet játszott. A tüntetés szervezőit a függetlenségi párt részéről rendszeresen kártevőknek tüntették fel: „van-e szükség arra, hogy ezt a nagyszabású tüntetést a nemzeti vagyon olyan fokú megcsonkítása árán rendezzék, a mely vele fog járni ezzel az egynapos általános munkaszünettel" — tette fel a kérdést az Apponyi-irányzat lapjának egyik vezércikke.6 2 Reakciós kirohanásaival ezúttal is a néppárt fő közlönye járt elől. „A haza piócái újra halált kiáltanak erre a szerencsétlen országra — írta papos álpátosszal. — Az életerőt akarják belőle kipusztítani, hogy a magyarnak semmije se legyen többé, ami életre keltse, ha haldoklik."6 3 61 A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Budapesten, 1908. ápr. hó 19 —23-án megtartott XV. pártgyűlésének jegyzőkönyve. Bp. 1908. 26 — 30. Id. Dokumentumok a magyar párttörténet tanulmányozásához. I. 1848—1917. Bp. 1964. 140—141. 61a P. I. Arch. A. XV. 2/1908/1. A pártvezetőség küldöttsége és Andrássy között lezajlott újabb, okt. 8-i tárgyalás körülményeit Jancsó Gyula 1910 áprilisi levele a következőképpen jellemezte: „Az 1907. október 10-i nagy választójogi tüntetés előtt a pártvezetőség azt az előterjesztést tette a budapesti bizalmiférfiak testületének, hogy küldjenek október 8-án, tehát két nappal a tüntetés előtt, Andrássyhoz egy delegációt. Ez ellen az előterjesztés ellen egyhangúlag tiltakoztak, mire a pártvezetőség visszavonta indítványát. Ennek ellenére a párt vezetőségi tagok még október 10-ike előtt titokban megjelentek Andrássy -nál." MMTVD. IV/a. 312. 62 Budapesti Hírlap, 1907. okt. 2. 1. — „Október tizedike". 63 Alkotmány, 1907. okt. 2. 1. — „Október tizedike".
