Századok – 1974
Tanulmányok - Dolmányos István: Az 1907. évi politikai sztrájk és a koalíciós kormány 370/I
386 DOLMÁNYOS ISTVÁN dődött az eskümegtagadó munkások százainak tömeges elbocsátása; ügyükkel október 10-e után is foglalkoztak.3 7 Az ó-szabadelvű irányzat közvetve támogatta a koalíciós kormányt az október 10-i sztrájk elvetéltetésére, „békés keretek" közé szorítására irányuló erőfeszítésében, de taktikai okokból támadta Kossuth Ferenc rendeletét, amely -lyel eltiltotta a vasutasokat a politikai munkaszünettől. Az egyik Tisza-párti lap a munkások ugratásának nevezte a kereskedelemügyi minisztérium eljárását. Látszólag a politikai sztrájk mellé, a vasutasmozgalom mellé állt: „Még kevésbé lehet arról beszélni, hogy haza- vagy nemzetellenes mozgalomról lenne szó. Az október 10-i tüntetés ismeretes czélja az általános szavazati jog megsürgetése. Ez a czél se nem haza, se nem nemzetellenes. Ha az, akkor hazaellenes és nemzetellenes a kormány is, mert ez a reform a kormány legfőbb programpontja." De az ó-szabadelvűek csak a saját érdekükben óhajtották kihasználni az általános sztrájkot; a forradalmi lendületű munkabeszüntetéstől óvták a vasutasokat és a munkásokat: „A munkások nem fognak felülni az izgatóknak — árulta el magát a cikk. — Lehet ugyan, hogy az erőszak előtt meghajlani nem fognak, de bölcs és méltóságteljes mérséklettel fogják megülni az öncsinálta ünnepnapot."3 8 Az ó-szabadelvű pártiak tehát jobban ,,ugratták"a munkásokat, mint maga a kormány. A vasutasmozgalmon túl a nemzetiségi munkásság körében volt külön említést érdemlően nagy az MSzDP felhívásának visszhangja. A nemzetiségi munkásság két oldalról kapott ekkor ösztönzést a választójogi mozgalom erősítésére. A szociáldemokrata vezetőség mellett a nemzetiségi pártok politikusai szintén harciasabb választójogi manifesztumokat adtak ki. Noha a nemzetiségi pártok már 1906-ban is erőteljesen felelősségre vonták a kormányt választójogi ígéretének be nem tartásáért,3 9 a nemzetiségi mozgalom választójogi kampánya igazában 1907 második felében lendült fel. Itt érdekes összefüggés mutatkozik a szociáldemokrata párt eljárása és a nemzetiségi választójogi hadjárat kibonatkozása között. Ez az összefüggés a nemzetiségi mozgalom egészére is kiterjed: valósággal törvényszerű a század elején, hogy a munkásmozgalom fellendülési szakaszai a nemzetiségek szervezkedésének megélénkülését is maguk után vonták, s fordítva: 1907 után a munkásmozgalom hanyatlását a nemzetiségi mozgalom átmeneti gyengülése is nyomon kísérte. (Az első világháború idején, 1917 —1918-ban hasonló kapcsolat figyelhető meg.) E jelenségben az a mélyebb összefüggés fejeződött ki, hogy 37 Uo. 1907. 188, 189, 237. Vö. P. I. Arch. M. kir. államvasutak igazgatósága. 1907/231626. Ein. A.I.Bizalmas. 38 Magyar Szó, 1907. okt. 2. 1. — „Ugratás". 39 Vö. pl. Vaida 1906. nov. 10-i képviselőházi interpellációjával. „Szándékozik-e a kormány az általános, titkos, egyenlő és községenkénti szavazatjogról szóló törvényjavaslatot haladéktalanul vagy legalább is 1907 május hó 19-ig a törvényhozás elé terjeszteni?" — szólt a miniszterelnökhöz intézett egyik kérdése. Vaida arra is kitért, hogy ha „egyáltalán nem szándékozik a kormány az általános, titkos, egyenlő és községenkénti szavazatjogról szóló törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni, akkor hajlandó-e ezt nyíltan bevallani..." Wekerle ködös általánossággal felelt: „Mi állunk a mi programunk alapján. Igenis, mi meg fogjuk oldani azt..." Vaida így minősítette a választ: „Ismét alkalom nyílt nekünk és az országnak a miniszterelnök úr retorikai dexteritását megcsodálni, hogy ti. mondani mindig mond valamit, de azért sohasem mond semmit." Az 1906. évi máj. hó 19-ére összehívott országgyűlés képviselőházának naplója. 3. 319.
