Századok – 1974
Tanulmányok - Dolmányos István: Az 1907. évi politikai sztrájk és a koalíciós kormány 370/I
AZ 1907. ÉVI SZTRÁJK ÉS A KORMÁNY 387 az imperializmus korában a polgári demokratikus nemzeti kérdés bármely szintű komoly rendezése, illetve megoldása Magyarországon elképzelhetetlen volt a munkásmozgalom energiáinak igénybe vétele nélkül. Magától értetődő, hogy a leglendületesebben a nemzetiségi munkások indultak harcba politikai jogaikért. Szeptember folyamán a hatóságok jelentéseiben a nem magyar nyelvű munkásság készülődésére is találunk adatot. Pancsován mintegy 400—500 kizárólag német ajkú munkás, zsellér és kisbirtokos határozta el, hogy nem dolgozik október 10-én — említette a főispán beszámolója.4 0 A mellékes utalás a kisbirtokosokra már ebben a jelentésben érzékeltette, hogy a nemzetiségi munkásság mozgalma nem volt elhatárolva a nemzetiségi parasztságnak és a nemzetiségi középrétegeknek a magyarokéhoz viszonyítva aktívabb, párhuzamos fellépésétől (akárcsak a magyar munkásságétól). A íiptóvármegyei főispán szinte a szociáldemokrata felhívással egyidejűleg, 1907. szeptember 7-én értesítette a belügyminisztert, hogy a szlovák nemzeti párt Rózsahegyen, szeptember 15-én népgyűlést kíván tartani, Hodza és Srobár előadásával. Az utóbbi kifejezetten a választójogi reformnak óhajtotta szentelni beszédét. A főispán kérte Andrássyt, ha betiltja a tervezett megmozdulást, ne hagyjon majd teret a nemzetiségiek esetleges fellebbezésének. „A vármegye Alispánja jelentette, hogy a rózsahegyi főszolgabíróság ezen nála bejelentett népgyűlés megtartását azon indoklással, hogy Rózsahegy nagyközségben és vidékén a legutóbbi képviselőválasztások óta a kedélyek még mindig izgatottak, s' tekintettel továbbá, hogy a szónokok közt éppen az állam elleni izgatás miatt a rózsahegyi törvényszék s' a pozsonyi ítélőtábla által első és másodfokúlag már elítélt s' kir. Curia által végsőfokúlag valószínűleg elmarasztalandó volt rózsahegyi tót képviselőjelölt Srobár Lőrincz orvos és pánszláv agitációiról közismert Jancsak János (Andrej Jancek) is szerepel, megtiltani, illetve tudomásul nem venni szándékszik azon esetben, ha az esetleges compromittálás elkerülése végett Nagyméltóságod részéről előre is bátorítást nyerne a tekintetben, hogy elutasító határozata megfellebbezés esetén végső fokúlag is megerősítést nyer." Az iratra a belügyminisztériumban ceruzajegyzet került: ,,A Kegyelmes úr már egy chiffre-sürgönyt menesztett oly értelemben, hogy helyesli, hogy ne engedtessék meg."41 A jelentés adalékul is szolgál az 1906 májusi választások és az 1907 októberi csernovai események közti liptóvármegyei helyzetképhez. Nyitra megye főispánja még világosabban mutatott rá, hogy a nemzetiségi megélénkülés a választójogi harchoz kapcsolódott: „A tót nemzetiségi párt — olvasható az október 4-i jelentésben — nagy 40 P. I. Arch. B. M. ein. 1907/782. res. — 1907. szept. 27. A földmunkások nemzetiségi csoportjai is bekapcsolódtak a szociáldemokrata párt által szervezett kérvénykampányba. A nagy-csongorai földmunkások petíciója annál érdekesebb, mert ide nem érkezett meg időre a központi kérvény minta, s így kívánságaikat csak a maguk belátása szerint jegyezték fel tört magyarsággal. Kérvényük az általános választójogról egyáltalán nem szólt, annál inkább azonban gazdasági helyzetükről: „Tisztelt Elvtársak. Hogy Nagy Csongorai Gyűlés megtartunk X. 6. hagyma termés nyincs. Hát kérünk szépen alázatosan A nagy méltóságú Andrássi Gyula belügyminiszter urnák Vekerle Sándor miniszterelnök urnák legyetek ajanak szívesetek bejelenteni Az ország gyölés köszt asztat, hogy irnuk, hogy egy ölre földre kelvá potolni mindenfele termésre 14, tizennetykorunát. hát a munka nyincs semire. Hát fizetni nem fogunk semi mert nyincs mivel kenyere nyincs pez nyincs semi nyincs ha rabólnának minket..." O. L. ME. 1907. XLI. 4939. — 1907. okt. 7. 41 P. I. Arch. В. M. ein. 1907/715. res.
