Századok – 1974

Tanulmányok - Dolmányos István: Az 1907. évi politikai sztrájk és a koalíciós kormány 370/I

AZ 1907. ÉVI SZTRÁJK ÉS A KORMÁNY 379 szerűen a „taktika", hanem elsősorban a korabeli szociáldemokrácia általános politikai vonalvezetése a felelős. Szabó Ervin pontos tájékozottság hiányában csak azt hangsúlyozta, hogy „történt valami köztük". Éppen a bizonytalanság miatt bírálatának élét a nyilvánosság mellőzésére irányozta, éspedig nem kevés joggal. „Szerinte mindjárt ki kellett volna jelenteni, hogy a p. v. nem maffia és mindent közölnek a tagokkal. Tehát a nyilvánosság elé viszik." Mivel pedig nem így járt el a vezetőség, ezért ő tette fel kérdésként a bizottságnak: „történtek-e olyan megállapodások amelyeket ki nem visznek még a p. biz. férfi testület elé sem. 6 hiszi hogy történt..." A pártvezetőség „begombolkozottsága" valóban összefüggött az opportunista hibákkal, s azt Szabó Ervin helyesen tette szóvá. Más kérdés, hogy a pártvezetőség hibájának lényege, ti. a választójogi harc időnkénti „visszafogása" nyilvános volt. Szabó érvelését egyébként gyengítette, hogy a szervezeti szabályok szigora ellen szólt és feltétel nélküli nyilvánosságot igényelt minden kérdés tekintetében.12 A jegyzőkönyvek a kormány és a szociáldemokrata vezetőségnek a választójogi kérdés által befolyásolt további kapcsolataira is fényt vetnek. A nyár elejére tehető az érintkezések intenzívebbé válása a betegsegélyezés ügyében, amelyet ekkor már az állami munkásbiztosítási hivatal intéz-1 ményesen is közvetített. Strasser nem alaptalanul utalt arra, hogy az Andrássy által megenyhített pártvezetőség „tapintatosabb" irányvonalat követett ekkor a biztosítási hivatalnál. A házszabályrevízió kérdésének felbukkanása 1907 július elején, majd egyre fokozódó veszélye augusztus—szeptember folyamán természetesen elevenen érintette az országgyűlésbe készülő szociáldemokrata pártot. „A házszabályrevízió előtt harcot ígértek, de később a v. j. beterjesztésének idejére halasztották" — hangoztatta Strasser, megemlítve azt a példát, hogy a „gyulai gyűlésen harcot követeltek a házszabályrevízió ellen, de a tudósítás csak 6 nap után 12

Az 1908. évi pártkongresszuson az ellenzéki bírálatok már kitértek az 1907. évi tárgyalások kezelésére és megkísérelték körülírni az elkövetett hiba lényegét: „Okosan számol Andrássy azzal, hogy a párt nem tudja megtalálni az alkalmas pillanatot, amikor végső elhatározással lépjen az általános választójogért síkra..." (Vincze Sándor) „. . . az Andrássyba vetett bizalom taktikája helytelen volt. A pártvezetőség hitt Andrássyban, elmulasztotta felhasználni a kitűnő alkalmat, hogy az ellentéteket a király és a magyar urak között kiélesítse." (Vágó Béla) MMTVD IV/a. 88. Az ellenzék későbbi, Üveges cimű lapja azért bírálta a pártvezetőség tagjait, mert „titkos audienciákkal fűszerezett várakozásokkal támogatták Andrássyt". (Üveges, 1910. jan. 1. — Szilánkok.) Alpári Gyula — amint ezt Varga Lajos dokumentálta — az ellenzék eme általános kritikai vonalvezetése nyomán alakította ki álláspontját, sőt azt — a későbbi tapasztalatok alapján — még szigorúbban fejtette ki, abban túlozva is, hogy némileg egybemosta a szociáldemokrata párt ós a belügyminiszter 1907. és 1908. évi tárgyalásait. Ld. Varga Lajos: i. m. 193. Végeredményképpen helyeselhetjük Vargának azt az általános értékelését, hogy az MSzDP vezetőségének magatartása „paktumra hajló" volt 1907-ben, hogy nemcsak a megegyezésre, de az egyezkedésre való hajlam is feltalálható volt nála. Uo. tézisek 11, 13. Mindaz, ami 1907-ben hibás volt a pártvezetőség magatartásában, kifej lettebben jelentkezett később, 1908 folyamán, amikor a kormány 1907-re vonatkozó ígéreteinek be nem tartása és a plurális választójog tervének közismertté válása után is folytatta, megismételte az egyezkedési tárgyalásokat.