Századok – 1974

Tanulmányok - Dolmányos István: Az 1907. évi politikai sztrájk és a koalíciós kormány 370/I

380 DOLMÁNYOS ISTVÁN került a Népszavába" s nem úgy, ahogy eredetileg elfogadták (amiért a temesvári párttitkárság tiltakozott is, ám hasztalanul). Feltűnő, hogy 1907 nyarán és őszén a pártvezetőség nem használta ki eléggé a házszabályrevízió ügyét a kormány bírálatára, pedig ennek a kérdésnek erőteljesebb felkarolásával jobban bomlaszthatta volna a koalíciót (de Strasser túlzott, amikor úgy állította be, hogy a Népszava nem emelte fel szavát a tervezett revízió ellen). A túlzott várakozás hónapjaiban a pártvezetőség a sajtó hangját is mérsékelte, különösen az Andrássy személyét illető keményebb kifejezéseket tekintve. A bizottság előtt kiderült, hogy Rácz Gyula cikkéből Weltner tényleg ilyen szándékkal húzott ki egyes szavakat, s hogy módosítások, kihúzások mások esetében is történtek (Vágó). A pártbizalmiak értekezletei és a megyei értekezletek amellett, hogy nem kaptak kellő tájékoztatást a kormánnyal folytatott tárgyalásokról, megfelelően radikális ösztönzést sem nyertek a pártvezetőségtől a választójogi küzdelemre. Végül, amikor Kristóffy körei a szociáldemokrata párton belül mutatkozó elégedetlenséget felhasználva bevetették Goldner és vele a pártvezetőség lefizetésének vádját és elterjesztették a befejezett paktum hírét, a pártvezetőség a szóbeszéd után érdeklődő újságírók hada előtt nem tisztázta (részben nem is tisztázhatta) magát. Az újságírók eme ostromát a jegyzőkönyvek alapján kb. 1907 nyarának végére lehet tenni, mivel Diner ezt az epizódot a második és a harmadik Kaffka-látogatás közé tette (a harmadik októberben volt). Az utalás a székesfehérvári általános sztrájkra útbaigazít a választójogi harccal kapcsolatos egyes részletek időzítését illetően. „A székesfehérvári dolgok után — rögzítette Strasser szavait a jegyzőkönyv — a délmagyarországi párt hivatalos előterjesztést tett a p. v.-nek, hogy az egyetlen ellenzéket, a nemzetiségieket kényszerítsük cselekvésre. Tétlenségek közepette augusztus hóban értesítette a párttitkárság, hogy az előterjesztéshez nem járul hozzá. Ellenben készüljenek október 10-ére." Erre az eszmecserére — ha valóban az augusztus 27 —30-i székesfehérvári általános sztrájk után volt — inkább szeptemberben kerülhetett sor (legkorábban augusztus utolsó napjaiban). Strasser indokoltan kifogásolta a szélesebb koalícióban történő küzdelem fogyatékosságát, mint Andrássynak tett engedményt. (Ellenben Strasser is szűkebbre mérte a szövetségesek lehetséges körét a valóságosnál, amikor csak a nemzetiségieket vette számításba „egyetlen ellenzék"-ként.) Groszmann bizonyára szintén ebben az időszakban „helytelenítette, hogy a nemzetiségekkel nincs meg az összműködés, amikor ezt szóvá tette az ülésen, azt mondták Andrássy ellenzi ezt."13 13

A jegyzőkönyvek a P. I. Arch. A. XV. 2/1908/1. sz. alatt találhatók. A bizottság az üléseit — az itt található jegyzőkönyvek alapján ítélve — 1908. nov. 16, 24, december 1, 3-án és más alkalmakkor tartotta. A jegyzőkönyvek anélkül szakadtak meg, hogy a bizottság határozatot hozott volna. A nyilatkozatokban szereplő elégedetlen párt vezetőségi tagot, aki többeket tájékoztatott, a bizottság nem kényszerítette szólásra. Érdekes módon ezt egyetlen ellenzéki sem követelte. Továbbmenően közvetve a szóbanforgó személy is eljuttatta azt a véleményét a bizottsághoz, hogy elzárkózik a tanúságtételtől. Visszatérve Litván György egyébként értékes tanulmányára, kifogásunk lényege az, hogy nem fordított elég figyelmet arra, hogy Szabó Ervin ós más ellenzékiek vádjaik ellenére tagadták a paktum megkötését.