Századok – 1974
Tanulmányok - Spira György: 1848 nagyhete Pesten 323/II
344 SPIRA GYÖRGY jenek nélkülözni mindennapi Rottenbiller fogalmazta olvasnivalójukat — hirdetményben tájékoztatja a nyilvánosságot a választmány létrejöttéről és tagjainak kilététéről. Az új választmány iránt Rottenbiller természetesen igyekszik bizalmat kelteni azokban is, akiknek a megfékezésére szolgál, s ezért, bár az elmúlt hetekben kétségkívül ő is alig győzte kivárni a pesti forradalmi választmány működésének végét, most úgy állítja be a dolgot, mintha az új választmány keretei között egyszerűen ama korábbi, forradalmi testület kelne új életre eredeti „feladatának dicső megoldása után".80 Ennek a beállításnak azonban a valóságban magától értetődően semmi alapja nincs — nemcsak azért, mert az új választmány rendeltetése merőben más, mint ami amazé volt, s mert az új választmány amattól eltérően csupán a kormány utasításai szerint s csupán helyi ügyekben fejtheti ki a maga tevékenységét, hanem mert az új választmány személyi összetétele is gyökeresen különbözik elődjéétől. A forradalmi választmány tagjainak ugyanis — még e testület fennállásának végnapjaiban, felhígulásának tetőfokán is — kereken egyötöde a márciusi fiatalok közül való volt s tagságának — még ekkor is — csak kisebbik fele képviselte a polgárságot, tagjainak több mint egyharmada pedig ahhoz a polgárok és a márciusiak között a mérleg nyelvének szerepét játszó csoporthoz tartozott, amely a liberális nemesség és a liberális értelmiség köréből került ki, s ráadásul soraiban — horribile dictu! — helyet foglalt egy-két liberális vagy éppen radikális nézeteket valló zsidó is. Rottenbiller mostani 73 választottja között viszont zsidó — talán mondani sem kell — egy sem akad81 s a márciusi fiatalok közül is mindössze Irányinak és Emődynek jut hely, nékik is alighanem csak azért, mert a forradalmi választmány utolsó ülésén ők ketten más márciusiaktól eltérően szükségesnek tartották elhatárolni magukat a céhek azonnali feloszlatását szorgalmazó társuktól, Oroszhegyitől. De — az egyetlen Perczel kivételével — hiányoznak ebből az együttesből a liberális nemesség vidéki képviselői is, s bizonyára Perczel is csak azért örvendhet a kivételes megtiszteltetésnek, mert már tudott dolog, hogy Szemere belügyminiszter őrá szándékozik bízni minisztériuma rendőri osztályának vezetését. A vidéki nemesurak távolmaradása persze, az új választmánynak csupán helyi jelentősége lévén, önmagában még nem kifogásolható. Csakhogy Rottenbiller immár a liberalizmusban élenjáró Pest megyei nemesség kebeléből sem lát szükségesnek kiszemelni négynél több személyt, éspedig a két alispánt, Szentkirályit és Nyáryt, továbbá Festetics Ágoston grófot és Patay Józsefet, akik Pesten is háztulajdonnal bírván, eddig is tagjai voltak az itteni választottpolgári testületnek. Az értelmiséghez viszont Rottenbiller, aki magát is értelmiséginek tekinti (s ha valójában nem is az, kétségtelenül kora Magyarországának egyik legműveltebb, legolvasottabb embere8 2 ), már bőkezűbb: tizenhét helyet juttat néki, — ámbár az is bizonyos, hogy ezek közül nem kevesebb mint tízre politikai súllyal alig rendelkező lelkészeket és orvosokat hív 80 Rottenbiller hirdetménye, Pest, 1848. ápr. 18., FSzEK В 939/2/1848.4.18. 81 Ezt kiemeli már Zsoldos Jenő (szerk.): 1848—1849 a magyar zsidóság életében. Bp. 1948. 235. 82 Tanúskodik erről pl. 1667 kötetes könyvtára (ld. Lantosy József által összeállított jegyzékét, s. d. [Pest, 1849. aug. eleje], FL PVL Vegy. 1364), amellyel ebben az időben még Eötvösé sem vetekedhetik (vö. Bényei Miklós : Eötvös József könyvtára. Magyar Könyvszemle, 1970. 182—186. és Bényei Miklós: Eötvös József olvasmányai. Bp. 1972. 23.).
