Századok – 1974
Tanulmányok - Spira György: 1848 nagyhete Pesten 323/II
1848 NAGYHETE PESTEN 339 mozdítani" mindkét férfiú — úgy határozzanak: végét vetik a sztrájknak s „maradnak a petitió terén".62 A gyűlés végeztével, hat óra tájban tehát a munkások csendben szétszélednek,6 3 s egyes céhek legényszállásain az illető szakmák legénységének hangadói mindjárt hozzá is látnak a kormány elé terjesztendő követeléseik írásba foglalásához. Legfürgébbek a legnagyobb pesti céhnek, a varga céhnek a legényei: az általuk alakított 16 tagú választmány még ugyanezen az estén tető alá is hozza petíciójukat, amelynek legfőbb pontja azt tartalmazza, hogy a nékik egy-egy pár cipő elkészítéséért járó bért az eddigi 15 váltókrajcárról emeljék 18 krajcárra.64 De még az éjszaka folyamán megfogalmazzák közös petíciójukat a pesti és a budai szűcslegények is, s ez a folyamodvány már nemcsak a bérek növelését és a munkaidő csökkentését sürgeti, hanem azt is, hogy „az eddigi gonosz céh rendszer tökéletesen megszűntessék s így minden becsületes és képességgel bíró hazafi a felsőbbség által meghatározandó mérsékelt díj letétele mellett tanult mesterségét szabadon gyakorolhassa és vihesse és segédeket tarthasson".65 Vagyis a szűcslegények megint csak a korlátlan iparszabadság irányába próbálnak utat törni, ezzel pedig, bár pillanatnyilag maguk is a kérvényezés terén maradnak, mégis túlmennek Glembay, illetve a Glembay mögött álló (egyelőre azonban homályba burkolózó) magas körök nyilvánvaló szándékain. S, igaz, a mesterek rövidesen el fogják érni, hogy a szűcslegények többsége utólag megtagadja ezeket a merész követeléseket,6 8 de ezt most még nem lehet előrelátni. Glembay megbízói tehát mihamar megérthetik, hogy a sztrájk felszámolásával és a legényeknek a peticionálgatás ösvényére történt visszaterelésével emberük még csak félig oldotta meg feladatát s ezért célszerű volna, ha a továbbiakban magát a kidolgozandó petíciók megszerkesztését is ő venné a kezébe. És az eddig történteket még kevésbé érezhetik máris mindenben megnyugtatónak a mesterek, akik természetesen még a Glembay által hirdetett nézeteket is teljességgel elfogadhatatlanoknak ítélik s akiknek a szemében ezért — hiába hárította el fejük fölül a közvetlen veszélyt — még Glembay sem rémlik egyébnek, mint a „közbátorságra nézve veszedelmes" „bujtogató"-nak.67 Amikor tehát a hétfő délutáni munkásgyűlést követően a céhek elöljárói s mestertársaik közül is igen sokan megint tanácskozásra ülnek össze a pesti városházán, a választottpolgárság tárgyalótermében pillanatokon belül olyan tomboló vihara tör ki a felháborodásnak, „aminőt ebben a teremben talán még soha senki nem ért meg", s a szenvedélyek árja csak nagysokára csillapul annyira, hogy a választottpolgárság konzervatív többségének egyik régi hangadója, Kasselik Endre, az ácsok főcéhmestere három pontban összefoglalhassa a polgárság panaszait és követeléseit. Kasselik most már - úgy látszik maga sem tartja taktikusnak tagadni, hogy némely céhekben valóban előfordultak „visszaélések", s ezért immár 62 Pest, april 20-án. PH ápr. 21., 36. sz. 357. 63 Kehrer, 1848. ápr. 17., I, 16. f. 64 A pesti vargalegények választmánya Klauzál Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez, Pest, 1848. ápr. 17., közli Mérei: Munkásmozgalmak 59. 65 „A budapesti szűcs segédek kívánatai", Pest, 1848. ápr. 18., közölve uo. 67. 86 Josef Kokeschnek, a pesti szűcsök főcéhmesterének a kimutatása (Pest, 1848. ápr. 19., közölve uo. 70—71.) szerint a 45 pesti szűcslegény közül ápr, 19-én már csak 11 tart ki mellettük. 67 Glembayra szórt szidalmaikat idézi Ungár László : A hazai céhrendszer bomlásáról. Századok, 1938. 182. 3*
