Századok – 1974
Tanulmányok - Spira György: 1848 nagyhete Pesten 323/II
340 SPIRA GYÖRGY maga is annak a véleménynek ad hangot, hogy a céheket a kormánynak csakugyan „szabályoznia" kell. De emeli ki — legfeljebb erről, szabályozásukról lehet szó, a céhek teljes feloszlatásának gondolatát viszont a kormánynak határozottan el kell utasítania. Indítványa tehát az, hogy a kormány hozzáértő mesterekből alakítson valamiféle tanácsadó testületet s az ez által kidolgozandó javaslatok szellemében lásson majd hozzá a céhrendszer megreformálásához. Kasselik azonban nyilván tisztában van azzal, hogy ez a megoldás önmagában egyáltalán nem nyugtatná meg az elégedetlen céhlegényeket, s ezért szükségét érzi, hogy még valami koncot odavessen nékik — persze legkevésbé sem mestertársainak rovására. C) is a zsidókérdés szelepéhez folyamodik tehát; a maga részéről a változatosság kedvéért azt a vádat emeli a zsidók ellen, hogy a becsületes keresztény legényeket, orruknál fogva vezetve, egyedül ők fordították szembe a legényeikről különben mindig atyaian gondoskodó — mesterekkel; s erre hivatkozva, követeli, hogy megtorlásul haladéktalanul távolítsák el Pestről legalább azokat a zsidókat, akik az elmúlt években lakhatási engedély nélkül telepedtek meg itt. Kasselik vádjainak azonban van még egy céltáblájuk, és ez: maga a városi tanács, amelyet támadni ebben a körben kétségkívül kevésbé szokványos eset, mint a zsidókat szidalmazni, s amelynek a kipellengérezése első pillantásra talán meglepetést is kelthet bennünk, hiszen ez a testület most is változatlanul ugyanazokból a személyekből tevődik össze, akikből jó néhány évvel a forradalom előtt megalakult s akiknek a zöme ha nem is a céhpolgárság, hanem a városi patrícius-réteg soraiból került ki az országos politika kérdéseiben éppoly konzervatív nézeteket vallott (s vall azóta is változatlanul), akár maga Kasselik. Ámde jobban meggondolva a dolgot, könnyen beláthatjuk, hogy voltaképpen még sincs semmi váratlan abban, ha Kasselik most „dörgedelmes beszédben" hánytorgatja fel azt a szerinte szégyenletes erélytelenséget, amelyet a tanács eddig a munkásmozgalom ellenében tanúsított, hiszen ő már a helybeli forradalmi választmányba is azért vétette fel magát mindjárt a forradalom kitörésének másnapján, mert kezdettől fogva nem értett egyet azokkal a konzervatív elvbarátaival, akik — mint Szepessy Ferenc polgármester és a tanács számos más tagja is — a forradalmi erők felülkerekedése után egyszerűen az eljövendő ellenforradalom tétlen kivárásának álláspontjára helyezkedtek, s tulajdonképpen azon sem csodálkozhatunk, ha ez a konzervatív férfiú a tanács többségével szerinte szembeállítható dicséretes kivételek között első helyen éppen a liberális alpolgármestert, Rottenbillert említi fel: végtére is Rottenbiller — bár maga sem a céhpolgárság, hanem a városi patrícius-réteg képviselője — az elmúlt hetekben csakugyan minden tőle telhetőt megtett a munkásmozgalom leszerelésére. Amint abban sincs különös, hogy amikor Kasselik — vádjainak elősorolása után a tanácstagok többségének azonnali elmozdítását és új tanács mielőbbi választását indítványozza, a hallgatóság jóllehet a tanácshoz hasonlóan maga is konzervatív többségű — maga sem csinál az ügyből pártkérdést, hanem ezt az indítványt éppúgy helyesléssel fogadja, akár az előzőeket;6 8 ha megpróbálnók ennek okáról kifaggatni a jelenlévő pecsovicsokat, e8 Mindezekről Kehrer, 1848. ápr. 17., I, 16-17. f.; Opp. 1848. ápr. 18., 8. sz. 30—31.; Ung. 1848. ápr. 20., 94. sz. 747. h.; Julian Ghownitz : Geschichte der ungarischen Revolution in den Jahren 1848 und 1849 I. Stuttgart, 1849. 75—76.
