Századok – 1974
Tanulmányok - Spira György: 1848 nagyhete Pesten 323/II
338 S PIß A GYÖRGY mert ha sérelmeik és kívánataik „igazságosak és törvényesek, bizonyosan orvosoltatni s illetőleg teljesítetni fognak".59 A munkásoknak azonban a hozzájuk szóló kiáltványokból már bőségesen elegük lehet, s ezért eszük ágában sincs megszívlelni a legújabb, de semmi újat nem tartalmazó kiáltványban foglaltakat. Csak éppen — úgy látszik — azt sem sikerül eldönteniük, hogy ha nem engedelmeskednek Rottenbillernek, akkor mégis mi mást tegyenek ügyük előmozdítására. Jobb híján úgy határoznak tehát, hogy tanácsot és támogatást fognak kérni az általuk leginkább ismert és leginkább becsült politikusok egyikétől, de most már nem ám Vasváritól, akiről 13-án bebizonyosodott, hogy húzódozik a munkásság élére állni, hanem — Nyáry Pál alispán úrtól,6 0 aki viszont ez ideig sohasem okozott nékik csalódást. Nyáry pedig készségesen meg is ígéri, hogy a népgyűléseknek egy hónapja hagyományossá lett helyén, a Nemzeti Múzeum előtt még délután ki fogja fejteni, miként szolgálhatnák a munkások legcélirányosabban a maguk érdekeit, amelyeknek nála buzgóbb felkarolója ugyebár nem is képzelhető. Ámbár éppen ezen a délutáni gyűlésen (amelyen már szép számban vesznek részt budai céhlegények is) kiderül, hogy a munkásoknak a nadrágos emberek körében akad még egy — Nyárynál ugyan talán nem lelkesebb, de nem is kevésbé lelkes — pártfogójuk Glembay tanár úr személyében, ő ugyanis szintén megjelenik a múzeum előtt s, még Nyáryt megelőzően szót kérve, — a liberális sajtó szerint — „eszélyes és lélekemelő beszédet" intéz a hallgatósághoz, majd pontról pontra felolvassa és a céhlegények összessége általi elfogadásra ajánlja azt a petíciót, amelyet tanítványai intéztek tegnap a kormányhoz. S a Glembay szájából felhangzó indítványok természetesen tetszést kell hogy arassanak, hiszen ezek szintén a munkabérek megjavítására és a munkaidő korlátozására, valamint a céhek eddigi, jószerével áthághatatlan falainak lebontására látszanak irányulni, Glembaynak az a kezdeményezése pedig, hogy a mesterjog odaítéléséről ezentúl ne elfogult mesterek, hanem elfogulatlan személyek döntsenek, egyenesen megváltó gondolatnak tetszhetik, mert megvalósulása esetén — könnyű megérteni — lehetővé tenné, hogy végre minden arra érdemes legény mesterlevélhez jusson, de — ha ügyesen ültetik át az életbe — azt már megakadályozná, hogy akár csak a jövőben is bárki — például a céhekből eddig kirekesztett zsidó kézművesek tömege is — nyakló nélkül felvétessék a telj es jogú mesterek közé. S ilyen kitűnő ötletek hallatán az a körülmény, hogy Glembay szerint az ő elgondolásainak keresztülvitelére egyedül a kormányhoz benyújtandó petíciók szolgálnak alkalmatos eszközökül, immár alig nyomhat valamit a latban. Nyárynak tehát Glembay szónoklata után már nem is marad egyéb dolga, mint hogy, kinyilvánítván az előtte szólóval való teljes egyetértését, arról biztosítsa az egybegyűlt legényeket, „miszerint a kormány mindent elkövetend kívánataik teljesítésére". Ez pedig elég is ahhoz, hogy hallgatói „zajosan" megéljenezzék ezt a felülmúlhatatlan népbarátot61 s azután — abban a meggyőződésben, hogy amit Glembay és Nyáry ajánl, azt nyugodtan megszívlelhetik, mert „az iparűzőknek javát szóval és tettel mindenkor kész elő-59 Rottenbiller a céhlegényekhez, Pest, 1848. ápr. 17., közli Mérei: Munkásmozgalmak 57. 60 Erről Die Opposition az 57. jegyzetben említett helyen. 61 Mindezekről Opp. 1848. ápr. 18., 8. sz. 29. és a Pesti Divatlap a 42. jegyzetben hivatkozott helyen. (Az idézetek az utóbbiból.)
