Századok – 1974

Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I

24 SZABÓ MIKLÓS polaritást, s ezzel mintegy pótolja az elveszett organikus fejlődést.57

A társadalom megszervezése jelszó szélesebb értelemben az egész társadalmi szervezet érdekképviseleti alapra helyezését jelenti; annak a koncepciónak eszmetörténeti előzményét, mely később, a két világháború között, az ún. korporáció-ideológiákban fog kialakult formában jelentkezni. A magyar újtípusú konzervativizmus e téren jobbára csak odáig jutott, hogy kívánatosnak tartotta az érdekképviseletek perfekt kiépítését a társadalmi-gazdasági élet minden területén, oly módon, hogy ezek az érdekképviseletek összefüggő hálózatot képezzenek, Az újkonzervatív elgondolások szerint ez az érdekképviselet hálózat — ez volna tulajdonképpen a „társadalom megszervezése" — képes volna kikapcsolni a gazdasági versenyt, helyettesítve azt az érdekképviseletek megegyezésével, ily módon szabályozná, konfliktusmentessé tenné a társadalom életét. Ez a konzervatív eszmekör számára az individualizmus társadalmi meghaladását, a társadalmi harmóniát, a társadalomnak a szolidaritás elvére való felépítését jelentené. Az érdekképviseletek átfogó rendszere ily mértékben államilag kötelező korporációs rendszer lenne, valamely gazdasági területen működők automatikusan tartoznának az illető korporációhoz. Ez idővel az illető társadalom politikai berendezésének alapjává is válhatna, s mint ahogy ezt, amint láttuk Czóbel István ( ?) idézett írása is pedzi, a politikai pártok örökébe léphetne. Átfogó korporációs koncepciók ekkor, a századfordulón még ritkák, a szerzők nem igen jutnak túl a kötelező érdekképviselet általánosságban mozgó gondolatán. Szórványosan azonban átfogó koncepciók is fel-felbukkannak, már a nyolcvanas évek elejétől.58

A konzervatív reformideál sommázható egy századfordulóról 57

„Itt tenni kell, még pedig gyorsan. Dehát mit? Hisz az összes út el van torlaszolva előttünk, ezt egy, a közérdektől elszakadt, saját hatalmától és az örökös körforgástól megszédült csoport tartja megszállva. Hát természetesen azt, amit ellenfeleink, a nemzetközileg szervezett nagytőke és a szocialisták tettek, t. i. egyesülni és szervezkedni. . . .Alakuljon meg valahára a magyar hazafiak ligája . . . Ur és polgár, honorácior és telkesgazda, szóval mindaz, aki nem részese, sem a nagy Panamának, sem a szocializmusnak álljon össze. . . . Nem pártot kell itt alapítani, mert hisz minden párt önző, öncélnak tekinti magát, látjuk azt is, hova vezet a párturalom, hanem egy olyan szövetséget, amely nem nyerészkedni, uralkodni és hivalkodni vágyik, hanem csak a közérdeket tartja szem előtt. . . . Tegyük hát azt a szövetséget, amelyet komoly és előrelátó férfiak alapítottak, élő hatalommá, a társadalmi élet egy nagy gócpontjává. Ne tekintsük ezt pusztán gazdasági tényezőnek, hanem a politikai és társadalmi élet lüktető ütőerének. Azért ne is pusztán szakszerű tárgyilagossággal, hanem igaz lelkesedéssel, hatalmas lendülettel karoljuk fel annak ügyeit, hozzunk beléje pezsgő életet, akkor fog az vonzani, akkor gyűjti majd körébe majd mindazt, ami itt még a közjóért és a hazáért lelkesül, urat, polgárt és parasztot. Akkor fog az egy nagy nemzeti ligává átalakulni, amely imperative léphet fel a zsaroló rendszer, a szociális bajok és a korrupció ellen. Széchenyi szelleme, aki először ismerte fel a társadalom nagy hatalmát, megtermékenyíti akkor ezt a szövetséget is, amely így nemcsak a bajokat orvosolhatja, a jólétet emelheti s a korrupciót írthatja ki, hanem még a megtévelyített szocialistákat is visszahódíthatja a veres zászló alól, a nemzeti trikolór alá." Gz. I. (Czóbel István?): Nincs megállás. Magyar Gazdák Szemléje, 1898 febr. 58

„Egyesüljenek és csoportosuljanak testületileg a külön foglalkozási ágak szerint a honpolgárok, azaz csoportosuljanak a kézi munkások, földmívelők, iparosok, kereskedők, tanárok, hivatalnokok, egész a lelkészekig; ezek tömörüljenek egy kidolgozandó kulcs nyomán, melynek részleteibe most természetesen nem bocsátkozom, ezek válasszák testületileg képviselőiket és ily módon alakuljon a község, a municipium és a képviselőház. Simonyi Iván: Választási rendszerünk téves alapja és egy pozitív reform indítvány. Pozsony. 1884. 60.