Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
A SZÁZADFORDULÓI KONZERVATIVIZMUS С .Г VONÁSAI 25 származó program-röpirat szavaival; a cél: ,,... jól nevelt, kellően vezetett, helyesen szervezett és szigorú rendhez szoktatott társadalom..." megvalósítása.5 9 A gondolat, hogy a politikai életet az érdekképviseleti elv alapján kellene átépíteni, állandóan kísértett az újkonzervatív irodalomban. Ha, mint írtuk, az összefoglaló korporativ koncepció ritka volt is, annál gyakoribbak azok a fejtegetések, amelyek a pártpolitikát az érdekképviseleti elv álláspontjáról bírálták. A kiindulás az volt, nem utolsósorban különböző csatornákon át ható marxista elmélet hatására, hogy a politikai pártok társadalmi feladata voltaképpen a gazdasági-társadalmi érdekek (osztályérdekek) képviselete; a politikai pártok voltaképp burkolt érdekképviseleti szervezetek. A politika fejlődési tendenciája az kell, tehát, hogy legyen: ezt az állapotot nyílttá tenni és a politikai pártokat a jövőben bevallottan érdekképviseleti célokkal szervezni meg. Ebből a gondolatból az is következik, hogy azok a pártok viszont, melyek valóban nem érdekképviseleti színezetűek, hanem valamely szorosan politikai vagy ideológiai cél körül szerveződtek, élősdi jelenségek, voltaképp efemer, nem valódi pártok. Ez utóbbiak a társadalom valódi életétől, a gazdasági-szociális problémáktól elszakadt szervezetek, melyek megrekedtek bizonyos politikai formalizmusban. Míg az érdekképviseleti jellegű politika gyakorlatias, lehetőséget ad kereteiben a praktikus szervező, szociálpolitikai tevékenységre, a csak politikai pártok üres rhetorikába, parlamenti debattériába merevednek, jelszavakkal dobálóznak, demagógiára hajlanak. A politikai élet szervezeti formáinak ez a felfogása alapul szolgál a dualista korszak magyar politikai élete legsajátabb jelenségének újtípusú konzervatív indíttatású bírálatára. A csak politikai pártok formalizmusáról mondottak rendkívüli mértékben alkalmazhatók a közjogi kérdések körül polarizálódott magyar pártpolitikai struktúra kritikus elemzésére. A közjogi kérdések a magyar politikai gondolkodásban háttérbe szorítják a lényeges gazdasági-társadalmi problémákat.6 0 A közjogi, mindenekelőtt a függetlenségi gravaminális politikát uralja a jogászkodó formalizmus.6 1 A közjogi csatározások jelszavakat puffogtatnak, emóciókat korbácsolnak fel s nem adnak helyet annak a praktikus mindennapi politikai aprómunkának, ami az érdekképviseleti szervezetekben folyik.62 Ezen a helyzeten csak az változtathatna, ha a magyar pártpolitikai spekt-59 Felhívás az Országos Nemzeti Szövetség érdekében és törekvéseinek ismertetése. Bp. 1901. 10. eo ,,. . . a hivatottak közül vajmi kevés politikusunk jutott annak tudatára, hogy a jövő a társadalmi politikáé. Pedig a közjogi kérdések veszítenek fontosságukból. . ." Bernát István: Változások küszöbén. Bp. 1893. 4. 61 „Képviselőházunk vitáinak színvonalát, tekintélyét és befolyását csak emelné . . . ha a méltán féltve őrzött közjogi követelmények mellett a nemzet megélhetésére vonatkozó gyakorlati kérdések nem törpülnének el, és ha a parlamenti formalismus nem nyomná el abban az alkotási képességet." gávai Gaál Jenő : Gróf Széchenyi István nemzeti politikája és jövőnk. Bp. 1903. 150. 62 „Az évszámpolitika vége. A hatvanhét pedig ellenfél nélkül maradván, nem lehet kiinduló pontja az új alakulásnak. . . . Ha mindenki hatvanhetes, senki sem lehet hatvanhetes. . . . Ezért kell új pártalakulás, még pedig numerusos politika nélkül. . . . Hiányos a műveltségünk, az a baj ... A dolgok nagyon érdekelnek, sőt izgatnak s amellett erősen tájékozatlanok vagyunk. Innen és tehetetlen tehetetlenségünkből ered közéletünk nyugtalansága. Ha kutatnók a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit s a leghelyesebb magatartás követelményeit, oly nyugodtan, békésen, türelmes csöndben végeznők politikai munkánkat, mint ahogy a kertész foglalatoskodik virágai körül. így olyanok vagyunk, mint volnának azok a kertészek, akik magukból kikelve zajonganának és ugrándoznának valamely palánta körül, azon civódván, hogy mi legyen belőle. Vakon rohanunk jelszavak után, óriási erőfeszítést viszünk véghez elérhetetlen vagy ellenkezőleg önkényt elkövetkezendő célok érdekében." Gálfalvi Réthi Gyula : Új pártalakulás. Bp. 1910. 13 és 28.