Századok – 1974
Vita - Hazafiság és internacionalizmus. Vitaülés Vácrátóton (Összeállította Stier Miklós) 220/I
HAZAFISÁG ÉS INTERNACIONALIZMUS 243 cisztikában, ideológiában sok minden, de az olyan országban, sőt, országokban, ahol a belső tudat térképén a nacionalizmus, a nacionalista érzékenység a legerősebb sáv, ott a nacionalizmus mezében hat az imperializmus, ha okos az az imperializmus." Ezzel nemi kívánja azt állítani, hogy a „szupranacionalizmus" lényeges segédeszközként ne szerepelne a burzsoá fellazítási manipulációban. Sőt, némely helyzetben, némoly rétegre irányulóan a segédeszköz még fő eszközzé is válik. De a legszélesebben is újra ós újra megrősítetten: a nacionalizmus érvényesül. Itt utalt Gyilaszra ós cikkéből a következő részletet idézte: „Úgy tűnik, lezárul ... az elvont és jórészt doktriner antidogmatikus kritikának az első szakasza és felváltja az új szakasz, a nemzeti küldetésé. Most egészen más a múlt szemléletének a módja, és az, ahogy ezt a múltat újra átéljük. Szó sincs passzív leírásokról, hanem inspiráló, megszakadt, de ki nem száradt forrásainak vizsgálatáról és kutatásáról, amelyek — ha újra felfedezik őket — betörnek a kiszikkadt dogmatikus tudatba, hogy szabaddá tegyék az élet áradását. Bebizonyult, hogy a múlt, ha a marxizmus segítségével értelmezik, értéktelen sztereotip modellé fokozódik le, élettelen marad. Kelet-Európa művészei újra felfedezik népük létezését, megújítják a megcsonkított, de meg nem semmisített nemzeti tudatot . . ." stb. Az arány és hangsúly nagyon lényeges — mondotta I'ándi Pál —, és kérte Király Istvánt, hogy próbálja meg tanulmányában ezt az arány billenést megváltoztatni, mert ha ezt nem teszi, meggyőződése szerint konstruktív és jelentős alaptörekvése, szándéka ellenére sem éri el igazi célját. Következő problémaként a szabadságharcos hazaszeretet kérdését említette meg Pándi Pál. Egyetért azokkal, akik bíráló megjegyzésekkel is illetik Molnár Erik gondolatmozgató álláspontját, ő is úgy ítli meg: Molnár Eriknek még a marxizmus szövetségi' poltikájáról szóló könyvében is vannak leegyszerűsítő megfogalmazások, amelyeket bírálni kell, de amelyek nem érintik azt az igazságot, hogy a társadalom története osztályharcok története. „Király Istvánnál azonban — megint nem a szövegrészekben, hanem a hangsúlyokban — kirajzolódik egy olyan program, amellyel nem tudok egyetérteni. Király István logikája az, hogy a kurucharcokban a függetlenség védelmében létrejön az objektív érdekegység úr és paraszt között: az úrnak közvetlen, a parasztnak közvetett érdeke a nemzeti függetlenség; mutatis mutandis 1848 —49-ben hasonló problémák vetődtek fel. Ez eddig igaz. Igaz, hogy ez az egység tükröződik — ismerjük Várkonyi Ágnes tanulmányát - a kor különböző szintjein a költészetben, paraszti megnyilatkozásokban stb., de nem önmagában, nem egyedül, nem homogén ez az egységtudat. Nemcsak az jellemzi a kort, hogy az úr és a paraszt érdeke közös a német ellen, hanem az is, hogy a közös érdeken belül állandóan ott van az úr és paraszt ellentéte. 1848-ban is volt közös eleme az úr és a paraszt érdekének a Habsburgok ellen, de ezen belül ott feszített, és a 48-as politika minden fordulópontján jelentkezett a belső ellentét." Király István hangsúlyában — mondotta Pándi Pál — van olyan veszély, hogy úgy néz ki: a függetlenségi harcok láncolatában az osztályok közötti mezsgye az ország határa. Nem vezet ez történelmi igazsághoz, kiváltképpen nem, ha meghosszabbítjuk. A gondolatnak az a veszélye van — Király szándékával ellenkezve ! —, hogy „elvisz a XX. században feléledő radikalizmusig, de nem a baloldali radikalizmusig". A következő — talán tetszetősnek tűnő — probléma Király István koncepciójában az, miszerint aktuális feladatunk a közelrenézés, melynek nagy érzelmi nyomatékot jelentő szabadságharcos hagyományai vannak, és a másik oldalon van a távolbanézés, az internacionalizmus, a nemzetköziség és racionalizmus. Természetesen nem állítom — mondotta Pándi Pál —, hogy Király Istvánnak szándékában állt volna konfrontálni a kettőt. Az egésznek a logikája azonban létrehozott egy olyan elgondolást, amelynek olyan értelmű felülvizsgálatát tartja kívánatosnak, hogy a közelnézés, az otthonteremtés, a hic et nunc figyelembevétele nemcsak a hazaszeretetet jelenti, hanem az internacionalizmust is, amely nem távoli valami, hanem nagyon is mai dolog, hiszen a KGST, a szocialista in-15*