Századok – 1974

Vita - Hazafiság és internacionalizmus. Vitaülés Vácrátóton (Összeállította Stier Miklós) 220/I

244 HAZAFISÁG ÉS INTERNACIONALIZMUS 244 tegráció: nemzeti létkérdéseink. Ehhez rendkívül erős értelem kell, pusztán érzelmi alapon nem lehet megoldani. Rációval kontrollált, tudományos programra van mindenekelőtt szüksége a nemzetnek. Úgy látja: noha többnyire a múlttal foglalkoztunk, a döntő vita arról szól: mi van ma, mit jelent a szocialista nemzet, hogyan tovább. Arról kellene konferenciát tartani, hogy a szocialista nemzetnek melyek a kritériumai, új vonásai és nemzetközileg mit helyes sugallnunk a szocialista nemzeti jelleg tekintetében. A határainkon kívüli magyarság helyzetére utalva felhívta a figyelmet arra, hogy az olyan mozzanatokkal, melyek újratermelői a jogos nemzeti sérelemtől a nacionalizmusig, sovinizmusig terjedő indulat- és szenvedélytípusoknak — szembe kell néznünk, azokról nyíltabban is szólnunk kell, annál is inkább, mert megítélése szerint a mozgalomnak megvan erről a kérdésről a maga kiforrott, komoly álláspontja. Végezetül pedig arról beszélt Pándi Pál, hogy véleménye szerint ideológiai életünkben már csak azért is kaphatott viszonylag nagy szerepet a nemzeti szempont, mert „a szocializmus útja a XX. században úgy alakult, hogy a világforradalom perspektívája helyett az egy nemzeten belüli felépíthetőség gondolata mutatkozott reálisnak. A szocializmus egy nemzeten belüli építésének szakasza 26 évig tartott a világtörténelemben. Aztán lezárult ez a szakasz. Már nem egy nemzeten belül építjük a szocializmust, hanem több, mint egy tucat nemzeten belül, soha többé nem szorul vissza egyetlen nemzetbe, ám azon az ideológiai lerakódáson, amelyet szükségszerűen az egy nemzeten belül épülő szocializmus ténye rányomott a marxizmusra, nem vagyunk túl. Azóta túl jutott a gyakorlat az egyetlen országban épülő szocializmus feladatain, de az ideológia még nem mindenben jutott túl. Foglalkozni kellene azzal, hogy vajon az egy nemzeten belül épülő szocializmus viszonyai között olykor esetleg taktikai szükségből jelentkező hangsúlyok nem terjesztettek-e — szerintem terjesztettek — olyan ideológiai-stratégiai általánosításokat, amelyek már elvesztették aktualitásukat, mert más a világtörténelmi helyzet, több országban épül már a szocializmus. Ezzel a kérdéssel is szembe kell néznünk !" Pamlényi Ervin, a történettudományok kandidátusa bevezető mondataiban hangsúlyozta, hogy nem törekszik Király István egész tanulmányának méltányló-bíráló analízisére. Megállapítja, hogy Király István tanulmánya ellentmondásos viszonyban van „a nemzeti kérdés eddigi, legújabb fázisában is 15 éves vitaanyagával. Nem is szólva arról, hogy ennek a vitának történeti irodalmunkban milyen hosszú előzménye, legalább másfélszázados múltja van. Miben látja ezt az ellentmondásos viszonyt Pamlényi Ervin? Idézzük: „Egyrészt ugyanis örömmel kell regisztrálnunk, hogy Király István hasznosítja, értékesíti — röviden nevezzük így — a Molnár-vita anyagát; az alapvető elvi kérdésekben, mint például a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás egymáshoz való viszonya tekintetében a vita korábbi fázisaihoz viszonyítva ez értelmezési differenciák csökkentek, nem egyszer el is tűntek. Gondolatmenetei nemcsak ebben, hanem egy sor más kérdés vonatkozásában is azt mutatják, magáévá tette a Molnár-vitának azokat a következtetéseit, amelyek történészekre, irodalomtörténészekre és a társadalomtudományok más ágainak művelőire is — megítélésünk szerint — hasznosak, gyümölcsözőek. Másrészt azonban a tanulmány olvasásakor többször is fel kellett arra figyelnünk, hogy a vita egyes más vonatkozásai mintha elkerülték volna a figyelmét. Hadd utaljak például Molnár Erik első cikkeinek egyikéből erre a megállapításra: »... kétségtelen, hogy a magyar jobbágyok, mint ezt különösen a Rákóczi-korszak szegénylegény-irodalma tanúsítja, a közös haza részeinek tartották magukat és részt követeltek maguknak is a haza szabadságából. Sőt, olyan osztályharcos irányzattal is találkozunk, amely a haza igaz