Századok – 1974
Közlemények - Karaman Igor: Fiuem város gazdasági fejlődése a dualizmus korában 193/I
202 IGOR KARAMAN a legrövidebb úton, dalmát vasúttal, Kninon keresztül Sibenik kikötőjébe szállították és ez az ún. „boszniai veszedelem" nagatív módon hatott a faforgalomra magában Fiúméban is.22 A Kamara 1906-ban ezzel kapcsolatban írja: „Kikötőnk számára a legnagyobb fontosságú a fakereskedelem, ezért a kormány rosszul irányítja politikáját, mert nem látja be ezt a fontos tényt és elmulasztja kedvező vasúti tarifával vagy új termelő területek összekapcsolásával támogatni kikötőnk ellátását és forgalmát olyan nagy terjedelmű áruval, mint amilyen éppen a különböző-féle faáru". Fiume tengeri exportjának két legfontosabb tétele: a búzából készült liszt ós a répa feldolgozásával készült cukor volt. E cikkek tranzitforgalmának az áramlása a fiumei vasúti és kikötőcsomóponton keresztül visszatükrözi azt az állapotot, amelyben Magyarország malom- és cukoripara fejlődött a megváltozott külső, általános európai, vagy belső, magyarországi gazdaságpolitikai viszonyok között.2 3 A budapesti nagymalmok liszt-exportjának a terjedelme évről évre, szüntelenül ingadozott. A tengeren keresztüli szállítás évi legalsó határa 50.000 tonna körül mozgott, viszont a kedvező időszakokban elérte a 100 vagy a 120—130.000 tonnát is. Ennek az exportnak a fele, de annál több is, az angol piacnak volt szánva, ahol — Braziliához hasonlóan— az amerikai és az orosz termékek konkurrenciájával találkozott. A magyar agráriusok befolyásának növekedésével, a Budapesten koncentrált nagy malomiparra nézve különösen kedvezőtlen feltételek alakultak, amikor védvámokkal megnehezítették a balkáni államok olcsó gabonájának a beáramlását és erre a feldolgozóipari ágra megszüntették a vissz-vám alkalmazását. Ez természetesen 1906 után a fiumei lisztforgalom stagnálásában is érezhető volt. A különböző állami védőintézkedések, amelyek Magyarországon az ún. ipari törvényhozás által voltak hivatva a feldolgozó ipar elmaradottabb ágait beruházásokkal támogatni, jó ideig keveset szolgáltak a vállalkozó polgárság érdekeinek, de a nagybirtokosok jobban igénybe vették birtokaik fejlesztésére. Ezért Magyarországon a cukor termelése, amely azelőtt, a Monarchia nyugati részének, elsősorban a cseh cukoriparnak konkurrenciája miatt lemaradt, előrehaladt Fiume forgalmában, a 90-es évek elejéig ez a cikk kis szerepet játszott, de ekkor beállt a hirtelen javulás. A fiumei kikötőből 1895-ben 23.000 tonna cukrot szállítottak, 1900-ban már 125.000 tonnánál is többet, és 1910-ben 160.000 tonna körüli különböző cukorfélét (nyersterméket, finomított cukrot, por- vagy kristálycukrot) szállítottak. Mivel a magyarországi cukortermékek exportjának jelentős részét a Levante országainak szánták, vagy még messzebbre is, Ázsia piacainak, 1912-ben és 1913-ban a balkáni háborúk miatt, a fiumei kikötőn keresztül ennek a cikknek a forgalma rendkívüli módon megnövekedett. így csak 1913-ban 390.000 tonna körüli különböző cukorfajtát szállítottak el, ami kétszerese és háromszorosa annak az exportmennyiségnek, amely rendszeres volt az előző években. Ezt a tényt ki kell emelni, annál is inkább, mert Fiume kereskedelmi forgalmának a statisztikáját gyakran éppen az 1913-as évből merítik, mint a háború előtti kereskedelmi forgalom mutatóját — bár a dualizmus rendszere alatt az 191 l-es év volt az utolsó természetes év, az organikus fejlődés szempontjából, a fiumei tranzit- és különösen az exportkereskedelemben. Mivel a magyar-horvát hátterület gazdasági struktúrájában nagy része volt az agrártermelésnek, érthető, hogy a különböző gabonafélék és egyéb mezőgazdasági ter-22 1. Karaman: Privreda i drustvo Hrvatske u XIX. stoljecu (Horvátország gazdasága és társadalma a XTX. században). (Zagreb. 1972). 23 V. Sándor: Die Entfaltung der Grossmühlenindustrie in Budapest nach dem Augsieich i. J. 1867 (Acta Historica, 1964 3—4); J. PurS: The Industrial Revolution in the Czech Lands (Historica II, Prag. 1960).
