Századok – 1974
Közlemények - Karaman Igor: Fiuem város gazdasági fejlődése a dualizmus korában 193/I
FIUME GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE 203 mékek (búza, kukorica, árpa, bab) a fiumei forgalom egy részét álladóan kitöltötték. Meg kell említeni, hogy a városban üzemelő malmok termelése, viszonylag kis kapacitásuk miatt, nem jelentkezik a nyersanyagok és a malomiprai termékek helyi forgalmán kívül. Létezik helyi vagy regionális jellegű borforgalom is (Dalmácia, Isztria), a XIX. század 90-es éveit kivéve, amikor az ismert „bor-klauzula" — kereskedelmi szerződés 1892-ből a Monarchia és Olaszország között — hatása alatt az olasz borimport egyes években (1897—1899) elérte majdnem az egy millió hektolitert. A XX. század elején Fiume tranzitforgalmának exportjában új tételként jelentkezett a magnezit szállítása—többnyire az USA-ba—(1901-ben 6.000 tonna, 1905-ben 19 000 tonna, 1910-ben 61 000 tonna súlyban), importban pedig a foszfát szállítása (1901-ben 12 000 tonna, 1095-ben 25 000 tonna, 1910-ben 76 000 tonna súlyban), többnyire Tuniszból, az USA-ból ós Indiából. Fiume tengeri exportja főleg az ország belterületének tranzitáru-forgalmazásaként jelentkezett, így a vasúti szállítás mennyisége nagyjából egyezett a hajószállítással; ezzel ellentétesen a tengeri import nagy része, fogyasztás céljából magában a városban maradt, vagy pedig a fiumei ipar néhány üzemében került feldolgozásra. A fiumei gőzhajózás és a városban létesült gyáripar részére a kőszén-import állandóan emelkedett. A XIX. század 80-as éveiben az import 40 000 tonnát tett ki, aminek több mint a fele az ország belsejéből érkezett. A század végén az évi import kb. 80 000 tonnát ért el, 1910-ben 150 000 tonna körül volt és a háború előtt 200.000 tonnánál is több szenet importáltak. Az isztriai szén nagyméretű részesedése mellett, amelyet tengeri uton importáltak, Fiume a 90-es évektől kezdve egyre több kőszenet és kokszot hozott be Angliából. (1913-ban az angol szén tette ki e cikk egész importjának a 2/3-át.) Fiume tengerentúli importjának fontos tétele volt a hántolatlan rizs, amelyet Kelet-Ázsiából, többnyire Burmából és részben Indokinából vagy Japánból hoztak be. 1882-ben 8000 tonna rizst importáltak, melynek egy része az olasz hántolókban már meg volt tisztítva, de ugyanez év végén Fiúméban is kezd működni a Rizshántolóüzem. A következő évben kétszeres mennyiséget importáltak, majd az évi import megállapodott 30—40 000 tonna áruban, amelyet a fiumei üzemi feldolgozás után vasúton szállítottak tovább az ország belsejébe. A 90-es évek második felétől fokozatosan emelkedett a rizsforgalom; 1901-ben 57 000, 1905-ben 82 000, 1910-ben 125 000 tonnát importáltak. A tengeri import másik cikke, amely közvetlen kapcsolatban volt a város feldolgozó iparával, a nyersolaj. 1882-ben alakult és a következő év végén kezdte működését a fiumei Olajfinomító, melynek szükségleteire 50—70 000 tonna nyersolajat importáltak. Ebből az első időkben az amerikai nyersolaj részesedése volt a legnagyobb (USA-ból), de 1890 körül e helyett többnyire orosz nyersolajat importáltak a Fekete-tenger keleti partjairól. A század vége felé a fiumei Olajfinomító egyre több galíciai nyersolajat dolgoz fel, amelyet a vasúton szállítottak, így ez a tétel a tengeri import szempontjából elveszítette jelentőségét. * Eljutottunk most már ahhoz a kérdéshez, hogy általában milyen módon és mennyire függött össze Fiume tengeri forgalma a város iparosodásával. A XIX. század elején Fiúméban volt kb. húsz vállalat, amelyeket a manufakturális ipari üzemek közé sorolhatunk. Az ismert Smith & Meynier Papírgyár mellett az Allami Dohánygyár és két nagyobb malomipari vállalkozás volt jelentős. Néhány üzem a hajózáshoz kapcsolódott, 1851-ben három hajóépítési vállalatot, egy vitorlavászonkészítő műhelyt, három kenderkötél-készítő műhelyt és egy horgonykészítő üzemet,
