Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
14 SZABÓ MIKLÓS érdekképviseleti akcióiban valóban képviselte az egész nagybirtokos osztály, elsősorban a nagybirtokos arisztokrácia gazdasági érdekeit, s ennek megfelelően a nagybirtokos rétegek rokonszenveztek is törekvéseivel, ezek az érdekképviseleti akciók azonban az agrárius politikában egy szélesebb konzervatív politika részét képezték, ennek az általánosabb programnak alá voltak rendelve, s inkább voltak politikai eszköz az általános politikai program megvalósítása szolgálatában, mintsem a mozgalom központi törekvését közvetlenül kifejezésre juttató tevékenység. Ebben a tekintetben, mint aktív konzervatív politikai mozgalom az agrárizmus sohasem fogta át sem az arisztokrata, sem a dzsentri eredetű földbirtokosság egészét; bázisa mindenkor egy viszonylag kis aktív mag volt.26íl A nagybirtokosság zöme sosem távolodott el annyira az ipari és pénzburzsoáziával kötött politikai szövetség eszméjétől, amennyire ezt az agrárius program előirányozta volna. Az egész nagybirtokosságot átfogó gazdasági érdekképviseleti szerv az OMGE maradt a Gazdaszövetség alakulása után is. A két szervezet ugyan sohasem támadta egymást, törekvéseik sok esetben egybeestek, azonosnak azonban sosem volt tekinthető. A Gazdaszövetség az agrár érdekképviseleti akciókat elsősorban tömegbázis, előbb főleg paraszti, később egyre nagyobb mértékben e mellett dzsentri tömegbázis szerzésére igyekezett felhasználni. Propagandájában ez jutott kifejezésre. A Gazdaszövetség szociáldemagóg programjait: a home steadet, a szövetkezeti mozgalmat, majd a századforduló után a telepítést és parcellázást az OMGE mérvadó körei mindig rezerváltan s bizalmatlanul kezelték, ha ezt nyíltan általában nem is juttatták kifejezésre. Ezzel szemben olyan jellegzetes nagybirtokos gazdasági követelés, mint a fedezetlen határidőüzlet eltiltása, mely éveken át az OMGE propagandatevékenységének centrumában állott, a Gazdaszövetség propagandatevékenységében jóval kisebb helyet kapott.27 Amint a kortársi szociáldemokrata reagálásból is láthatjuk, a baloldali ellenfelek politikai mozgalomnak, sőt lényegében pártnak tekintették az agrárius mozgalmat, s felismerték korszerű tömegszervezési módszereik jelentőségét is. Joggal felvethető tehát: miért nem alakult tulajdonképpen politikai párttá a 26a Erre utal Dolmányos: i. m. 22-23. 27 Az OMGE és az Gazdaszövetség fenti értelemben vett különbségét érzékelte mind a kortárs baloldali kritika, mind maguk az agráriusok, mind pedig a kérdést érintő későbbi irodalom. Alábbiakban emeljünk ki egy-egy példát mindegyikre: 1917 nyarán Almády Géza, a Békés-megyei Gazdasági Egyesület vezetője memorandumot terjeszt elő a Gazdaszövetség igazgató választmánya elé, melyben előadja az agrárius tevékenység átszervezésének egy koncepcióját. A két vezető nagybirtokos érdekképviseleti szervezetről ezt írja: „Az OMGE maradna a mezőgazdák akadémiája és a vidéki gazdasági egyesületek volnának az OMGE vidéki osztályai. A Magyar Gazdaszövetség pedig olyan gazdaságpolitikai működést is fejtene ki, mint amilyent például a munkások szociáldemokrata pártja." Magyar Gazdák Szemléje, 1917. júl.-aug. -Egy szociáldemokrata vélemény az OMGE és a Gazdaszövetség különbségéről: „A különbség a kettő között az, hogy az OMGE elsősorban gazdasági szakszervezet, a Gazdaszövetség pedig politikai párt (kiemelés tőlem — Sz. M.), és pedig az ország leghatalmasabb s legjobban szervezett pártja, amely összesen vagy másfélszázezer rendes taggal rendelkezik. . . . E politikai tevékenység . . . elsősorban a választásokra irányul . . . továbbá az állami intézményeknek befolyásolása s általán az egész társadalom agráreszmékkel való megtelítése, a különféle problémáknak (közoktatásnak, családjognak, irodalmi és tudományos mozgalmaknak, erkölcsnek, urbanizmusnak stb.) agrárius szempontból való megítélése, propagálása és eldöntése." Bäsch: A Magyar Gazdaszövetség. Szocializmus, 1909. jan. — Különbséget tesz az OMGE és a Gazdaszövetség között a harmincas években a századeleji földreformmozgalmakról készült monográfia is, amennyiben a Gazdaszövetséget egyenesen a kisbirtok érdekképviseleti testületének tekintette. Iván János: Földbirtokreform és társadalmunk 1890— 1894. Bp. 1935. 4—5.
