Századok – 1974
Krónika - Tudományos ülésszak a Történettudományi Intézet fennállásának 25. évfordulóján (Pál Lajos) 1313/V-VI
KRÓNIKA 1313 TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK A TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZET FENNÁLLÁSÁNAK 25. ÉVFORDULÓJÁN A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, fennállásának 25. évfordulója alkalmából, 1974. november 21 — 22-én tudományos ülésszakot rendezett. Az ülésszak plenáris ülését november 21-én délelőtt az MTA kongresszusi termében tartották meg. Az elnökségben helyet foglaltak: Köpeczi Béla akadémikus, az MTA főtitkára, Szabó Imre akadémikus, az MTA alelnöke, Mátrai László akadémikus, az MTA II. osztályának elnöke, Pach Zsigmond Pál akadémikus, a Történettudományi Intézet igazgatója, Rottler Ferenc az MSzMP KB Tudományos, Kulturális és Közoktatási Osztályának munkatársa. Balázs István, az MSzMP I. kerületi pártbizottságának titkára, Ránki György, a történettudományok doktora és Kerekes Lajos kandidátus, a Történettudományi Intézet igazgatóhelyettesei és Mucsi Ferenc kandidátus, a Történettudományi Intézet párttitkára. Köpeczi Béla elnöki megnyitója bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a huszonöt éves jubileum alkalmat ad a számvetés elkészítésére: betöltötte-e az intézet azt a tudományos és tudománypolitikai szerepkört, amit számára alapításakor kijelöltek; a magyar marxista történetírás kibontakoztatását, a magyar történelem marxista feldolgozását. Az a tény, hangsúlyozta Köpeczi Béla, hogy a történettudomány az elsők között volt, amely létrehozhatta önálló alkotóműhelyét, egyrészt jelezte a társadalomtudományokon belül elfoglalt megkülönböztetett helyzetét, másrészt kifejezésre juttatta a történetírásnak a tudat formálásában betöltött kiemelkedő funkcióját. Rámutatott az előadó arra, hogy az Intézet fennállásának első éveiben a hazai marxista történettudomány fő alkotóműhelye volt, kiemelkedő szerepet vállalt az első marxista történésznemzedék felnevelésében, s ebben az időszakban kezdte el az egyetemi tankönyv munkálatainak előkészítését. Köpeczi Béla kiemelte azt, hogy ezekkel a munkálatokkal az Intézet még akkor is nagy érdemeket szerzett, ha nem kerülhette el az ötvenes évek történetírásának jellegzetes hibáit. Az Intézet munkásságának második, napjainkig terjedő szakaszát mélyreható és sokoldalú fejlődés jellemzi, amelyhez kedvező körülményeket biztosított az MSzMP-nek az ellenforradalom leverése után kialakított politikája, ezen belül művelődés- éstudománypolitikája. Jelentősen hozzájárult a fejlődéshez az a kezdeményezés, amely az Intézet kutatási tevékenységének előterébe állította a XX. század magyar történetének feldolgozását, s elindította a hazánk felszabadulását követő forradalmi átalakulás és fejlődés történetének vizsgálatát. Az utóbbi években megnövekedett az Intézet kutatási tematikájában a társadalom-, művelődés- és ideológiatörténeti kutatások száma. Ezek azok a területek, amelyekre a jövőben még nagyobb erőt kell koncentrálni. Befejezésül nyomatékosan aláhúzta, hogy a Történettudományi Intézetnek is, más alkotóműhelyekhez hasonlóan, fontos szerepe és feladata, hogy tevékenységével hozzájáruljon tudományterületének fejlődését elősegítő tudományos viták kibontakoztatásához, következetesen lépjen fel a tudományágában ható, nem marxista nézetek, szemléleti maradványok ellen, vállaljon részt szellemi életünket foglalkoztató ideológiai kérdések megválaszolásából, tisztázásából, vegyen részt a nemzetközi méretű ideológiai harcban is. Az elnöki megnyitó után Pach Zsigmond Pál olvasta fel, Ránki Györggyel közösen készített ,,A Történettudományi Intézet huszonöt éve" című előadását. Az előadás bevezető részében Pach Zsigmond Pál áttekintést adott az 1949-ben újjászervezett-alapított intézet tevékenységének első időszakáról; ennek a periódusnak alapvető feladata volt a korábbi, idealista fogantatású, konzervatív-nacionalista történeti kép helyébe olyan új történeti kép kialakítása, amely a dolgozó osztályok álláspontjáról nyeri perspektíváját, s nemzeti múltunkat bekapcsolja az európai, a nemzetközi fejlődés össztablójába. Ez a munka kemény erőfeszítéseket követelt az Intézet új, fiatal történésznemzedékétől, s ma már elmondhatjuk, hogy a marxizmus —leninizmus alkalmazására való törekvés kezdettől éreztette termékenyítő hatását, s szinte ugrásszerűen vezetett új eredményekre. Ebben az időszakban került sor az 1514. évi parasztháború első marxista feldolgozására, sok tanulmány jelent meg a nemzeti-állami függetlenségi harcokról; 1848 — 49 története kutatásának — mutatott rá Pach Zsigmond Pál — pedig talán a legtermékenyebb évei voltak ezek az esztendők. A modern politikai-történet új megvilágításához az oroszországi forradalmak magyarországi hatásának bemutatása lényegesen hozzájárult: fontos új eredményeket ért el a gazdaságtörténetírás, amely alkotó módon alkalmazta a marxizmus elméletét a magyar társadalom gazdasági fejlődésére. 18*
