Századok – 1974

Krónika - Tudományos ülésszak a Történettudományi Intézet fennállásának 25. évfordulóján (Pál Lajos) 1313/V-VI

1314 KRÓNIKA Az eredmények mellett azonban szólni kell a hibákról is — hangsúlyozta az előadó. Ezek okait abban látta, hogy olyan fiatal kutatók kezdték ekkor munkájukat, akik maguk sem voltak teljesen birtokában a marxista történetszemléletnek, az elméletnek és módszernek. Ezeket a hibákat s a kezdő tudósok szükségszerű botladozásait a személyi kultusz légköre tette különösen akuttá. A dogmatizmus — mely a történelmi folyamatok egyszerűsítésére és sematizálására törekedett — ellenhatásaként később különböző objektivista és revizionista nézetek alakultak ki. Az Intézet munkásságának második szakaszáról szólva az előadó kiemelte, hogy a marxista szemlélet elmélyítésének ós megújulásának folyamata az SzKP XX. kongreszszusa és az ellenforradalom leverése után kezdődött meg. A kezdeti nehézségek közé tartozott, hogy nem volt könnyű megérteni és alkalmazni a kétfrontos eszmei harc követelményeit a történettudomány területén. Nyilvánvalóvá vált, hogy az eszmei színvonal elválaszthatatlan a módszerbeli-szakmai biztonságtól, a kettő együttesen hozhatja meg az eredményeket, amelyeket a párt és az Akadémia elvárt az Intézettől. E követelmények megvalósításában nagy segítséget nyújtott Molnár Erik, aki az alapítás óta töltötte be az igazgatói tisztet, de valójában csak ekkor vette át a közvetlen irányítást. Az első, jelentős eredmények közé sorolta az előadó az egyetemi tankönyvsorozat három kötetének megjelenését, melyek először adtak marxista összefoglalást hazánk története feudális korszakáról. Kiemelte azonban, hogy a munka dandárja ekkor még az egyéni forrásfeltáró és monografikus tevékenységre esett. Ekkor kezdték vizsgálni a magyar történeti fejlődés egyik kulcskérdését, nevezetesen azokat az okokat, amelyek a nyugaton kibontakozó kapitalista tendenciák megerősödésével párhuzamosan Magyarországon és a többi közép-keleteurópai országban a második jobbágyság rendszerének kialakulásához vezettek. Ezeken a területeken a kutatók nagy, nemzetközileg is figyelemre méltó eredményeket értek el, de korántsem lehet elmondani — hangsúlyozta Pach Zsigmond Pál —, hogy a korszak társadalmi-gazdasági problémái megoldottak; ezek a munkálatok tárgyigondolati ösztönzést adtak a későbbi korok kutatásához. E periódus publikációiról szólva rámutatott arra, hogy bár az Intézet továbbra is megmaradt a középkor egyik magasan minősített műhelyének, figyelme, érdeklődése fokozottan fordult a modern korok, így a XIX. század második felének vizsgálata felé is. Jelentős eredmények születtek a kiegyezés előzményeinek és értékelésének területén, monográfiák láttak napvilágot a korabeli földbirtokstruktúráról, a parasztság és agrárproletariátus történetéről, az osztrák— magyar viszony alakulásáról; elkészült a kiegyezési korszak közigazgatás-történetének áttekintése ós az e korszakot tárgyaló egyetemi tankönyv. A legújabb kor iránti megnövekedett kutatási kedv tette szükségessé, hogy az Intézeten belül megalakuljon az 1918 utáni időszak történetével foglalkozó új osztály. Ezen osztály jelentős eredményei közé sorolta az előadó a korszak politika-történetével foglalkozó monográfiákat és a különböző dokumentumkiadványokat. Kiemelte, hogy a kutatások eredményességéhez igen érdemlegesen járult hozzá gazdaságtörténeti irodalmunk. Erre támaszkodott a Horthy-korszak egészét átfogó szintézis, árnyaltabb képet alkotva a korszak egészéről, kimutatva, hogy a németbarát magyar kormányzat, saját érdekeit szemelőtt tartva, milyen pontokon került szembe Berlinnel, de azt is megvilágítva, hogy ezek ellenére a rendszer a maga népgyűlölő és szovjetellenes alapjellegóvel, mint a hitleri erőszak haszonélvezője, hogyan láncolta magát mind szorosabban a náci Németországhoz. Ezzel kapcsolatban szólt az előadó az Intézetben folyó egyetemes történeti kutatásokról, amelyek több fontos területen hoztak eredményeket: a közép-keleteurópai térség gazdaság-, ideológia- és diplomáciatörténet kutatásában, a nemzetközi munkásmozgalom története területén a chartista mozgalom, az I. Internacionálé, a Párizsi Kommün és a II. Internacionálé történetének kutatásában. Megemlítette, hogy a német és osztrák probléma vizsgálatakor a két világháború közötti Európa nemzetközi viszonylatai és a második világháború története kutatása területén jelentős eredményeket értek el a kutatók. A felsorolt eredmények tették lehetővé, hogy a 60-as évek közepén, Molnár Erik főszerkesztésében megjelenjék a Magyarország történetét átfogó első marxista szintézis. E munka sikere, másrészt a megjelenése óta eltelt idő vetette fel azt az igényt, hogy az intézet, erőit koncentrálva, az eddigieket meghaladó vállalkozásba, a 10 kötetes Magyarország története munkálataiba kezdjen. A kezdeményezés még Molnár Eriktől származik, a szervező munka azonban csak halála után, 1968-ban indult meg. Az előadó kifejezte azt a meggyőződését, hogy ez a mű — amely a honfoglalástól a felszabadulásig tárgyalja Magyarország történetét —, a marxista történeti irodalom gazdagodását fogja eredményezni. A 10 kötetes munkálataival párhuzamosan új módszerek is meghonosodtak az