Századok – 1974

Folyóiratszemle - Kachk Ju. Ju. lásd Vajtkevičius B. Ju. - Kamenyickij B. A.: A XVI–XVII. század elejének angol politikai gondolkodása a mai angol-amerikai történetírásban 1299/V-VI

1300 FOLYÓIRATSZEMLE ezeknek a tükröződését eltussolja. Szerzőnk szerint a rend állama — abszolutizmus, empirizmus — korlátozott monarchia kauzális párba állítása nem meggyőző, mivel pl. az empirizmus atyjának tekintett F. Bacon az abszolutizmus híve volt. Kamenyeckij úgy véli, hogy az angol kutató ,,váltás"-koncepciója elszegényíti, leegyszerűsíti a Tudor-kori angol politikai gondolkodást. Pedig abban szinte két társadalmi formáció osztályainak érdekei tükröződtek a kor átmeneti jellege által tovább bonyolítva. A nemesség részéről pl. felbukkantak még a rendi monarchia politikai eszméjét valló nézetek, de az új viszonyokba beilleszkedő, a burzsoáziával megegyezni kész, az abszolutizmust erősítő felfogások is napvilágot láttak. Ezen túl az új társadalmi csoportok és az elnyomott rétegek érdekei is tükröződtek a kor politikai gondolkodásában. Greenleaf művéből hiányzik pl. a puritanizmus plasztikus képe, mivel a leveller és digger irányzatról megfeledkezett a szerző. Hasonló jellegű erények és hiányosságok jellemzik W. Jones 1970-ben kiadott munkáját (The Tudor Commonwealth 1529 —1559. L., 1970). Vizsgálódásainak középpontjában az áll, hogyan hatottak a kor gazdasági-társadalmi változásai az államfelfogásra. Jones szerint a XVI. századi angol politikai gondolkodás az államot adott gazdasági célok elérésére létrejött társaságnak tekintette, nagy érdeklődést mutatott annak gazdaság- és társadalompolitikai tevékenysége iránt, s ez új vonás a középkori államkoncepciókhoz képest. Alapját a társadalom életében bekövetkezett változások képezték. Ezek közül a piaci viszonyok általánossá válását emeli ki Jones, amelyek bonyolultabbá tették a társadalom gazdasági tevékenységét, hatástalanná a céh és egyéb középkori formákat, az államhatalom aktív beavatkozását sürgetve. Az állam szerepének növelését tette szükségessé a reformációt követő szekularizáció is, amelynek során sok új, korábban az egyház által ellátott funkció (jótékonykodás, szegény-ügy stb.) áthárult az államra. De a szekularizált javak újrafelosztása is állami beavatkozást igényelt. A társadalmi ellentétek éleződése, a tömegmozgalmak jelentkezése ugyanilyen következményekkel járt. Ezek együttesen eredményezték, hogy a Tudor-kor közírói a társadalmat, annak belső harmóniáját megmentő, normális funkcionálását biztosító tényezőként népszerűsítették, idealizálták az államhatalmat, az angol abszolutizmust. Erre a végkövetkeztetésre természetesen csak az uralkodó osztályok érdekeit tükröző egykorú irodalom tendenciózus feldolgozása révén lehet jutni. A népi mozgalmak célkitűzéseit megfogalmazó, vagy az ezekkel vitatkozó alkotások kívül maradtak Jones könyvének horizontján. A mai polgári történetírás harmadik tendenciája a kérdés kutatásában az etatizmus, sőt a „jóléti állam" eszmei gyökereit láttatja a XVI. századi angol politikai irodalomban. Ezen belül az értelmiség különleges társadalmi szerepének hangsúlyozása szembetűnő. Az angol humanisták vizsgálatában korábban a megváltozott emberkép, az ember és természet új viszonya, az esztétikai ideál sajátosságait keresték, jelenleg társadalmi-politikai nézeteikre, államférfiúi tevékenységükre esik a hangsúly. A Tudorokkal jó kapcsolatban álló humanisták hatékonyan közreműködtek eszméik megvalósításában, amelyek egyetemes emberiek voltak, s jelentősen hozzájárultak a Tudor-abszolutizmus sikereihez. S. F. Gaspari 1954-ben publikált könyve szerint az Erasmus hatása alatt álló angol humanistáknak nagy érdemeik voltak abban, hogy az angol nemesség — műveltté válva — alkalmazkodott a megváltozott viszonyokhoz, ami az egész angol társadalom javát szolgálta. A. B. Fergusson sem lát osztályérdekeket az angol humanisták nézetei mögött. Annak ellenére nem, hogy nézeteik kialakulásában a társadalmi, politikai harcok hatását, társadalmi vizsgálódásaik tapasztalatait kimutatja. Sőt úgy összegzi nézeteiket, hogy nem elégedtek meg az államnak a fennálló viszonyokat őrző funkciójával, a társadalom életébe való aktív beavatkozásra serkentették azt. Fergusson rámutat, hogy az angol humanisták nagy jelentőséget tulajdonítottak a társadalmi ós államélet változásainak, hangsúlyozták az ésszerű állami beavatkozás szükségességét és ismerték a személytelen erők, a törvényszerűségek fogalmát. J. K. McConica oxfordi kutató — a korábbi felfogással ellentétben — az európai és az angol humanizmus szoros kapcsolatát bizonygatja, ez utóbbi legfontosabb sajátosságának az államhatalommal való aktív, hatékony együttműködést tekinti Th. Cromwell példája alapján. Cikkünk összefoglalása szerint a társadalom modernizálódásával valóban nőtt az értelmiség szerepe, de jelentőségének túlértékelése a mai polgári kutatóknál a dolgozó osztályok, mindenekelőtt a proletariátus szerepének lebecsülését célozza. Az elemzett munkák sok értékes adatot tartalmaznak, de tendenciózusak, s emiatt nem tudják a XVI. századi politikai gondolkodást elhelyezni saját korában. Nem konkrét történeti, társadalmi meghatározottságukra, hanem öntörvényű eszmeiségükre koncentrálják figyelmüket. (Voproszi isztorii 1974. 3. szám. 98 — 110. I.) M.