Századok – 1974

Folyóiratszemle - Vasziljenko G. V.–Klimovics D. N.: A Szovjetunió és a szocialista gazdasági integráció 1297/V-VI

FOLYÓIRATSZEMLE 1297 eredményeinek ismeretére is szükség van, hiszen a jelen demográfiai folyamatai pl. összefüggnek az 1950-es évek gazdaság- és társadalompolitikai intézkedéseivel is. A történettudomány és a demográfia kapcsolata kölcsönös. Előbbi is eredménnyel hasznosíthatja a népességkutatás, különösen a történeti demográfia következtetéseit. Az osztályerőviszonyok meghatározásához alapkövetelmény kellene, hogy legyen a lakosság összetételének, a társadalom szociális és etnikai struktúrájának az ábrázolása.Több egyetemi tankönyv, összefoglalás és részmonográfia figyelmen kívül hagyta korábban a társadalmi kép demográfiai aspektusú bemutatását. A szovjet korszak demográfiai viszonyaira pl. az 1926-os általános népszámlálásig nincsenek átfogó adatok. így az orosz társadalom összetétele 1917-ben, vagy 1922-ben csak századforduló-kori illetve az 1926-os összeírás adatainak analogikus-komparatív összevetéséből határozható meg. Ez azonban sok pontatlanságot eredményezett. Cikkünk az 1972-ben megjelent jubileumi kiadványt emeli ki (A Szovjetunió népgazdasága 1922 —1972. M. 1972), amely sok értékes adatot tartalmaz ugyan, de 1922-es népességi adatai fiktívek. A mai közép-ázsiai szovjet köztársaságok adatainál pl. nem veszi figyelembe, hogy akkor ezek még nem ilyen formában léteztek, s az időközben végbement óriási gazdasági-társadalmi változások miatt Turkesztán, Buhara, Horezm 1922-es demográfiai viszonyait nem lehet az 1926-os adatok alapján adekvátan rekonstruálni. Hasonló pontatlanság forrása, hogy Belorusszia és Kazahsztán 1924-ben megnövekedett méreteit vetíti vissza a kiadvány az Unió megalakulásának évébe. A Szovjetunió történetét a kezdetektől napjainkig tárgyaló 12 kötetes vállalkozás már igyekezett a hasonló pontatlanságokat elkerülni. Ennek feltétele volt néhány részmonográfia megjelenése, amelyek pl. az Érces Altáj XVIII—XIX. század eleji orosz paraszti kolonizációját (N. V. Alekszejenko), Oroszország népesedési viszonyainak ugyanekkor kimutatható változásait (V. M. Kabuzan), Dél-Ukrajna 1800—1825 közötti demográfiai helyzetét vizsgálták. A történeti demográfia megalapozása szempontjából igen jelentős volt az 1646—1868 közötti összeírások adatainak közreadása (L. G. Beszkrovnij szerkesztésében). Igazán alapos és megbízható történeti-demográfiai munkák elkészítését teszi lehetővé az 1969-es és 1970-es népszámlálási adatok elemzése. Cikkünk példaként a munkásosztály arányának emelkedését említi meg. A két felmérés között 7,2%-kai nőtt országosan a vezető osztály aránya, de Belorussziában 16,6%, Grúziában 13,5% volt a növekedés. A közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányváltozásai hasonló képet mutatnak. Ezek a demográfiai adatok jól hasznosíthatók az új típusú munkásosztály belső struktúrájának, a mezőgazdaság munkaerő-helyzetének elemzésében is. A szovjet társadalom fejlődésének plasztikus képe bontakozhat ki az 1926-os, 1969-es és 1970-es népszámlálási adatok elemzéseiből, de az 1920-as részleges és az 1923-as városi összeírás adatai is feldolgozásra várnak. Voproszi isztorii, 1974. 4. szám. 30—38.1 ) M. О. V. Vasziljenko, D. N. Klimovics: A Szovjetunió és a szocialista gazdasági integráció A második világháború utáni gazdasági fejlődés egyetemes jelensége az inte gráció tendenciák kibontakozása. Alapját a tudományos technikai forradelom, illetve vívmányainak az ipar alapvető ágazataiban való alkalmazása képezi, mivel a tömegméretű szériatermelés, a költségigényes ipari kutatások az országok erőforrásainak koncentrálását és a termelési kooperációt tűzték napirendre. A két rendszer gazdasági versengésének érdekei szintén ebben az irányban hatottak. A szocialista integráció jellemzői közül a szerzők az alábbiakat emelik ki: a termelési tartalékok szüntelen aktivizálása a technikai fejlesztés gyorsítása érdekében, a fűtő- és nyersanyag-problémák hatékony megoldása, optimális integrációs komplexumok létrehozása a feldolgozó ipar, a szolgáltatási szféra és az infrastruktúra alapvető ágazataiban; a tudományos és termelői kapacitások fokozatos egyesítése; az egyes népgazdaságok és a KGST egésze gazdasági struktúrájának összehangolása; segítség az egyes országok gazdasági problémáinak megoldásához. A cikk bő jegyzetapparátusa számba veszi az 1960-as évek vége óta egyre gazdagabb irodalmat, amely a KGST fejlődését mind sokoldalúbban, árnyaltabban mutatja be. A szocialista integráció elemei a szocialista világrendszer létrejöttével egyidősek. Kezdetben a kétoldalú kapcsolatokra korlátozódtak. Továbbfejlődésüket megnehezítette, 17*