Századok – 1974

Folyóiratszemle - Vasziljenko G. V.–Klimovics D. N.: A Szovjetunió és a szocialista gazdasági integráció 1297/V-VI

1298 FOLYÓIRATSZEMLE hogy a gazdasági fejlődés különböző szintjén álló, eltérő gazdasági struktúrájú országok alkották a szocialista közösséget. A hatékony együttműködést fékezte továbbá az a körülmény is, hogy a tőkés világgazdaságon belül a kelet-európai országok késztermék fogyasztók, nyersanyag és mezőgazdasági termékek szállítói voltak. Ugyanilyen hatással volt a nem szocialista jellegű szektor továbbélése a kereskedelemben és a mezőgazdaságban. A közös gazdasági-társadalmi cél, a kapitalista világgazdaságból való kiszakadás sürgetővé tette számukra a gazdasági összefogást. így alakult meg 1949-ben a KGST, az új, szocialista jellegű és tartalmú államközi gazdasági kapcsolatok koordináló szerve. A KGST horizontális kiépülésének leírása után a szerzők a Szovjetunió szerepének méltatására térnek át. Rámutatnak, hogy hatalmas gazdasági potenciálja, tudományos bázisa, szinte kimeríthetetlen nyeranyagforrásai ellenére a világ legnagyobb szocialista országa jogilag egyenrangú tagja a közösségnek, nem rendelkezik privilégiumokkal. Bizonyos objektív tényezők azonban különleges, központi helyet biztosítanak számára. A nyersanyagokban és energiahordozókban általában viszonylag szegény európai szocialista országok fejlődése és termékeik elhelyezése szempontjából a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés szinte létszükséglet. A cikk adatai közül figyelmet érdemel pl., hogy a KGST ipari termelésének 75%-át, mezőgazdasági termelésének 60%-át adja a Szovjetunió. A kelet-európai országok külkereskedelmében 36 — 40%-kal részesedik. Kielégíti nyersanyag- és fűtőanyag-szükségleteiket, biztos felvevő piac gépgyártásuk és egyéb ipari késztermékeik számára. A Szovjetunió gépimportjának kétharmada származik a KGST tagországokból. A szovjet piac igényei szinte meghatározták gépgyártó profiljuk alakulását, mivel termékeik 50—70%-át veszi fel. Ezek alapján tekinthető a szovjet gazdaság a szocialista integráció alapjának, meghatározó tényezőjének. Nyersanyag-szállításai, kölcsönei és egyéb támogatása nagyban hozzájárultak nyugati szomszédai gyors ipari fejlődéséhez. Az együttműködést nem elsősorban politikai érdekek határozták meg, mivel az a kevésbé nyitott gazdaságú Szovjetunió számára is előnyös. (Nemzeti jövedelmének csak 6,5%-a a kivitel értéke.) A cikk a továbbiakban a KGST fejlődésének periódusait taglalja. Az 1949—1958 közötti szakaszt a tudományos-technikai együttműködésre való törekvés és elsősorban a kétoldalú külkereskedelmi kapcsolatok szervezése jellemezte. Ebben az időszakban, történelmileg igen rövid idő alatt profilírozták át külgazdasági kapcsolataikat a szocialista országok. Az első lépést az ún. szófiai határozatok jelentették, amelyek 1949-ben a tervdokumentációk, a licenszek, termelési és munkaszervezési tapasztalatok kölcsönös cseréjét, tudósok és szakemberek eszme- és tapasztalatcseréjét írták elő. Az 1950-ben tartott tanácskozás a hosszútávú kereskedelmi szerződések alapelveit rögzítette, 1954-ben pedig már közvetlen termelési együttműködésben is megállapodtak. Jelentős állomása a KGST 1 integrációs szervezetté fejlődésének az 1956-os berlini tanácskozás, ahol az alapvető népgazdasági ágazatok 1956 — 1960-ra szóló terveit egyeztették és határozatokat fogadtak el < gépgyártási kooperáció megteremtése, a nyersanyag, fűtőanyag, élelmiszer igények egyeztetése érdekében. Ugyanitt hozták létre az első állandó szakbizottságokat és a többoldalú kölcsönös pénzügyi elszámolás alapelveit is itt fogalmazták meg először. Már ebben az első szakaszban is kimutathatók tehát az integráció elemei, de az 1950-es évek végére elért gazdasági fejlődés tette lehetővé és szükségessé egyben a racionális munkamegosztás kialakítását. Ezt körvonalazta az 1958-as tanácskozás, amelyen a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak vezetői vettek részt. A tervek egyeztetése mellett itt került napirendre a nyersanyag- ós fűtőanyag-kooperáció továbbfejlesztése, valamint a tudományos-technikai forradalom vívmányainak a termelésben való felhasználása. Az itt kidolgozott alapelveket konkretizálta a „Barátság" kőolajvezetékről született megállapodás (Prága, 1958 december) és az egységes energetikai rendszerről szóló határozat (Tirana, 1959 májusa) stb. A KGST fejlődésének második — 1958 — 1962 közötti — szakaszát, amely a tényleges termelési kooperációt készítette elő, az 1962-es moszkvai értekezlet zárta le. Az 1969-ig tartó harmadik szakaszban közös kutató intézetek, vállalatok és pénzügyi szervek jöttek létre. 1969-cel a szocialista gazdasági integráció egy magasabb foka vette kezdetét. A KGST szinten történő tervegyeztetés, és az 1970-ben létrehozott beruházási bank (Varsó) mutatja ezt, de az igazán minőségi változást az 1971-ben kidolgozott komplex fejlesztési program, a távlati népgazdasági tervek egyeztetése, a termelés szakosítása jelentette. A cikk befejező része a közelmúlt eseményeit sorolja fel, amelyek azt mutatják, hogy az integráció a tagországok gazdasági életét mind teljesebben fogja át, s ebben a szakaszban is központi szerepet játszik a Szovjetunió. (Isztorija SzSzSzR 1973. 6. szám. 3-17. I.) M