Századok – 1974

Történeti irodalom - Helytörténeti munkák (Ism. Benda Kálmán) 1278/V-VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1283 92 1. A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 21. sz. Megjelent 1000 példányban, a Bács-Kiskun megyei Tanács VB Bajai Járási Hivatalának anyagi támogatásával.) Pesty — ahogy ez ismert — 1864-ben küldte szét a Helytartótanács segítségével kérdőíveit a falvakba, ahol is a jegyző kötelessége volt leírni mindazt, amit a község nevéről, lakóinak eredetéről és letelepedéséről, dűlői elnevezéséről az irodalom vagy az emlékezet megőrzött. Meseszerű adatok mellett komoly, forrásértékű hagyományok kerültek lejegyzésre, olyanok is, amelyekre ma már senki sem emlékszik. Az egész országra kiterjedő óriási anyaggyűjtést már nem volt ideje Pestynek feldolgozni. Kőhegyi és Solymos abból kiindulva, hogy a több mint százéves jelentések konkrét adataikon túl, maguk is történelmi dokumentumok (amelyek őrzik egy korszak történeti tudatát), a kérdőívekre adott válaszokat teljes egészükben közölték. A jelentések elolvasása után igazat kell adnunk a kiadóknak, csak azt sajnáljuk, hogy a legkirívóbb tévedésekhez (pl. VI. Károly magyar király 1619-ben, 37.1.), a népi etimológiákhoz (pl. Baracska a párocska szóból, Sükösd a szűk közből stb.) nem fűztek pár szavas helyreigazító jegyzetet. Nyüván lesznek, akiket az itt olvashatók megtévesztenek és készpénznek veszik, amit olvasnak. * Matics Pál munkája, „Adatok Szalkszentmárton történetéhez" (Szalkszentmárton, 1970. 178 1. + 26 fénykép tábla. A Községi Tanács kiadása, megjelent 1200 példányban) nem levéltári kutatások eredményeit adja közzé. A szerző, a községbeli Petőfi Tsz főagronómusa, a nép száján élő mondákat, elbeszéléseket gyűjtötte egybe, a mezőváros múltjára és főleg Petőfi Sándor szalkszentmártoni napjaira vonatkozóan. Leközölte viszont teljes terjedelmében Magyar Imrének, Festetics György gróf prefektusának „A szalkszentmártoni uradalomnak öconomico-topographica leírása az 1821. esztendőben" c. terjedelmes és igen alapos jelentését, mely fontos történeti forrás a mezőváros múltjára, de általánosabb érvényű következtetések levonására is alkalmas, a kor mezőgazdaságát illetően. * A szolnoki Damjanich Múzeum kiadványaként jelent meg Balázs Árpád munkája: „A Lenin TSz Tiszaföldváron". (254 1. + 16 1. fénykép. Szolnok 1970. A Damjanich János Múzeum Közleményei 23 — 24. sz. Szerk. Kaposvári Gyula. Készült a Damjanich Múzeum xerox- és a Tempó Ksz. rotagépén, 1500 példányban. Megjelent a Tiszaföldvári Lenin TSz támogatásával.) Balázs a Lenin TSz húsz éves történetét tekinti át, megszólaltatva írott emlékeket és szemtanúkat. Nem hallgatja el a kezdeti nehézségeket, sőt mellé-1 fogásokat vagy botlásokat sem, hol krónikás stílusban, hol riport-szerűen, de mindig érdekesen és a lényegre ügyelve, ahol szükséges, számokkal és statisztikai adatokkal is i dokumentálva ismerteti az eseményeket, a fejlődést napjainkig. „Ez az írás a falukutató művek nagyobb családjába tartozik — olvassuk Erdei Ferencnek a könyvhöz írt előszavá-i ban. — Gyökerei és az ihletése rokon mindazokkal a nem ok nélkül érdekes munkákkal, amelyek a magyar falu, a magyar parasztság történeti-társadalmi sorsával, fejlődésével, valóságával és kilátásaival foglalkoznak. Ez a rokonság Illyés Gyula „Puszták népé"-től Györffy István „Nagykunsági Króniká"-jáig terjed." * Az 1950-ben Székkutas néven önálló községgé alakult egykori Hódmező vásárhely -kutasi tanyaközpont egykori és mai életét állította össze Simonfjy Ferenc. („Adatok Székkutas jelenéből és múltjából. Történelmi megemlékezés a volt vásárhelyi »Nagypusztáról«." Hely és év nélk. [Szeged, 1973] Kiadta az Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. Székkutas. 198 1. -f XVIII 1. kép és 8 kihajtható térkép. Megjelent 2000 példányban.) A szerző ügyvéd, a község népe iránti szeretetből, a múlt hagyományai iránti megbecsülésből (7— 8. 1.) gyűjtötte össze adatait s írta meg okulásul könyvét. Simonffy ismeri a vásárhelyi határ történetét tárgyaló irodalmat, művének régebbi részei mégis nem egyszer kissé naiv, keveset mondó általánosságokat tükröznek, mintha a paraszti visszaemlékezés már folklorizálódott meséit olvasnánk. (A függelékben eredeti szövegükben közölt dokumentumokat sem látta szakember, különben egy sor téves olvasást és értelmetlenséget első ránézésre kijavíthatott volna.) A XIX—XX. század fordulójától kezdve azonban egyre nagyobb bőségben árad a konkrét adat a pusztai élet hétköznapjaira, főként az iskolázásra, az egészségügyi viszonyokra, a paraszti olvasókörökre, s 1950-től a krónika már konkrét számadatokkal is bővül. Egy történeti irodalmunkban alig ismert világról kapunk itt híreket és friss, eleven adatokat. Kár, hogy a szerző ezeket egységes történelmi képbe nem tudja illeszteni.