Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - Lázár Márta Gellériné: A magyarországi kalendárium-irodalom a kapitalizmus korában 1850–1945. Előzmények hipotézisek és módszerek a tömegkultúra egy jellegzetes termékének vizsgálatához. I. rész 1226/V-VI
A MAGYARORSZÁGI KALENDÁRIUM-IRODALOM 1261 tudományos népszerűsítésen túl a kalendárium krónikákon keresztül terjesztett történet1 ismeretek jelentőségét emeli ki. Ezek — meglátása szerint — felelevenítik a történeti feldolgozások által közreadott anyagokat és felkeltik irántuk az érdeklődést.13 6 A kalendáriumok népművelési szerepét követően irodalomtörténeti értéke a legkifejezettebb. Irodalmi anyagot ti. majd minden kalendárium közölt s ezeken kívül számos olyan cikket, amelyek írókat, irodalmat érintettek (életrajzok, kis történetek stb.). Ezen a területen a legszembetűnőbb az a rés, amely az autonóm, ún. „magas" kultúra és a tömegkultúra között fennállt — a különböző korszakokban eltérő mértékben. A foglalkoztatott szerzők köre, a másodközlések szerepe (az írók támogatására vagy az olcsóbb előállítására), a bevont műfajok aránya, a különböző szerzők értékelése megannyi adatot szolgáltat e tények pontos megállapítására. Következtetni lehet a kalendáriumokból — bizonyos korlátok között — az olvasóközönség érdeklődési körére, s ha az itt nyert adatokat egybevetjük az érintett írók társadalmi helyzetével, és megkísérelünk adatokat nyerni megfelelő levéltári források alapján a kalendáriumok terjesztési módjáról, akkor egy-egy kor irodalomszociológiájához szolgáltathatunk adatokat.137 Az irodalomtörténeti jelentőséget Dömötör Sándor és Szélpál hangsúlyozták a legerőteljesebben. Utóbbi az almanachtípusú kalendáriumok értékére hívja fel különösen a figyelmet.13 8 Ezek a XIX. sz. nyelvi-irodalmi törekvéseiben játszottak ugyanis jelentős szerepet. Dömötör hívta fel a figyelmet a kalendáriumok könyvtörténeti jelentőségére is. Az ilyen típusú vizsgálódás kiterjedhet formára, nagyságra, a használt betűtípusra, szedésre, illusztráltságra, terjedelemre és még számos szempontra. Az előbbiekben bemutatott jellegzetességek alapján a kalendáriumok sajátos politikai szerepet is betöltő tömegkommunikációs eszközként is értelmezhetőek.189 A kommunikáció-kutatás, mint interdiszciplináris kutatási terület lehetőségei (a szociológia, a szociálpszichológia, a kulturális antropológia és a történettudomány metszéspontján) egységes értelmezési keretül szolgálhatnak általában a kulturális tömegjelenségek vizsgálata számára, miután területeihez tartoznak a mindennapok kommunikáció aktusai, folyamatai és ezek helyzete, s ezen belül a propaganda, a közvélemény és annak alakítása, a divat, s a tömegkommunikáció egésze.140 Felfogásunk szerint a kalendárium, mint műfaj — mivel kifejlődésében valódi szükségletek játszottak közre — hatékony volt vizsgálati időszakunk folyamán. Ezért benne a mindennapi befolyásolás tevékeny eszközét látjuk; elsősorban a mindennapi élet számos területén. A tapasztalat azt is mutatja, hogy ezen túlmenően jelentős társadalmi-politikai propaganda-feladatokat is ellátott. A kalendáriumok megjelenésére bizonyos fokú folytonosság is jellemző, s értelmezhető kutatásuk úgy is, mint a sajtótörténet egyik ága. Ehhez indíttatást több szempont is ad (annak ellenére, hogy világosan meghatározhatók azok a szempontok is, amelyek kizárhatják erről a területről). Formailag ugyan 136 Ortutay, 190, Kovács, 16—17, 33. 137 Vö. Köpeczi, 137. Természetesen e vizsgálati kör nem fogható át egy lépésben, de lehetőség van mindezen munkálatok fokozatos elvégzésére, miután a kalendáriumok terjesztési körülményeinek megismerése egyébként is elvégzendő feladat. A foglalkoztatott szerzők köre pontosan megállapítható és a rendelkezésre álló segédeszközök segítségével az idevágó adatok összegyűjthetőek. A legnagyobb problémát a valódi érdeklődés becslése jelenti. Itt esetleg a fellelhető könyvtári statisztikák nyújthatnak segítséget. 138 Dömötör, 302; Szelpál, 11. 139 Várkonyi Péter: Tömegkommunikációnk néhány kérdéséről — Magyar Sajtó. 1971/11. 321-326, 322. 140 Szecskő Tamás : A kommunikációs kutatások történetéről — dióhéjban. — Kommunikációelméleti szöveggyűjtemény . . . 9—19, 17.
